SZÖLLÕSI ISTVÁNNÉ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A szabályozási elvek társadalmi vitájának lehetõségérõl Mustó István szabaddemokrata képviselõ úr ma azt mondta, hogy idõben és intézményes korlátokat kell bevezetni, különben többértelmûség és értelmezési zûrzavar alakulna ki a társadalmi vitát, ha folytatnánk. Hát én meggyõzõdéssel vallom vele szemben, hogy a parlamenti vita megkezdéséig rendelkezésre álló 45 nap rendkívül kevés ahhoz, hogy egy tényleges társadalmi vita kibontakozhasson errõl a koncepcióról.
A véleményezési lehetõség ugyanis nem szinonim a társadalmi vitával, nem tekinthetõ társadalmi vitának, hiszen ott, ahol nincsen lehetõség a párbeszédre, az érvek és az ellenérvek ütköztetésére nem beszélhetünk valós vitáról. Ezzel a véleményemmel azt is szeretném hangsúlyozni, hogy az alkotmányozás nem kizárólag a parlamenti törvényhozás és ebbõl adódóan nem kizárólag csak a parlamenti pártok ügye.
Mondhatnám ezt annál is inkább, vagy mondhatom annál is inkább, mivel az új alkotmány megalkotásáról és a kormányprogram a következõket mondja: "Az alkotmány megalkotására széles körû szakmai és közéleti vita alapján kerüljön sor, felhasználva a hazai és a nemzetközi jogtudományt, a modern államfejlõdés tapasztalatait. Az új alkotmány kidolgozásában a kormány a legszélesebb nemzetközi és nemzeti egyetértés kialakítására törekszik, ezzel is meg kívánja erõsíteni az alkotmány társadalmi elfogadottságát.
Hát úgy gondolom, hogy ez nem nagyon megy. Néhány általános észrevételt engedjenek meg a jogokról szóló fejezethez, nagyon röviden, öt pontban összegezve ezeket.
Egy: Véleményem szerint az új alkotmány akkor számíthat társadalmi támogatottságra, tehát hangsúlyozom, nem parlamenti támogatottságról beszélek, ha megõrzi mindazokat az értékeket, amelyeket a jelenlegi alaptörvény tartalmaz. Elemi elvárás a mindenkori államhatalommal szemben, hogy a már elért szociális és jóléti szolgáltatás színvonalát megõrizze, ez garantálja, de legalábbis tudatosan ne csorbítsa azokat.
Második megállapításom: Szabályozási elvekbõl viszont egyértelmûen kitûnik, hogy a gazdasági kulturális és szociális jogok garanciáinak és általában az érdekérvényesítés lehetõségének szûkítésére törekszik. Nem támogatom ezért azt a tendenciát, amely az alapellátás területén olcsó államot akarván elõállítani, tovább zsugorítaná az alapjogokat, és az állami és önkormányzati kötelezettségvállalás körét, de legalábbis megragadhatatlan tartalmú kötelezettségvállalás kerülne az alaptörvénybe.
A harmadik ilyen megállapításom: Az állampolgári alapjogok korlátozása illetve a jogok felfüggeszthetõsége más megközelítésben, e jogoktól való eltérés lehetõsége bizonyos körülményekre tekintettel szükségessé válhat. Úgy vélem azonban, hogy a szabályozási elvekben, ezek körében jelzett tilalmakat fel nem függeszthetõ jogokat lényegesen bõvebben kellene meghatározni, például szükségállapot kihirdetése esetén nem lenne indokolt korlátozni vagy felfüggeszteni a gyermekek jogait, az örökléshez való jogot, a jogegyenlõséget, az egyenjogúság és a törvény elõtti egyenlõség jogát.
