DEMETER ERVIN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Mindannyian emberek vagyunk, esendõk és tévedhetünk és hibázhatunk is, így elõfordulhat ez egy országgyûlési képviselõvel, egy miniszterrel, esetleg olykor még a miniszterelnökkel is. Azonban egy parlamentáris demokrácia igényével élõ társadalomban ezeknek a hibáknak és mulasztásoknak az egyik legsúlyosabb esete az alkotmánysértés. Az idõ múlásával nem is nagyon tudjuk a lépést tartani, mert immáron a harmadik alkotmánysértés esetérõl beszélünk, hogyha lajstromba vesszük, hogy mi történt.
A Magyar Demokrata Fórum megítélése szerint alkotmánysértõ volt az, hogy Lengyelországban, 1996. május 16-án magyar csapatok éleslövészetet hajtottak végre az Országgyûlés, a parlament hozzájárulása és tudta nélkül. Az sem vigasz, hogy ez azzal súlyosbodik, hogy errõl a hadgyakorlatról maga a miniszter sem tudott, mert milyen civil kontroll az és milyen civil ellenõrzési lehetõség, ha még a miniszter sem tud errõl, az Országgyûlésrõl nem is beszélve.
Második alkotmánysértés megítélésünk szerint az, hogy Keleti György honvédelmi miniszter úr az Országgyûlés elé olyan határozati javaslatot terjesztett, amiben, immár kiderült, két hadgyakorlat szerepel, ami megtörtént, tehát két alkotmánysértést tartalmaz az az elõterjesztés, amit õ a tisztelt Ház elé hozott.
A harmadik, mint ahogy ma reggel hallottuk, a határozati javalat 5-ös pontjában szereplõ és Ausztriában megtartott úgymond látogatás.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Egyetértünk mi azzal a szándékkal és azzal a törekvéssel, hogy forduljunk az Alkotmánybírósághoz annak értelmezésére, hogy milyen esetekben szükséges országgyûlési hozzájárulás. Azonban szeretném fölhívni a figyelmet, hogy ezeknek a hadgyakorlatoknak a kérdésében semmi kétség nem fért, Keleti György miniszter úr esetében, és úgy szól az országgyûlési határozati javaslat, hogy országgyûlési hozzájárulást igénylõ csapatmozgásokról, tehát elõtte egy pillanatig sem vetõdött fel, hogy ezt nem kell az Országgyûlés elé hozni. Tegyünk egy rövid idõrendi áttekintést, hogy miért kellett tudnia a miniszternek a hadgyakorlatról!
1996. március 6-án, tehát a Kollégium ülése elõtt Lengyelországban járt a helyettes államtitkár, és szerzõdést kötött errõl az ominózus hadgyakorlatról. Már ezt megelõzõen, február közepén elkészült a kiképzési terv, amit a vezérkari fõnök jóváhagyásra átadott a miniszternek. Március 13-án a Honvédelmi Minisztérium Kollégiuma, amit a miniszter úr vezetett, elfogadta ezt a kiképzési tervet. Május 9-én a repülõfõnök figyelmeztetõ levelet küldött, hogy éleslövészetre indulnak magyar alakulatok, és ehhez nem létezik még parlamenti hozzájárulás. A miniszter úr mindennap napi jelentést kap, ami az eseményekrõl értesíti õt, és végül el kell hogy mondjam, hogy a költségvetés készítésekor is a Honvédelmi Minisztérium számba veszi azokat a hadgyakorlatokat és azoknak a költségeit, amit a költségvetési javaslatkor be kell tennie. A miniszterelnök úr által ismertetett és bennünk az összeférhetetlenség miatt aggályokat ébresztõ vizsgálat nem hozott új elemet, hacsak azt nem tudom új elemnek tekinteni, amit a miniszterelnök úr mond, hogy senki nem nyerészkedett. Egy kicsit furcsálljuk, hogy a vizsgálat kiterjedt és felvetõdött a gyanúja, hogy valaki nyerészkedett, azonban megnyugtatónak semmiféleképpen nem tudjuk értékelni kijelentését, hogy senki nem nyerészkedett, itt a vizsgálat célja az alkotmánysértés megállapítása volt, és ez az ausztriai látogatás esetében nem történt meg.
Összefoglalva mi úgy látjuk, hogy ahogy az idõ múlik, annál több alkotmánysértés derül ki. Immáron három alkotmánysértésrõl beszélünk nyíltan, amit önök is elismernek, és önmagában már egy ilyen alkotmánysértés is elegendõ lenne ahhoz, hogy ön elfogadja miniszterének a felmentését, hát még így a három együttvéve.
Köszönöm a figyelmet. (Általános taps.)