ROTT NÁNDOR (FKGP): Igen Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Egy régi, ókori példát követve azzal kell kezdenem ezt a beszédet - persze méltatlan utódaként annak aki ezt körülbelül 2000 évvel ezelõtt elmondta -, hogy rossz ómennel indul, kezdõdik az alkotmány vitája. Az ókoriak az elõjeleknek - az ómeneknek - nagy jelentõséget tulajdonítottak és azt hiszem, hogy nagyon bölcsen tették ezt. Nagyon rossz ómen, hogy most beszélünk, most tárgyalunk az új alkotmányról, akkor amikor napjainkban súlyos alkotmánysértés történt, amikor magyar csapatok parlamenti hozzájárulás nélkül külföldre juthattak ki és ez tulajdonképpen egy teljesen nyílt alkotmánysértés volt, független attól, hogy ezért kit és milyen felelõsség terhel, de ez egy rendkívül rossz elõjel, mert azt a benyomást kelti, hogy mi itt ugyan beszélünk alkotmányról, hogy mi itt egy új alkotmánynak a koncepcióját tárgyaljuk most, ugyanakkor a jelenlegi hatályban lévõ meglévõ alkotmánnyal is olyan kevés törõdés történik, hogy a megszegésére sor kerülhet és egyenlõre úgy néz ki, hogy minden következmény nélkül. De nemcsak ezért rossz ómen ennek a tárgyalásnak az elkezdése, hanem azért is mert, az eddigi hozzászólásokból rendkívül sok tisztázatlan nézet hangzott el. Ez valahogy arra mutat, hogy az igen tisztelt képviselõtársaim között rendkívül nagy a történelem-szemléletben és a történelem megítélésében a különbség. Varga László képviselõtársam Hugo Grotiusra utalt, mint a természetjogi gondolatnak a letéteményesére. Kétségtelen hogy az ún. természetjogi iskolának Hugo Grotius volt az egyik kimagasló alakja, de maga a természetjogi gondolat és a természetjog egész építménye, alapépítménye, ez visszanyúlik egészen az ókorba, és ez bizony már alapvetõ eleme volt egyebek közt a sztoikus bölcseletnek és utána a keresztény egyházatyáknak és a skolasztikának is végig alapelve volt a természetjog egyik alap építõkockája.
(13.10)
És azok az emberi szabadságjogok, azok az alapvetõ emberi jogok, amelyeket ma olyan gyakran használunk, alapjaikban fellelhetõk már akár Cicerónál, akár az egyházatyáknál, és ezt követõen pedig a legnagyobb skolasztikus filozófusoknál, különösképpen Aquinói Szent Tamásnál. Tehát sokkal mélyebbre tekintenek vissza, és sokkal mélyebb gyökerûek ezek az alapvetõ emberi jogok, mint ahogyan az itt elhangzott. Most nem beszélek arról, hogy Hegyi Gyula, igen tisztelt képviselõtársamnak az a megfogalmazása, hogy "a francia forradalom és a sötét középkor", ez enyhén szólva megint csak teljességgel elfogadhatatlan. Mert kétségtelen az, hogy a francia forradalomban megfogalmazódott egy bizonyos emberi jogi koncepció, de ugyanakkor az is tagadhatatlan, hogy a francia forradalom az emberiség egyik legszégyenletesebb és legsötétebb vérfürdõjét és törvénytelenségét produkálta.
Nem jelentéktelen ennek az alkotmánynak a vitájában egy ilyen jogtörténeti visszatekintés Magyarországra, a Kisgazdapárt erre törekedett végig, itt most azonban a közelebbi történelemre szeretnék utalni. És itt megint Varga László, igen tisztelt képviselõtársam utalt az 1947-es választásokra. Ezzel kapcsolatban azért világosan kell látnunk, hogy az 1947-es választásoknak már semmi közük nem volt a demokráciához, ne méltóztassanak elfelejteni, hogy akkor már Nagy Ferencet, Magyarország törvényes miniszterelnökét - fenyegetésekkel - külföldön maradásra kényszerítették, ne felejtsük el, hogy Kovács Bélát már akkor letartóztatta a szovjet gestapo és külföldre hurcolta, ne felejtsük el, hogy Varga Bélát külföldre menekülésre kényszerítették, tehát 1947 az már a bolsevik terror magyarországi megnyilvánulásának a kezdetét, elsõ hullámát jelentette. Ez így történt.
