DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Köszönöm elnök asszony. Köszönöm tisztelt Ház a figyelmet. S egyben elnézést kérnék jogban jártasabb kollégáimtól, hogy alapvetõen természettudományosan nevelt létemre beleszólok egy ilyen ezoterikus kérdésbe, mint az alkotmányjog. Mentségemre csak egy dolog szolgálhat, hogy Benjamin Franklin is természettudós volt, és ehhez képest mind a Függetlenségi Nyilatkozat, mind az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya elég jól sikerültnek tekinthetõ, legalábbis ami az idõtállóságát illeti, ellentétben a mi alkotmányainkkal.
Nos, ha a mi alkotmányaink így gyorsan kell hogy változzanak, akkor az a kérdés, hogy most miért kell változtatni az alkotmányt? Két belsõ és külsõ lényeges kényszerítõ erõnek kell lenni ami miatt - ahogy hallottuk tegnap - történelmi lehetõséget kaptunk egy új alkotmány megalkotására.
(14.40)
Hát a belsõ körülményekben valóban döntõ változások történtek a tulajdonviszonyokban, a külsõ nemzetközi szerzõdésekben. Az alkotmányunk hatálybalépése óta egyetlenegy lényeges nemzetközi megállapodás történt. Erre eddig nem hallottam utalást, úgyhogy engedjék meg, hogy citáljam.
Ez pedig az ún. koppenhágai nyilatkozat. Tizennégy hónappal ezelõtt 1995. március 12-én, a világtörténelemben elõször, 132 ENSZ-tagállam, állam és kormányfõ jelenlétében fogadták el ezt a nyilatkozatot, amely a társadalmi fejlõdésrõl szólt, és amelyet mi is elfogadtunk és amelyben kötelezettségeket vállaltunk magunkra nézve. Mégpedig, mint ahogy a Koppenhágában egybegyûltek megállapítják, önmagunkra kötelezõ érvényûnek tekintjük a nyilatkozatot és cselekvési programot a társadalmi fejlõdés erõsítésével és az emberi jólét biztosításával kapcsolatban mindenütt a világon. Majd pedig a preambulum után az egyes számú kötelezettség a következõképpen hangzik: "Stabil törvényi keretet állítunk fel alkotmányainkkal, törvényeinkkel és eljárási szabályainkkal összhangban, valamint a nemzetközi jognak és kötelezettségeknek megfelelõen. Kötelezettséget vállalunk olyan gazdasági politika, mind szociális, kulturális és törvényi környezet létrehozására, mely az emberek számára biztosítja a társadalmi fejlõdés lehetõségét."
Tehát kötelezettségvállalásról volt szó, és az elõterjesztett koncepció állításával szemben, mely azt mondja, az indoklásban, hogy a nemzetközi jog csak azt kívánja meg az államoktól, hogy a nemzetközi szerzõdésekben meghatározott emberi jogokat biztosítsák, de azt már nem, hogy ezeket a jogokat alkotmányos jogként az alkotmányban rögzítsék.
Ezzel kapcsolatban mégiscsak kénytelen vagyok jogászhoz fordulni; mégpedig egy szakvéleménybõl idéznék, amelyet az alkotmány-elõkészítõ bizottság számára Számen Katalin készített. Ebben az olvasható, mármint, hogy a nemzetközi szerzõdésekben meghatározottak mily mértékben kötelezõek egy állam belsõ jogrendjére, idézet: "Általánosságban a kérdésre azt tudom válaszolni, azt, hogy mi alanyi jog és mi nem, az épp attól függ, hogy azok miként kerülnek majd megfogalmazásra. Minthogy azonban mi a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezség-okmányának részesei vagyunk, annak rendelkezéseitõl csak abban az esetben térhetünk el, ha annál többet kívánunk biztosítani. Ezért a tartalmi minimum meghatározásánál ezeket a szabályokat kell alapul venni." Egyfelõl tehát van egy minimum, amitõl lefele nem lehet eltérni, másrészt van egy hatályos alkotmányunk, amely a koppenhágai nyilatkozat szellemében kötelezõvé teszi számunkra, hogy a koppenhágai nyilatkozatban vállalt kötelezettséget magunkra nézve elfogadjuk. A kettõ véleményem szerint egyértelmûen lehetetlenné teszi, hogy a jelen koncepcióban a szociális, kulturális és gazdasági jogok oly mértékben kerüljenek szûkítésre, mint ahogy ezt olvashattuk. Ugyanis mindkét vagy mindhárom esetben arról van szó, hogy az államtól megkövetelhetõ ún. alanyi jogok körébõl ezeket kivesszük, ellentétben a hatályos alkotmány 70. a-tól k-ig terjedõ szakaszaiban megfogalmazottakkal.
