DR. KÓNYA IMRE (MDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Kedves Képviselõtársaim! Az alkotmánykoncepció elsõ két részét tárgyalva, tekintettel arra, hogy ebben a két részben tulajdonképpen megfogalmazódnak mindazok a követelmények, amelyek érvényesülése alapján elmondhatjuk, hogy egy országban alkotmányosság uralkodik, ha ezek a követelmények érvényesülnek, úgy gondolom, hogy nem indokolatlan az alkotmány és az alkotmányosság összefüggésébõl kiindulni.
Legáltalánosabban megfogalmazva, véleményem szerint az alkotmánynak éppen az a funkciója, hogy egy országban az alkotmányosságot megvalósítsa, illetõleg biztosítsa. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy amely országban nincs írott alaptörvény, alkotmány, ott nincs is alkotmányosság. Jó példa erre Magyarország, ahol az írott alkotmány megszületése elõtt - a történeti alkotmány alapján - igenis volt alkotmányosság, és hát a szokásosan felhozott példa Anglia, ahol soha nem született írott alkotmány, mégsem jut eszébe senkinek kétségbe vonni, hogy Angliában ma is alkotmányosság van, méghozzá elég szilárd talajon álló alkotmányosság.
A magyar történelembõl vehetjük a másik oldalról is a példát, mert érdekes módon, amikor 1949-ben megszületett az írott alkotmány, ezzel egy idõben került sor tulajdonképpen az alkotmányosság megszüntetésére. Az 1949. évi törvényben pedig benne voltak, valóban, azok az alkotmányos követelmények, amelyek aztán a valóságban nem érvényesültek. Érdekes felidézni két jellegzetes példán, hogy milyen technikával történt ez. Kulisszaként megjelennek az alkotmányos intézmények, hiszen emlékszünk a 1949. évi XX. törvény az Országgyûlést mint a legfelsõ népképviseleti államhatalmi szervet határozza meg, és a helyi tanácsok is mint a helyi államhatalmi szervek jelennek meg, kormányszervek stb. Minden benne van ott az alkotmányban. Tudjuk, hogy a tényleges hatalom mégsem ezeknek az alkotmányos szerveknek a kezébe volt letéve, és egyetlenegy paragrafusra, igaz kiemelt helyen, mindjárt az elején a 3. §-ra vezethetõ vissza a tényleges hatalom, az úgy szólt, hogy a munkásosztály marxista-leninista pártja a társadalom vezetõ ereje. És ezt követõen hiába volt benn a kulissza, hiába volt ott parlament, hiába volt kormány, hiába voltak tanácsok, a tényleges hatalom - mindenki tudta - a párt kezében van, miközben az alkotmányban mindössze ez a kicsi kis paragrafusra volt visszavezethetõ a tényleges hatalom. De ugyanígy jártunk az emberi jogokkal is, föl voltak sorolva szépen a jogok, bõségesen, benne voltak az alkotmányban, ezzel nem lett volna probléma, de ott volt az alkotmány 54. §. (2) bekezdése, amely szerint a Magyar Népköztársaságban az állampolgári jogokat a szocialista társadalom érdekeivel összhangban kell gyakorolni. Hiába tehát a kulissza, hiába az alkotmány, ha ténylegesen nem érvényesülnek azok az alkotmányos követelmények, amelyeket az alkotmány egyébként írásban, korrekt módon rögzít, és mindössze egy ilyen kis paragrafusra vezethetõ vissza, hogy jogilag is hogyan lehet látszólag korrektté tenni azt, ami korántsem korrekt.
A késõbbiek során aztán az 1949. évi XX. törvény folyamatos módosításokon esett át, de négy évtizeden keresztül tulajdonképpen hiába módosították az alaptörvényt, nem kerültünk egy jottányit sem közelebb az alkotmányosság érvényesüléséhez. Ennek pedig az az oka, tisztelt képviselõtársaim, hogy mindaddig, ameddig a társadalomban nincs pluralizmus, mindaddig, ameddig egyközpontú politikai rendszer van, addig nem lehet a társadalomban alkotmány, hiszen nincs választani mibõl az állampolgároknak, nem érvényesülhet a népszuverenitás, nincs hatalommegosztás, természetes, hogy nincsenek emberi jogok és nincsen jogállam egy ilyen országban, ahol egyközpontú a politikai hatalom, és nincs választási lehetõség.