E szemléletben még egy harmadik, erõsen vitatható kérdésre is rá kell mutatnom. Kónya Imre, igen tisztelt képviselõtársam az átmenetnek, az úgynevezett kerekasztalnak a jogreform elõkészületeire utalt - majd ez egy késõbbi történelmi periódusra vár, ennek a megítélése. Én azt hiszem, hogy kétségtelenül biztosítottak egy átmeneti, egy békés átmeneti lehetõséget, ugyanakkor azonban éppen jogdogmatikai szempontból egy rendkívül vitatható álláspontot foglaltak el. Nevezetesen azt, hogy az egész korábbi jogalkotást, az elmúlt negyven év jogalkotását mint jogot ismerték el, és az hiszem, hogy ez egy nagy hiba volt, mert a helyes megoldás az lett volna, hogy deklarálni kellett volna, hogy ezek a szó igazi értelmében nem jogszabályok, hanem ezek egy nem parlamentáris úton, nem a modern parlament és a nyugati és a régi magyar parlamentarizmus szellemében keletkezett szabályok, hanem ezek egy diktatúrának voltak a szabályai, és akkor azt kellett volna mondani, hogy: de mivel az életet tovább kell vinni, ezeket a szabályokat mindaddig érvényben tartjuk, ameddig módunk lesz, és idõnk lesz, hogy ezeket megváltoztassuk. De nagy hiba volt, és történelmi felelõsség terheli azokat, akik ezeket - még ilyen keretek között is - egyáltalán jogszabálynak, s a magyar jog részének tekintették. Ezeket mint ilyen kényszerszabályokat, hogy valahogy élni lehessen, és valahogy mûködni lehessen, persze fönn kellett volna tartani, de azzal, hogy megtagadni tõlük a jogi jelleget, mert valóban nem is voltak azok. Na, ezek a tisztázatlan nézetek, a történelemnek ez az erõsen vitatható megközelítése mind a távolinak, mind a közelinek, mind az emberi jogok kialakulása történetének is ez a sok szempontból vitatható és gyakran teljesen ellentétes megközelítése, ez megint csak egy rossz ómen, mert arra mutat, hogy nem vagyunk még kellõképpen felkészülve az alkotmányozásra akkor, amikor ilyen nagy történelmi megítélési, jogi megítélési különbségek mellett folyik és indult meg ez a vita.
A Független Kisgazdapárt programjában, választási programjában is kitûzte célként új alkotmánynak a létrehozását. Mi tehát nagyon örültünk és nagyon helyeseltük azt, hogy - ha megkésve is, mert már sokkal korábban meg kellet volna történnie, de végül is - mégiscsak elkezdõdik az alkotmányozás. Ennyiben mi üdvözöltük ezt és részt is vettünk az elõkészítésben. Ugyanakkor azonban ezzel kapcsolatban megint egy-két súlyos aggály jelentkezik. Az egyik az, hogy akár a tömegkommunikációban - most az írott és az elektronikus sajtóra egyaránt gondolok -, akár a közvéleményben ez az egész kérdés valahogy háttérbe szorult. Nem lett ez olyan mértékben megvitatva, mint ahogyan kívánatos lett volna, és fõképpen az állampolgárok széles köre nem vonódott be annyira a vitába, amennyire egyébként mód és lehetõség lett volna.
Kérem, én ezekben a szerencsétlen tévékben - sajnos, nagyon nehezen tudok elaludni, és elõtte kénytelen vagyok tévét nézni -, minden ment ebben a tévében, a legidétlenebb mûsorok, de az, hogy nem kapott elég helyet sem a tévében, sem a rádióban, sem az újságokban ennek az egész alkotmányozásnak a kérdésköre.
(Az elnöki széket dr. Kóródi Mária, az Országgyûlés alelnöke foglalja el.)
Nem akarom bántani az újságírókat, sok nagyon jó barátom is van köztük, de itt szaladgálnak állandóan a parlamentben, gyûjtik a híreket és azt, hogy melyik képviselõ most mit mondott, ki haragszik kire és miért, szóval ilyen kicsit botránykrónika-szerû értesüléseket gyûjtögetnek, és közben ülésezett ez az alkotmány-elõkészítõ bizottság, amelyiknek napról napra lehetett volna tájékoztatni a közvéleményt, és ezzel belevinni a köztudatba azt, hogy itt egy milyen munka folyik, és ez sajnos ez nagyon gyéren történt meg. Magának a koncepciónak a sorsa ezért nem jutott eléggé a köztudatba, és meg kell mondanom, még a képviselõi köztudatba se.
