DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót. Igen Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! A miniszteri elõterjesztésben és az elõbb hallhatott, kormányzati oldalon történt felszólalásban Béki Gabriella felszólalásában is többször elhangzott az a kifejezés, hogy reform. Igen ám, de ha megnézzük az elõterjesztést, akkor képviselõtársaim láthatják, hogy itt nem valóságos reformról van szó, hanem a szokásos pénztelenségrõl, nevezetesen lefaragásokról, olyan központi finanszírozási gondok koncepciótlan enyhítésérõl, amelyek a szabad tõkeforrások képzéséhez szükségesek az állami hiányok fedezéséhez, ráadásul akként, hogy az összefüggések fel sincsenek derítve, ki sincsenek munkálva.
Valóságos hatáselemzések nem szerepelnek az anyagban, tehát nem lehet megállapítani, hogy az elõterjesztést mire alapozzák, azt hogy ezt reformnak mondják, annál inkább gyanús a számomra, mert hiszen ha megnézem a hivatkozását a miniszteri elõterjesztés általános indokolásának, akkor láthatják képviselõtársaim, hogy az államháztartási reformra hivatkozik, meg hivatkozik ez az elõterjesztés ezen túlmenõen még a demográfiai adatoknak a szükségszerûen figyelembe vehetõ tényére, de ha megnézem az államháztartási reform kérdését, akkor rögtön egy hatalmas falba ütközöm, mert ahhoz, hogy itt államháztartási reformot végre lehessen hajtani, mindenekelõtt meg kellene változtatni azokat a tényezõket, amelyek jelenleg a gazdaságot ellehetetlenítik, mert hogy csak egy adatot mondjak, hogy lehet itt reformról beszélni addig, amíg restriktív gazdaságpolitika megvalósítása folyik, és nem munkahelyek teremtõdnek, hanem többlet munkavállalók. Hát egyértelmû, hogy itt az infláció leszorítása, a gazdasági növekedés észlelhetõ beindítása, a restrikció elvetése, a feketegazdaság alapvetõ felszámolása, a Társadalombiztosítási Igazgatóság, a Nyugdíj- és Egészségbiztosítási Igazgatóság átvilágítása és rendkívül lényeges átalakítása a nyugdíjkorhatár emelése kapcsán a fiatalok helyzetének olyan elemzése, amely megnyugtató módon világítja át, hogy a fiatalok munkába állásának lehetõsége miként alakul a nyugdíjkorhatár emelésével.
(11.30)
Hadd utaljak itt arra, hogy a korengedményes nyugdíjasok, a rokkant nyugdíjasok helyzetének áttekintése, átvilágítása, hát mindezek elmaradnak ebbõl az elõterjesztésbõl, ezek hatásvizsgálata nem történt meg, ilyen körülmények között az egész elõterjesztés értékelhetetlen. Természetesen a Független Kisgazdapárt nem tagadja, hogy a nyugdíjrendszer átalakítására szükség lenne, maga is ezen az elvi alapon áll, mi azonban azt mondjuk, hogy elõször a feltételeket kell megteremteni a nyugdíjrendszer átalakításához, nem pedig botor módon belekezdeni a nyugdíjrendszert átalakítani, anélkül, hogy a gazdasági alapok meg lennének teremtve. Ugye itt nem gyõzöm eléggé hangsúlyozni, hogy bármiféle változtatás csak olyan elemzések, hatásvizsgálatok alapján képzelhetõ el, amelynek mindenekelõtt a statisztikai alapját kellene megteremteni, de hát nem akarok már állandóan visszatérni erre a kérdésre, de kénytelen vagyok.
Emlékeztetem önöket arra, hogy olyan elképesztõ statisztikai adatszolgáltatás van Magyarországon és az egészség- és nyugdíjbiztosítás és az egész tb-nek olyan elképesztõ káoszhelyzet jellemzi a statisztikai adatszolgáltatás alapját, hogy a legutóbbi idõben tizenkétezer halottnak történt egészségbiztosítási lap kiküldése, és az ÁSZ-vizsgálat is azt mondja, hogy még az eszköznyilvántartás sem fogadható el a tb-nél, tehát nincs egy olyan alap, aminek a mérlegelésével a helyes következtetésekre lehetne jutni.