Az alkotmányosság feltételeinek a megteremtõdése tulajdonképpen 1988-tól kezdve volt reális, amikor a kizárólagos hatalmon kívül megszervezõdtek, elkezdtek megszervezõdni azok az egyéb, a hatalom képviseletére alkalmas, a pluralizmus csíráit jelentõ szervezetek. Tulajdonképpen nem véletlen, hogy ezután hamarosan '89-tõl kezdõdõen került sor azokra a törvényalkotási aktusokra - emlékezzünk csak a 1989. évi I. törvényre, az alkotmánymódosításra, amelyik elrendelte az Alkotmánybíróságot, a II. és a III. törvényre, az egyesülési gyülekezési jogra, ezt követõen nem sokkal a sztrájkjog bevezetésére, a népszavazás intézményének a bevezetésére -, megannyi elõrelépés az alkotmányosság felé, de még korántsem lehetett szó alkotmányosságról, azért, mert változatlanul érvényesült az a tabu, amit ennek a törvényalkotási sorozatnak a nyomán sem voltak hajlandók átlépni, sõt az alkotmánykoncepció elfogadása során sem léptek át, nevezetesen az egypártrendszert, az egyközpontú politikai hatalmat fenntartották, és ehhez ragaszkodtak.
1989-ben, ugye, elindult az alkotmányozás a hatalom részérõl. Az ellenzéki szervezetek elutasították, hogy részt vegyenek abban az alkotmányozási folyamatban. Az volt a véleményük, hogy nem alkotmányozhat az az Országgyûlés, amit ezen az egyközpontú politikai hatalom alapján állítottak fel.
Az ellenzéki pártok közül a legerõsebb ellenzéki pártnak, a Magyar Demokrata Fórumnak volt valami halvány elképzelése, hogy egy alkotmányozó nemzetgyûlés hozhatná létre az új alkotmányt, de az igazságnak tartozunk annyival, hogy ennek az alkotmányozó nemzetgyûlésnek a részleteit nem dolgozták ki, nem lehetett tudni, hogy hogyan is állna fel ez az alkotmányozó nemzetgyûlés. De a dolgok az ellenzéki kerekasztal létrejöttével felgyorsultak és más irányt vettek. Az ellenzéki kerekasztal elismerését követõen, és a nemzeti kerekasztal-tárgyalások megkezdésével tulajdonképpen az alapfeltétel teremtõdött meg, mert formálisan ugyan még egyközpontú és kizárólagos volt a hatalom, de gyakorlatilag kénytelen volt a kizárólagos hatalom képviselõje is elismerni a ténylegesen létrejött pluralizmust, és ezen a plurális alapon kezdõdött meg az alkotmányosság visszaállítása Magyarországon a kerekasztal- tárgyalások során.
Mint tudjuk, a kerekasztal-tárgyalásokon egyrészt olyan sarkalatos törvényeket hoztak létre a felek, amely sarkalatos törvények az alkotmányosság részét képezik, másrészt egy nagyívû alkotmánymódosítás során végül is összességében megteremtették az alkotmányosság visszaállításának az alapfeltételét. A kerekasztal-tárgyalásokon kialkudott, és végül a parlament által szentesített törvények nyomán nemcsak a szabad választások törvényi feltételeit teremtették meg, hanem a magyar alkotmányosságot is visszaállították. Szokták azt mondani, hogy a kerekasztal által létrehozott alkotmány ugyanúgy illegitim, mint a korábbi alkotmány volt, vagy ugyanúgy illegitim, mint hogyha a '85-ben megválasztott parlament önállóan hozta volna meg az alkotmányt.
(12.20)
Meggyõzõdésem szerint ez a feltételezés hamis. Az kétségtelen, hogy a kerekasztal-tárgyalások résztvevõi formálisan nem voltak legitim szervezetek. Hiányzott a szabad választásokon történõ megmérettetés, ugyanúgy az egyik, mint a másik oldalon. De ez nem jelenti azt, hogy nem volt legitim maga az alkotás. Azt hiszem, hogy nem lehet kétséges, hogy 1989-ben az alkotmányosság visszaállítására irányuló - vagy ha tetszik - a demokráciában való békés átmenetet szolgáló, vagy ha tetszik a szabadválasztás törvényi feltételeit kialakító tárgyalások a társadalom szinte 100%-os támogatottságát élvezték. A kerekasztal-tárgyalások eredménye tehát legitim eredmény, az úgy létrejött alkotmány legitim alkotmány és ehhez még azt is hozzátehetjük, hogyha eredetileg nem is voltak szabad választásokon megmérettetett legitim szervezetek a kerekasztal-tárgyalások résztvevõi, utóbb a tárgyalások eredményeként megtartott szabad választás következtében a meghatározó résztvevõk most már szabad választásokon történõ megmérettetést követõen, utólag legitimálódtak.