(13.20)
Az általános rendelkezésekkel, tehát az elsõ résszel kapcsolatban itt már felmerült - Kónya Imre vette fel, és én ezzel teljes mértékben egyetértek -, hogy van egypár olyan alapvetõ politikai és emberi jogi kérdés, amely megérdemelné - sõt szükséges lenne -, hogy az alapvetõ alkotmányos elvek és célok közé kerüljön. Teljesen egyetértek azzal, hogy ilyen például a családnak, a házasságnak és a fiatalságnak a védelme. A Független Kisgazdapárt is ennek a három elvnek az alapján mûködik, pártunknak a jelszavában is benne van az "Isten, haza, család", tehát ezek olyan alapvetõ, a társadalom olyan alapvetõ építõkövei, amelyeknek valóban az alapvetõ alkotmányos elvek közé kellene bekerülniük, legalábbis a családnak, a házasságnak és a fiatalságnak. De ugyanide tartoznék, és ezzel is nagyon egyetértek - egyébként ez a Kisgazdapártnak egy régi, több évtizedes követelménye volt, a legutóbbi 5-6 évben is ismételten hangsúlyoztuk -, hogy kiemelt jelentõséget kell biztosítani az alkotmányban a földnek. Igen kérem, a régi magyar alkotmányban, a királyt mikor megkoronázták, fölvonult az úgynevezett királydombra, körülbelül ott, ahol most a Szent István szobor áll a Mátyás templom mellett, a világ négy tája felé egy-egy kardvágást tett, és ezzel jelezte, hogy megvédi a magyar földet minden ellenségtõl. Kérem, ennek a parlamentnek is bizony meg kellene tennie a maga kardvágását, legalábbis egy törvényben, hogy mondja ki a magyar föld megõrzésének a jelszavát, mégpedig olyképpen is, hogy a föld ne kerülhessen, fenntartás nélkül, külföldi tulajdonba.
Én nagyon jól tudom, hogy több külföldi országban és több külföldi, nemzetközi szervezetben - egyébként az Európai Unióban is - a földnek a szabad forgalma az elõbb-utóbb elkerülhetetlenné válik. Igen, de a külföldiek a termõföld, a kifejezetten mezõgazdasági földek megszerzését többé-kevésbé nagyon erõs kontroll alatt tartják, és bizonyos olyan feltételekhez kötik, amelyek lehetetlenné teszik a visszaélést. De mindenesetre törvényben kellene biztosítani, hogy a magyar földet, az ország területét, azt igenis megõrizzük, nemcsak külföldi hatalmakkal szemben - hál' Istennek, ez most pillanatnyilag nem fenyegeti -, de megõrizzük attól is, hogy ez idegen kezekbe kerüljön. Mert kérem, a veszély nem irreális. Ma Magyarországon - részben ugye a szerencsétlen tulajdoni rendezetlenségek miatt olyan alacsonyak a földárak, hogy egy arab olajsejk meg tudná vásárolni, a mellényzsebébõl ki tudná fizetni egész Magyarországot. Mindenesetre a termõföldnek, a magyar mezõgazdasági földeknek a védelmét alkotmányos szinten is biztosítani kellene.
Ami most már az emberi és állampolgári szabadságjogoknak a kérdését illeti, a Független Kisgazdapárt az emberi és állampolgári szabadságjogoknak a védelmét programjába tûzte korábban is. Ma is a programunknak, politikai programunknak az egyik alapkérdése, tehát mi ezt nagyon fontosnak tartjuk. Az tehát, ami a koncepcióban errõl szerepelt - természetesen részletesebben és alaposabban kidolgozva -, ez nagyon helyes, hogy így bekerül az alkotmányba. Meg kell azonban mondani, hogy a második rész elsõ fejezet g) pontja megítélésünk szerint - legalábbis azoknak egy nagy része - be kéne, hogy kerüljön az f) pontba, tehát az emberi jogok között szabályozandó alanyi jogok közé. Nem tartjuk elégségesnek rendszerbelileg az elhelyezkedését annak, ami pillanatnyilag a koncepcióban szerepel. Ezeknek a jogoknak, igenis, alanyi jogként kellene szerepelniük. Az alapjogok, az emberi és állampolgári jogok koncepcióbani fölvázolásánál még egy hiányosságra szeretnék rámutatni. Ez az elsõ fejezet d) pontjában vehetõ észre. Idézem: "Az állam a jogszabályokban egyrészt saját polgáraira, másrészt a területén tartózkodó személyekre kötelezõ rendelkezéseket állapíthat meg, és e kötelezettségek megsértõit joghátrányokkal sújthatja." Maga a megfogalmazás is erõsen vitatható, mert ha kötelezõ rendelkezéseket állapít meg a törvényhozás, akkor a kötelezõ rendelkezéseket nem feltételesen kell szankcionálni, hát valami ha kötelezõ és megszegik, akkor azt igenis diszkriminációval kell sújtani, tehát joghátrányokkal kell sújtani. Ez egy teljesen érthetetlen, illogikus és önmagában egy önellentmondó megfogalmazás. Most még egy utolsó - az idõm azt hiszem, hogy lassan lejár - még egy utolsó megjegyzés az emberi és az állampolgári jogok kérdéséhez. Persze, az egy jogtechnikai megoldás, hogy mindig, minden egyes jognál külön-külön-e, vagy egy külön cikkelyben, de valamennyire visszamenõlegesen vagy elõremutatólag (Az elnök pohara kocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.) rendezni kellene a védelemnek a kérdését.(Az elnök ismét figyelmezteti a felszólalót.) Tehát, hogy ezeket a jogoknak a megsértését szankcionálni kell. Köszönöm szépen a figyelmüket. Elnézést, hogy kicsit túlléptem az idõt. (Szórványos taps a FKGP padsoraiban.)