Most ami az alapja annak, hogy a Kisgazdapárt egyszerûen elképzelhetetlennek tartja, hogy a nyugdíjkorhatár emelésérõl akár csak beszélni is lehessen, mindenféle jelentõs változtatásnak az alapja egy mûködõképes gazdaság. Ma pedig abnormális helyzet van, abnormális helyzet a gazdaságban, abnormális helyzet a nyilvántartásban, abnormális helyzet a jogalkotásban és folytathatnám tovább a kérdéseket, tehát egyértelmû, hogy ilyen körülmények között a nyugdíjkorhatár emelése egy olyan társadalom esetében, amely két meg három mûszakot végigdolgozva elképesztõ egészségügyi körülmények között, az egészségügyi ellátásnak egy alacsonyabb szintjén és állandóan csökkenõ élettartam mellett, én úgy gondolom, hogy komolyan szóba sem jöhet.
De legyen szabad kezdenem az infláció leszorításával. Addig, amíg az inflációt nem szorítja le a kormányzat, addig szóba sem jöhet a stabil finanszírozási rendszer kialakítása. Tavaly az áremelkedés 28,6% volt, erre az évre a kormányzat 20%-ot prognosztizál - nincs olyan gazdasági szakértõ, aki ezt realitásnak tartaná; a TB-nél emlékeztetem képviselõtársaimat, 17 milliárd hiánnyal számolt, ez a hiány ma már 47 milliárd, összeomlott minden olyan számítás, amelynek alapján a nyugdíjkorhatár emelhetõ lenne. Ha betartható is lenne a kormányzatnak az elképzelése a 20%-os inflációval, akkor is felhívom a figyelmüket, hogy ez az Európai Unió mércéjével mérve még mindig 7-8-szor magasabb infláció, mint az Európai Unió tagállamainál. Hát kérem itt érdemes hivatkozni az Európai Unióra, de hát ezt a kormány figyelmen kívül hagyja.
Hadd utaljak arra, hogy a nyugdíjkifizetéseknél a kormányzat a hatalmas növekményre szokott hivatkozni, csak arról feledkezik el, hogy a növekmény döntõ része az infláció növekedésének a következménye. Ki kell lépni, ki kell kerülni a gazdasági pangás állapotából, érzékelhetõ gazdasági növekedésre van szükség, amíg ez nem történik meg, addig nem lehet a nyugdíjreformot végrehajtani. A gazdasági növekedés ugyanis hozzájárulna a foglalkoztatottság színvonalának emelkedéséhez, a reálkeresetek növekedéséhez. Az infláció és a pangás együtt óriási finanszírozási problémát okoz és hiába fogják emelni a nyugdíjkorhatárokat, ennek a két tényezõnek az együttes romboló hatása újólag és újólag fel fogja vetni, hogy megint hozzá kell nyúlni az egész nyugdíjrendszerhez, tudniillik ilyen gazdaság mellett valóban finanszírozhatatlan az egész nyugdíjrendszer.
A következõ kérdés, amellyel feltétlenül foglalkozni kell, az az, hogy az 1990-95 között eltelt idõben 1,4 millió fõvel csökkent a foglalkoztatottak száma, ugyanakkor a reálkeresetek például 1992-ben 12,2%-kal emelkedtek, ami a restrikciós gazdaságpolitikának az egyik természetszerû következménye. Emellett nem lehet kérem reformot végrehajtani, hát tessék már észrevenni, elõször tessék a gazdaságot helyrehozni, utána tessék reformokkal gondolkodni. Pont fordítva jár el az igen tisztelt kormány és csodálkozik az eredménytelenségen.
Ugye itt van a feketegazdaság: hát kérem addig reformot végrehajtani, amíg a feketegazdaságot jelentõsen fel nem tudják számolni, ugyancsak nem lehet, ezzel számos alkalommal foglalkoztunk, de ehhez viszont egy tisztességes adórendszerre, egy tisztességes közteherviselésre lenne szükség, tehát le kellene szállítani az adókat és a közterheket, nem pedig a miniszterelnök úrnak hobbi nyomozóhivatal felállítását lehetõvé tenni.