A negyedik ilyen megállapításom - és ezt külön szeretném kiemelni: A sztrájk és a munkahelyi, szakszervezeti szervezkedés jogát. Bizonyos feltételekkel még elfogadható, hogy meghatározott helyzetben a sztrájkjog felfüggesztésre kerülhet. A munkahelyi szakszervezeti szervezkedés jogának korlátozása vagy felfüggesztése ellen azonban én személy szerint tiltakozom, ezt a jogot a fel nem függeszthetõ csoportba tartozónak tekintem mindenképpen. Az emberi és állampolgári jogok szabályozására irányuló elveknél az elsõ fejezetben figyelembe vett nemzetközi egyezmények között nincs utalás, és errõl ma már volt szó, az Európai Szociális Chartára. Ennek alapján nem ismerjük a szabályozási elvek készítõinek erre vonatkozó szándékát sem. Meggyõzõdésem, hogy az Európai Szociális Charta tartalmából számos kötelezettség hárul a Magyar Köztársaságra is. Miért hiányolom ezt a nemzetközi dokumentumot? Erre vonatkozóan engedjenek meg az Európai Szociális Charta bevezetésébõl néhány mondatot felolvasni. Amikor l949-ben megszületett a döntés az Európa Tanács létrehozására, a szervezett jövõbeni tagjai határozottan elkötelezték magukat amellett, hogy vállalkozásuk céljaként fogadják el az emberi jogok és az alapvetõ szabadságjogok elismerését. Az Emberi Jogok Európai Konvenciója az Európa Tanácson belül elfogadott elsõ olyan nemzetközi szerzõdés volt, amelyik nemcsak az alapvetõ szabadságjogok és jogok védelmek biztosításának eszköze, hanem olyan törvénykezési mechanizmus, amely képes a jog figyelembevételének garantálására.
Az Európai Szociális Charta a gazdasági és szociális jogok területén az emberi jogok konvenciójának párja l96l. október l8-án írták alá Torinóban és '65. február 26-án lépett hatályba öt tagállam általi ratifikálás után. A Szociális Charta megkülönböztetés nélkül a következõ alapjogokat garantálja: a munkához való jogot, az igazságos munkafeltételekhez való jogot, a biztonságos és egészséges munkakörülményekhez való jogot, a tisztességes munkadíjazásban való jogot, a szervezkedési jogot, a kollektív alkuhoz való jogot, beleértve a sztrájkhoz való jogot is. Ez utóbbi jog, engedjék meg, hogy az ötödik megállapításhoz vezessen át. Amíg az l995-ös szabályozási koncepciót nem nagyon volt róla szó kísérletet tett a társadalmi érdekegyeztetés az államhatalom és a társadalom civil szervezetei közötti szociális partnerkapcsolat, a folyamatos párbeszéd országos intézmények, intézményének alkotmányos kialakítására, illetve a tripartid érdekegyeztetés alapjainak szabályozására.
(15.40)
A most megismert szabályozási elvek ilyen tárgykört nem tartalmaznak, és még az indoklás sem ad magyarázatot erre a visszalépésre. A szakszervezetek számára alapvetõ igény, hogy az érdekegyeztetés országos szintjének, szerepének alkotmányos rendszerére sor kerüljön. Szükségesnek tartom, hogy az alkotmány ismerje el az érdekegyeztetés különös jelentõségét, a parlamentben megjelenített érdekeken kívüli fórumok szerepét a gazdasági, kulturális és szociális jogok érvényesítésében, és az alkotmány adjon általános kereteket az érdekegyeztetés intézményrendszerére, annak általános céljaira és szerepére, a résztvevõk körére és a kormányzati kapcsolatokra.
Mondja ki az alkotmány azt is, hogy a tripartit érdekegyeztetés normáit külön törvény tartalmazza, melyeket a törvényhozó, a munkavállalók és a munkáltatók érdekképviseleti szerveivel egyetértésben alkot meg. Az alkotmányozás folyamatában részt vevõ politikai erõknek pedig nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a történelmi tényt, hogy az elmúlt idõszakban a munka világában létrejött a költségvetési intézmények Érdekegyeztetõ Tanácsa és a társadalmi politikai közmegegyezés eszközeként az Érdekegyeztetõ Tanács. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)