Itt már részletesen elmondták ezeket a jogokat, részletesen indokolták ezek hiányát, és ezek után nekem már csak egy kérdésem van. Milyen képet, milyen emberképet, milyen társadalomképet tükröz a jelenleg megismert koncepció a Magyar Köztársaság alkotmányáról? Egyértelmûen elismeri a politikai jogok mindenek fölött való primátusát, az embernek a szabadsághoz és a tulajdonhoz való sz.. - majdnem azt mondtam, hogy szent, maradjunk abban, hogy sérthetetlen jogát. Nos, ez azt jelenti, hogy az állam feltétlenül garantálni kívánja mindazt, ami nem kerül az államnak semmibe. A gyereket nem az állam szüli, a politikai vélemény, a vallásszabadság és egyéb jogok nem igényelnek anyagi ráfordítást. Abban az esetben, azonban amikor az államnak valamiféle újraosztó szerepébõl eredõen a szociális biztonságot garantáló vagy annak feltételeit megteremtõ tevékenységére kerülne sor, már csak célként, valamiféle számon nem kérhetõ távlati célként fogalmazza meg.
Mit érez ebbõl az állampolgár? Azt, hogy akkor miért van szükség az államra. Gyereket tudok csinálni én is, szabad vagyok, mert hiszen, ha a feleségemnek nem tetszik, lemegyek az utcára. Tehát akkor miért van ez az egész? Miért kell a keresetem jelentõs részét az államnak áldozni, hogyha ez az állam ezért csak azt biztosítja, ami magától a természettõl fogva van. Ludvig Erhadtot is idézték már, a keresztény-konzervatív német politikust, az azt mondta az állam és az egyén viszonyáról, hogy "te állam ne törõdj az én dolgaimmal, hagyj meg a keresetembõl annyit, hogy gondoskodni tudjak magamról és családom jövõjérõl". Hát akkor azt mondhatná az állampolgár, hogy "te állam, ne törõdj az én dolgaimmal, hagyj meg nekem annyit a keresetembõl, miért adjak, hogyha nem kapok érte semmit?" Ha csak politikai szabadságjogok garantálása, elsõ generációs alanyi jogként való megfogalmazása jelenne meg az alkotmányban, abban az esetben véleményem szerint nem valósulna meg még a szabadságjogok ilyen szintû garantálása sem, hiszen, hogy megint Erhardtot idézzem - nemcsak én teszem ma; úgy látszik, mostanában a konzervatív gondolat egyre népszerûbb lesz -, (Derültség a kormánypárt padsoraiban.), tehát azt mondja, hogy: "A szabadság az én számomra egy és oszthatatlan. Az én szememben a politikai szabadság, a gazdasági és az emberi szabadság egyetlen összetett egységet képez. Nem ragadhatunk ki egyetlen részt belõle anélkül, hogy az egész össze ne omoljon." Mert valóban. Szabad-é az ember, hogyha szegény? A tulajdonhoz való jog egyben a tulajdonszerzés lehetõségét is jelenti? Vagy pedig ez a politikai deklaráció ugyanolyan üres szólam marad, mint a szocialista alkotmányokban a szociális jogokhoz való hozzáférhetõség deklarálása. A szabadság ilyen kiüresedett értelmezése véleményem szerint kizárólag arra jó, hogy ne lehessen az államon számon kérni az emberhez méltó életet, a munkához való jogot, magam és családom jövõjéért való felelõsséget, semmi mást. Akkor viszont miért kell most alkotmányt létrehozni? Miért? Ha nem tudjuk biztosítani, mint itt hallottuk az emberi jogok, a szabadságjogok mellett, a gazdasági, szociális és kulturális jogok teljességét, mert nem tudjuk biztosítani gazdasági helyzetünkbõl eredõen, akkor inkább tartsuk meg a jelenlegi alkotmányt. Ugyanis igen nagy álszentség azt mondani, hogy történelmi pillanatban egy történelmi tettet hajtunk végre, hogyha ez ugyanolyan üres deklaráció marad az emberi szabadságjogok terén, mint volt az elõzõ alkotmány a szociális, kulturális, gazdasági jogok terén.
Én nagyon szomorú vagyok, hogy ma errõl az alkotmányról beszélünk, egy alkotmánykoncepcióról, anélkül, hogy alapvetõen szembenéznénk azzal, hogy mi a társadalom igazi feladata, hogy az együttélõ emberek közössége mennyiben függ az államtól, mit követelhet az állam, és mit várhat ezért az állampolgár. A jelenlegi alkotmánykoncepció, miután csak a tulajdon feletti rendelkezés mértékében és politikai szabadságokról rendelkezik, véleményem szerint inkább egy részvénytársaság alapszabályának tekinthetõ, részletesen szabályozva az elnök, a felügyelõbizottság, az igazgatótanács választásának körülményeit, de teljesen figyelmen kívül hagyva azt, hogy a részvények, a részvénypakettek mögött emberek vannak. Hát ez egy részvénytársaságban nem érdekes.
(14.50)
Egy országban, népben, nemzetben azt hiszem ez az elsõdleges kérdés, s ez a jelenleg megismert koncepció ezt igyekszik megkerülni. Ezért, ha elfogadjuk és ily módon fogadjuk el új alkotmányunkat, akkor azt javaslom, hogy változtassuk meg a Magyar Köztársaság meghatározását mégpedig arra, hogy nem Magyar Köztársaság, hanem Magyar Részvény Köztársaságnak hívjuk a jövõben. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)