Meggyõzõdésem tehát tisztelt Országgyûlés, hogy igenis, a kerekasztal- tárgyalások, amelyek lényegében az alkotmányosságot visszaállították Magyarországon és mai alkotmányunknak a gyökerét és alapját képezõ alkotást hoztak létre, legitim alkotmánynak az alapjait teremtették meg. Afelõl pedig, hogy a késõbbiekben az elsõ szabadon választást követõ kormányzati ciklus alatt, az alatt a négy év alatt létrehozott jelentõs további alkotmánymódosítások - mindenekelõtt az önkormányzatiságot megvalósító nagyterjedelmû alkotmánymódosítás és ezzel együtt az a körülbelül 50 közjogi törvény, amely kialakította azt a mai alkotmányos struktúrát, ami tulajdonképpen biztosítja Magyarországon az alkotmányosságot, hogy ez legitim alkotmány - azt hiszem, hogy semmi kétség nem lehet. Magyarországnak ma tehát olyan alkotmánya van, amelyik alkalmas arra, hogy az alkotmányosságot hosszú távon és megfelelõen biztosítsa. Miért ért egyet mégis a Magyar Demokrata Néppárt azzal, hogy szükség van arra, hogy lehetõleg még ebben a ciklusban új alkotmány szülessék? Azért, hogy formálisan se lehessen kétségbe vonni a kialakult alkotmányos rend stabilitását, legitimitását. Annak egyetlen elemét se lehessen többé megkérdõjelezni, hogy soha többé ne legyen visszaút, hogy a rendszerváltozás végleges legyen, és Magyarországon az alkotmányosságot soha többé ne tudja senki kérdésessé tenni.
Ezért vállalja a Magyar Demokrata Néppárt azt, hogy minden erejével részt vesz ebben az alkotmányozási folyamatban és mindent megtesz annak érdekében, hogy ez a folyamat eredménnyel záruljon le. S most engedjék meg, hogy két konkrét észrevételt tegyek a két fejezettel kapcsolatosan, egy-egy hiányosságra hívjam fel a figyelmet, aminek nagy jelentõséget tulajdonítunk.
Az egyik az elsõ fejezettel kapcsolatos. Amikor még azok a politikusok, akik a Magyar Demokrata Néppártot létrehozták, tagjai voltak az MDF delegációjaként az alkotmány-elõkészítõ bizottságnak, abban a fázisban, még az elsõ részben, tehát kiemelt helyen, az alapvetõ, speciális államcélként került volna meghatározásra a család, a házasság és az ifjúság védelmének az elve. Azután, a késõbbiek folyamán - mint ahogy értesültünk róla - különbözõ jogtechnikai hivatkozásokkal a második fejezetbe került át az emberi jogok katalógusa egyikeként a mi értékrendünk szerint alapvetõ fontosságú jogelveknek.
Én úgy gondolom - a Magyar Demokrata Néppártnak legalábbis ez az álláspontja -, nagyon rossz üzenet, hogyha a család, a házasság és az ifjúság kikerül a meghatározó, az alapvetõ államcélok közül. Tehát ezt meggyõzõdésem szerint mindenképpen az elsõ fejezetben kell mint speciális, de meghatározó államcélt elhelyezni.
A másik kérdés a második résszel foglalkozik, az emberi jogok katalógusával, ezen belül is a tulajdonjog kérdésével. Tisztelt Képviselõtársaim! A tulajdonjog tárgyai közül a föld speciális tulajdoni tárgy. Azt hiszem, hogy nem lehet kétséges, hogy egy olyan tulajdoni tárgyról van szó, amelyik nem szaporítható, amelyikbõl csak meghatározott mennyiség áll rendelkezésre, valahol a nemzetnek a vagyonát képezi. Indokolt, hogy az alkotmányban erre nézve speciális rendelkezések legyenek elhelyezve. Én tudom, hogy nem minden alkotmányban van ilyen, bár az olasz alkotmányban például, az izlandi alkotmányban, a görög alkotmányban, a török alkotmányban, lehetõség van arra, hogy külön és az általánostól eltérõ rendelkezéseket tartalmazzon a jogrendszer a föld tulajdonjogával kapcsolatban. Az izlandiak külföldiek ingatlantulajdonba adási jogát (sic!) kifejezetten alkotmány alapján, külön törvénnyel szabályozzák, de azt is elismerem, hogy általában ilyen külön rendelkezés nincsen.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ennek dacára azt mondom önöknek, hogy nem biztos, hogy egy adott alkotmányozásnál, egy adott ország, amikor az alkotmányát megalkotja, feltétlenül abból kell kiindulni, hogy mindig csak olyan jogi intézményeket hozzunk létre, amelyek általánosan elfogadottak, amelyek máshol is vannak. Az adott helyzetbõl kell kiindulni, az adott ország sajátosságaiból és nem kell félni a speciális megoldásoktól. Példaként hadd álljon itt a svájci alkotmányból vett példa, csak arra, hogy mennyire nem félnek a speciális megoldásoktól. A svájci alkotmány 11. §-a - tisztelt képviselõtársaim - a következõképpen szól, "tilos katonai kapitulációt kötni". Én nem hiszem, hogy van más alkotmány, amelyik egy ilyen speciális rendelkezést tartalmaz, de a svájciak nem féltek ezt a speciális rendelkezést alkotmányukban elhelyezni. Mi se féljünk attól, hogy - különösen ebben az átmeneti helyzetben - rendkívüli veszélynek kitett földre vonatkozóan külön, az átlagostól eltérõ törvényi szabályozást engedélyezzünk az alkotmányunkban. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Általános taps.)