DR. SALAMON LÁSZLÓ (független): Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársaim! Az alkotmánykoncepció ma tárgyalandó részébõl bizonyos kérdéseket már tegnapi általános értékelõ jellegû felszólalásomban érintettem és tömören megfogalmaztam ezekkel kapcsolatos véleményemet. Ezek voltak a házasság, a család, a jogegyenlõség intézményének helye az alkotmányban, a szabadság, egyenlõség, testvériség jelszavának alkotmányosan értelmezhetõ megjelenítése, illetve az államcélok, valamint az emberi és állampolgári jogok problematikájának szabályozása. Most ezeket nem érintve, a nap tárgyalt részéhez tartozó további kérdésekrõl kívánok beszélni.
Elõször arról a javaslatról, hogy a jogállam mellett jelenjen meg a szociális jelzõ. Azzal, amit KDNP-s képviselõtársaim ezáltal kifejezésre akarnak juttatni, tartalmilag a legteljesebb mértékben egyetértek. Számomra is elfogadhatatlan az állam éjjeliõr államként történõ értelmezése.
A javasolt konkrét megoldással kapcsolatosan ennek ellenére fenntartásom van. Az állam fogalmilag ugyanis a közhatalom gyakorlásának szervezeti rendszerét jelenti. Ez a szervezeti rendszer valóban lehet állapotát tekintve független, mûködését illetõen demokratikus, és a jog feltétlen uralmára épülõ. Nem lehet azonban szociális, mert ez nyelvtanilag az én olvasatomban azt jelentené, hogy az állam belsõ szervezeti rendjét a társadalmi szolidaritás, a gondoskodás és ezek eredménye hatja át.
Márpedig számunkra nyilván nem az az igazán fontos, hogy a szolidaritás és a gondoskodás az állam szervei és köztisztviselõi közötti viszonyt áthassa, hanem hogy ez a társadalomnak legyen egy általános jellemzõje. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni szeretnék Mindszenty bíboros 1956. november 3-án mondott nevezetes beszédére, és abból egy emlékezetes mondatra. Idézem: "Jogállamban élünk, a szociális érdekektõl helyesen és igazságosan korlátozott magántulajdon alapján álló, kizárólag kulturnacionalista nemzet és ország kívánunk lenni". Tehát a bíboros sem a jogállamhoz kapcsolta a szociális jelzõt, hanem a társadalmi viszonyokhoz.
Az elhangzottakból nyilvánvaló, hogy a fenntartásom kizárólag nyelvtani jellegû. És itt szeretnék utalni arra az érvre, amit Isépy Tamás frakcióvezetõ úr ezzel kapcsolatosan elmondott, hogy a német alkotmányban is az szerepel, hogy Németország szociális állam. Én óva intenék a más nyelvben használt jelzésszerkezetek egyszerû fordításától, hiszen tudjuk, hogy az egyes jelzõk jelentéstartama mennyire sajátos tud lenni egy adott ország nyelvén. Példaként csak a magyarban természetesként hangzó és használt népi jelzõ német megfelelõjére "völkisch" vagy "völkischer" szóra utalok, és annak hangulati tartalmára. Ezért nem biztos, hogy minden kifejezést egy az egyben célszerû és indokolt és helyes átfordítani vagy átültetni a magyarra is. Minden más megoldást minden további vizsgálat nélkül automatikusan átvenni.
Én azt javaslom, hogy a szociális jelzõ a társadalom kívánatos állapota tekintetében jelenjen meg az alkotmányban. Igenis szükség van arra, hogy az alkotmánykoncepció tartalmazza a kereszténydemokrácia egyik legfontosabb alapelvét, a társadalmi szolidaritás elvét és mondja ki, mintegy államfélként azt, hogy az állam polgárairól gondoskodni köteles, kivált a hátrányos helyzetû, elesett polgárait illetõen. Legyünk azonban tisztában azzal, hogy a gondoskodási kötelezettségnek és szolidaritásnak, amely egyébként a testvériség jelszavának ha úgy tetszik alkotmányosan értelmezhetõ megjelenése, ennek fedezete nem az állam, hanem a társadalomra kötelességszerûen elõírt szolidaritási kötelezettség.
Másik észrevételem a szuverenitással kapcsolatos. A koncepció azt a megfogalmazást tartalmazza, hogy a nép a hatalmat elsõsorban választott képviselõi útján gyakorolja. Tisztelt képviselõtársaim, ezt az "elsõsorban" jelzõt én hibásnak érzem. Ez ugyanis valamiféle sorrendiséget sugall a közvetlen és a közvetett demokrácia rangját illetõen. Javaslom, hogy ezt a jelzõt az "általában" jelzõvel váltsuk fel, mert akkor kerülni fogjuk ezt a fajta félreérthetõ rangsorra való utalást, ami számomra elfogadhatatlan, és az alkotmánykoncepció elõkészítõinek sem volt szándékában a jelzõ megválasztásával bármiféle rangsort keresni. Az "általában" jelzõ használata a demokrácia két formája között az alkalmazás rendszeressége tekintetében tesz különbséget, illetõleg arra utal, és mentes minden hierarchikus vagy minõségi természetû megkülönböztetéstõl.
