RAJK LÁSZLÓ (SZDSZ): Köszönöm a szót elnök asszony! Tisztelt Ház! Elsõsorban, mivel olyan képviselõ áll most önök elõtt, aki nem vett részt az alkotmány elveinek kidolgozásában, azt hiszem, hogy nemcsak a magam nevében, hanem mások nevében is szeretném megköszönni mindazoknak, akik ezt a nagyon makacs és szorgos munkát elvégezték, nemcsak azoknak, akik képviselõtársaink, hanem mindazoknak, akik részt vettek ebben a munkában. Azt hiszem, hogy ennyivel tartozunk nekik.
Az alkotmány elveinek arról a részérõl szeretnék beszélni, amely a kultúrával kapcsolatos és a kultúra területéhez kapcsolódik. Elöljáróban annyit, hogy ez az a terület, ami még az elmúlt évtizedekben is nagyon fontos volt számomra és nagyon sokunk számára, mégpedig azért, mert ez a terület, ahol nagyon sokan ki tudták fejteni, meg tudták valósítani azokat a szabadságjogokat, azokat a jogokat, amelyek egyébként benne voltak a magyar alkotmányban, de gyakorolni nem igazán lehetett õket. Azzal, hogy ezek a jogok ma garantálva vannak, az nem jelenti azt, hogy ez a terület, a kultúra területe vagy a mûvészet területe elvesztette a fontosságát, de azt hiszem, hogy emiatt szívemnek különösen kedves és nagyon fontos terület. Mégis nem annyira a fontosságról, hanem azokról a dilemmákról szeretnék beszélni, amelyek bennem és már másokban is felmerültek az elvekkel kapcsolatban, azok olvasatán.
Én azt hiszem, hogy azok a kritikai megjegyzések, azok a dolgok, amelyek képviselõtársaim részérõl elhangzottak itt a Házban, ezeknek a dilemmák mellett sorakoznak fel és azt hiszem, hogy jó, hogyha ezeket most számba vesszük, különösen azokat, amelyek a kultúrához kapcsolódnak. Az elsõ ilyen dilemmapár az tulajdonképpen az, hogy azokat a jogokat, amelyek a kultúrára vonatkoznak, az egyén felõl közelítjük meg vagy a közösség felõl közelítjük meg. Ebben néha bizonytalanul foglal állást az elvek, de azt hogy az ellentétpár ez nagyon fontos.
A másik ugyanilyen ellentétpár vagy dilemmapár az az, hogy részleteiben szabályozunk, egyes részletek felõl közelítjük meg az alkotmányszabályozást, vagy pedig kerettörvényeket és a keretek felõl közelítjük meg.
(15.20)
Ebben a második kérdéskörben vagy ellentétpárban volt, azt hiszem, a legtöbb vita itt a mai nap. Én azt hiszem, hogy az alkotmányozás módszerébõl következõen, amelyet az elõbb emlegetett képviselõtársaim követtek, logikusan következik, hogy az alkotmányos elvek, amelyek elõttünk vannak és a parlament asztalára kerülnek, ezek inkább a keretek felõl közelítenek. Mégpedig azért következik logikusan a munkamódszerbõl, hiszen, azt hiszem, hogy mindnyájunkkal egyetértésben azok, akik ezen dolgoztak, a konszenzust próbálták megteremteni a pártok között. Azt hiszem, hogy nagyon nehéz lett volna különbözõ részleteket ilyen idõ alatt kidolgozni, ezért az elvek kerettörvényeket, keretelveket tartalmaznak, amiért csak hálásak lehetünk.
Ugyanakkor, azt hiszem, hogy ebben a dilemmában mégiscsak meg kell vizsgálnunk, hogy vajon a részletes szabályozás a célravezetõ-e, hogy mindaz a kritika - ami elhangzott - jogos-e, vagy pedig beépíthetõ-e az alkotmányba. Én azoktól a képviselõtársaimtól, akik kritikával illették az elveket, nem hallottam annak a másik ellentétpárnak a föloldását, amely arra vonatkozik, hogy: alkotmányos jogok, amelyek az államra kötelezettségeket rónak.