De foglalkoznunk kell kérem a társadalombiztosítás és a nyugdíjbiztosítás pénzügyeivel is. Egyszerûen a pénzügyei ezeknek az intézményeknek olyanok, amelyekre semmiféle reform nem telepíthetõ, tessék elõször átvilágítani ezeket a szerveket, egy megnyugtató nyilvántartási rendszert kialakítani és utána lehet beszélni a reformról, de addig azt sem lehet tudni, hogy mennyi a kintlévõsége vagy mi a valós vagyonmérlege mondjuk a nyugdíjbiztosítónak, hát addig kérem az egész reform kérdése tulajdonképpen csak a nyugdíjasoknak újabb megsarcolását jelenti.
Véleményünk szerint a nyugdíjkorhatár emelésével kapcsolatban ki kell hangsúlyoznunk, hogy a munkavállalók száma jelentõsen megnõne, ha a kormányzat ezt az elképzelését a Kisgazdapárt leghatározottabb tiltakozása ellenére keresztül tudná vinni és elõre figyelmeztetem képviselõtársaimat, hogy értelmetlen és idõszerûtlen ilyen körülmények között a nyugdíjkorhatár emelése, a fiatalokat ellehetetleníti, az idõseket sanyargatja, tehát csupa olyan következményei lesznek, amelyek gazdaságilag eredményt nem hoznak, viszont óriási társadalmi elégedetlenséget fognak kiváltani.
(11.40)
Felhívjuk arra a figyelmet, hogy az elmúlt években több százezerre emelkedett a nyugdíjba menekültek, a korengedményes nyugdíjba menekültek, a rokkantnyugdíjba menekültek száma. Ezek egyértelmûen arra utalnak, hogy a társadalom nem bízik az állam szolgáltatásaiban, és ugye itt nagyon is helyénvaló lenne utalni a Magyar Köztársaság alkotmányának 70/E. §-ára, amely egészen más elõírásokat tartalmaz, mint a nyugdíjkorhatár mostani elõterjesztése, tehát itt bizony a Kisgazdapárt nevében ki kell mondanom, hogy alkotmányos alapelveket, alapvetõ emberi szabadságjogokat sért ez az elõterjesztés és addig, amíg ez az alkotmány van hatályban, addig az ilyen elõterjesztések alkotmányba ütközõ mivolta miatt sem lehet a reformot ilyen értelemben végrehajtani. De kérem, amint jeleztem, ez nem reform, hanem reformnak állított sarc, és ha megnézik a munkanélküliségi ráta alakulását, ami egyes vélemények szerint 11% körül van, a valóságban sokkal magasabb ennél. Csak jellemzõ adatként mondom el, hogy tegnap Vajszlón megtudtam, hogy a munkanélküli-segélyen élõk száma mennyi, mennyi az egyéb még regisztráltak, tehát a jövedelempótló járadékot élvezõk száma és ugyanakkor ennek a legalább 2,5-szerese, tehát az össz-számnak, a már nem regisztráltaknak a száma, akik szociális segélyért mennek.
Kérem, én úgy gondolom, hogy egy olyan országban, ahol a lakosságot ilyen módon kiuzsorázták, kifosztották, ott nem lehet addig a nyugdíjkorhatár emelésérõl tisztességgel még szólni sem, amíg a gazdaságot helyre nem hozzák. Teremtsenek egy stabilitást a gazdaságban, indítsanak el egy növekedést, végezzék el a szükséges átalakításokat annak érdekében, hogy a gazdaság ilyen helyzetbe kerüljön és akkor lehet az államháztartás reformjáról, azon belül pedig a nyugdíjreformról beszélni, de addig társadalomellenesnek minõsítünk minden ilyen elõterjesztést. Ezért a Független Kisgazdapárt nemcsak elutasítja ezt a beterjesztést, hanem vissza is utasítja és tiltakozik ellene. Köszönöm a türelmüket.(Taps az FKGP padsoraiban.)