Harmadik észrevételem a magyar állam felsõjogainak átruházhatóságával kapcsolatos, amelyrõl itt ma már többen szóltak. Úgy gondolom, különbséget kell tenni az alkotmánymódosítást igénylõ és nem igénylõ átruházhatóság között. A koncepcióban szereplõ egyszerû alapeset, amely az Országgyûlés minõsített többségéhez köti a felségjogok egy részének nemzetközi szervezetekre történõ átruházását, csak olyan esetekre vonatkozzék, amely egyébként a magyar alkotmányos berendezkedés alkotmányban foglalt szabályait nem érinti. Az alkotmányos berendezkedésre kiható felségjogátruházás viszont csak az alkotmánymódosítás szabályai szerint mehessen végbe és itt külön jelenjék meg megerõsítésként a népszavazásra bocsátás követelménye.
Negyedikként az emberi és állampolgári jogok indokolt esetben történõ korlátozásának szabályairól szeretnék véleményt mondani. Megítélésem szerint erre a problémára a koncepció nem találta meg a helyes megoldást. Az elõterjesztés ugyanis fenntartja a hatályos alkotmány 8. § (2) bekezdésének rendelkezését, mely a jogok lényeges tartalmát törvényi szinten korlátozhatatlannak mondja ki.
Ennek az a konzekvenciája, hogy a jogok korlátozására lényeges tartalmat érintõen csak magában az alkotmányban kerülhet sor, ami azzal az eredménnyel járna, hogy a korlátozások legnagyobb részét az alkotmányban taxatíve kellene megjeleníteni. Ennek ugyanakkor ellentmond maga a koncepció azáltal, hogy a jogok korlátozásának lehetõsége körében alkotmányos felhatalmazással a törvény szintjét is igénybe vehetõnek ítéli. Ehhez külön kapcsolódó probléma, hogy nyilván az sem lehet megfelelõ megoldás, ha minden törvényi korlátozás esetén kifejezett alkotmányos szintû engedmény tenné csak lehetõvé, lévén, hogy a törvények általában korlátozzák a jogokat, vagyis a valóságban egyébként ellentmondanak az alkotmány 8. § (2) bekezdésének.
(12.50)
Ennél fogva, ha nem változtatunk az elképzeléseinken, szinte minden joghoz automatikusan oda kellene biggyeszteni egy olyan klauzulát, miszerint a törvény az említett jogokat korlátozhatja.
E problémakör megoldására az alkotmány-elõkészítõ bizottság ülésén javaslatot tettem, melyet változatlanul fenntartok és röviden ismertetek.
Egyfelõl a 8. § 2. bekezdését véleményem szerint nem szabad az új alkotmányba beépíteni. A jogok korlátozására nézve az alkotmányba egy általános szabályt kell alkotni, amelyben a jogok korlátozásának a feltételeit általánosságban meg kell fogalmazni.
Erre nagyjából megfelelõnek tekinthetõ egyébként a koncepció szövege - itt jelzem, hogy részben tükrözõdik a véleményem a koncepcióban, csak nem következetesen - és ez a szöveg, egyébként a nemzetközi konvenció átvételét tartalmazza a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezség okmányából.
Idézem: Az alkotmányban a jogok gyakorlásának általános korlátjaként mások alapvetõ jogainak védelmét, illetõleg közegészségügyi vagy közrend védelmi okot indokolt megjelölni. Megjegyzem, hogy a koncepció szövege sajnálatos módon kihagyja a közerkölcsöt mint jogot korlátozó szempontot, amely egyébként a konvencióban benne foglaltatik.
Én nagyon remélem, hogy ez csak véletlen, és senki nem fogja kifogásolni, hogy ha e tekintetben is a nemzetközi konvencióhoz kívánjuk igazítani a korlátozás lehetõségének elvi szintû meghatározását, és így bekerül a közerkölcsre való utalás is a korlátozás lehetséges szempontjai közé.
Az elgondolásomból helyesen beépítette a koncepció a jogkorlátozás mértékének szempontjait, azaz, hogy a korlátozásra csak szükséges mértékben, a korlátozás igénybevételének elkerülhetetlensége esetében és csak arányosan kerülhet sor.
Eme általános szabály felállítása mellett a korlátozás lehetõségét a konkrét esetekben már nyugodtan rá lehetne bízni a törvényekre. Az, hogy a törvényalkotó az egyszerû többséggel meghozandó törvények megalkotásakor ne éljen vissza a felhatalmazás adta helyzettel, az alkotmányban foglalt fenti tartalmi szabályozás révén lenne biztosított, és ténylegesen pedig ennek a megtartását a törvények feletti alkotmánybírósági kontroll biztosítaná.
Ettõl függetlenül egyébként, hogyha lényegesnek ítélünk bizonyos korlátozásokat magában az alkotmányban megjeleníteni az egyes jogokat illetõen, annak ez a megoldás nem lenne akadálya, tehát emellett lehetséges ezen korlátok taxatív megjelenítése is ott, ahol ezt különösen fontosnak és lényegesnek ítéljük.
Tisztelt Ház! Több mindenrõl lehetne és kellene itt még beszélni, minthogy mások is utaltak a vallásszabadság, a sajtószabadság kérdésére. Egyetlenegy dologról csak egy mondatot.
Kimaradt a pozitív diszkrimináció elve a koncepcióból, amit én megintcsak remélem, hogy véletlen mûve, mert volt róla szó az alkotmány-elõkészítõ bizottság ülésén, és én úgy gondolom, hogy a gondoskodó állam a társadalmi szolidaritás biztosításának a szempontja megvalósításához ez, hogy benne legyen a pozitív diszkrimináció az alkotmányban, nagyon szorosan kapcsolódik.
Úgy hiszem, hogy ezek az elemek együttesen valósíthatják meg azt, hogy az alkotmány kellõen alkalmas legyen a szociális értékek hordozására. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)