Ezek a kötelezettségek viszont a közteherviselésnek a különbözõ egyensúlyi viszonyait nagyban befolyásolják. Senkitõl nem hallottam, aki különbözõ szociális, oktatási és egyéb jogokat mint állampolgári jogot próbál beépíteni az alkotmányba, hogy vajon hogyan próbálja ezt megoldani a közteherviselés felõl. Vajon biztos-e mindenki, aki ezeket a jogokat állampolgári jogként akarja beépíteni az alkotmányba, hogy ezzel egyetértenek-e a választópolgárok, egyetértenek-e polgárok akkor, hogyha ezt tudják, hogy ez mennyibe kerül.
Biztos-e az, hogy a közteherviselés szempontjából közelítve ezek a dolgok a preferencia-sorrendben olyan helyen vannak-e, amelyek valóban beépíthetõk? Én azt gondolom, hogy ennek a kényes egyensúlynak - amely a jogok és az állam kötelezettségei között fennáll -, ennek a kényes egyensúlynak a megõrzése az elsõdleges az alkotmány szempontjából. Azt gondolom, hogy - bár nagyon nehéz ilyet kijelenteni - hátrább kell hogy sorolódjanak azok a jogos, és szerintem is támogatható óhajok, amelyeknek esetlegesen nincsen fedezetük, hogy bekerüljenek az alkotmányba.
Én azt gondolom, hogy az alkotmányi vita nem egy érdekérvényesítõ stratégia mentén zajlik, hanem egészen másfajta elvek mentén kell, hogy ez a vita megtörténjen. Én azt gondolom, hogy az alkotmányi vita az nem egy költségvetési vita, és itt nem egyszerû érdekérvényesítõ stratégiáknak kell megjelenni, hanem egészen másoknak. Visszatérve azokra a dilemmákra, amelyeket az elején emlegettem, az elsõ ez a bizonyos közösség, egyén, többség, kisebbség.
Nagyon röviden, az egyéni emberi jogokat a második világháború után nagyban befolyásolták az emberi jogok, bizonyos fokig az egyéni szabadságjogot az emberi jogok - mint filozófiai fogalom - korlátozzák.
Napjainkban, még a napi politika szintjén is, egyre inkább felmerül a közösségi jogoknak a kérdése. Hogy vajon a közösségi jogok úgy tevõdnek össze, hogy ezek az emberi jogok az egyéni jogoknak a halmaza, vagy pedig bizonyos egyéni jogok deriválhatók a közösségi jogokból, és azt gondolom, hogy ez a kultúra területén nagyon fontos. De én sem akarok abba a hibába beleesni, hogy különbözõ óhajokat megpróbáljak beleépíteni az alkotmányba, de az alkotmánynak a részletes kidolgozásánál, azt hiszem, hogy ez nagyon fontos.
Tulajdonképpen a kritikai megjegyzéseim is ezekbõl a dilemmákból fakadnak. Én úgy látom, hogy azok az alapelvek, amelyek az asztalunkon vannak, azok tulajdonképpen egy olyan logika mentén épültek föl, hogy amelyekben a pártok egyetértettek, azok néha sokkal részletesebben kerültek bele az alkotmányi elvekbe, mint azok a részek, amelyekben esetleg viták alakultak ki. Éppen ezért biztos vagyok benne, hogy az elveknek kidolgozói is egyetértenek velem abban, hogy bizonyos egyensúlytalanság létezik ezekben az elvekben, és azt gondolom, hogy az alkotmánynak a részletes kidolgozásában pontosan ezeknek az egyensúlytalanságoknak a kiküszöbölése a leglényegesebb szempont, amellyel mindnyájunknak szembe kell nézni.
Azonban ehhez még csak annyi megjegyzést fûznék, hogy kétfajta módon lehet ezt az egyensúlytalanságot kiküszöbölni, nemcsak úgy, hogy mi additív módon hozzáadunk olyan jogokat ezekhez az elvekhez, amelyek hiányoznak belõlük, hanem talán, hogy el is vehetünk azokból az elvekbõl, amelyek már rögzítve vannak ezekben az elvekben. De azt hiszem, hogy az egyensúly az, ami nagyon lényeges, és azt gondolom, hogy mindnyájuknak arra a konszenzusra kell törekedni, hogy ez az egyensúly létrejöjjön az alkotmányban. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)