SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Nem valószínû, hogy bárki túl sok jóra számított, amikor megtudta, hírét vette, hogy a kormány a nyugdíjkorhatár-emelésrõl terjeszt be, készül beterjeszteni törvényjavaslatot. Elhangzottak persze ígéretek, hogy az emelés rugalmas lesz, és leginkább csak a nyugdíjba menetel korcentrumát érinti. Nos, ezzel szemben ez a javaslat arra a viccbéli papára emlékeztet, aki azzal a felkiáltással fordul a fiához, hogy nézd, én mindig megadom neked a szabad választás lehetõségét: vagy megteszed, amit kérek, vagy kapsz egy hatalmas pofont. Tulajdonképpen errõl szól ez a javaslat, amit beterjesztettek.
Mit is jelent valójában, a javaslat szerint, a kormány ígérete, az ígéretek. Való igaz, hogy a jövõben bármelyik nõ elmehet nyugdíjba ötvenöt éves korában, csak ennek megvalósulása esetén elvesztené a nyugdíja 40 százalékát. Hogyha ötvenhét éves korában megy nyugdíjba az illetõ hölgy, akkor pedig a 30 százalékát veszíti el a nyugdíjának. Ez a javasolt büntetõszankció messze meghaladja a kormány által a továbbdolgozásra ösztönzésként javasolt mértékeket.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt nemcsak tartalmi szempontból tartja szerencsétlennek ezt a javaslatot, hanem a benyújtás idõpontja szempontjából is. Ellentétben a kormánnyal, mi igen szerencsétlennek tartjuk a nyugdíjreform egyetlen elemének kiragadását és ennek a bevezetését.
Most arról a politikai szándékról, botorságról szeretnék pár szót szólni, amit a javaslat ilyenformán való beterjesztése jelent. Tisztelt Miniszter Úr! Vajon komolyan gondolhatja-e azt valaki, hogy nyugdíjreform-tervek legnépszerûtlenebb eleme bevezethetõ úgy, ez a bizonyos korhatáremelés, hogy semmi kedvezõ változtatás nincs mellé téve, nincs mellékelve. Az, hogy nyugdíjreformra szükség van, ezt ugye itt senki nem vitatta. Azt ígérni, hogy a reform mindenki számára jobb helyzetet teremt, valószínûleg a demagógia tankönyvi definíciója lenne.
Nyilvánvaló, hogy a hosszú távú mûködõképesség fenntartása érdekében szükség van bizonyos szûkítõ, vélt vagy valós érdekeket sértõ intézkedésekre is. Éppen ezért nagyon fontos az, hogy egy ekkora nagyságrendû, évtizedekre kiható döntés elõtt világos választási lehetõséget kapjanak az állampolgárok, és így a majdani megoldást a lehetõ legszélesebb társadalmi egyetértés övezze.
Különösen fontos az, hogy az intézkedések végrehajtásának az üteme és idõrendje áttekinthetõ legyen. A kiszámíthatóság elengedhetetlen a polgárok biztonságérzetének a fenntartásához. A mindannyiunk jövõjét befolyásoló változásokat ne oly intézkedések kusza halmazaként éljék meg, amelyek az akaratuk ellenére történnek meg velük, az állampolgárokkal, hanem azt érezzék, hogy jövõjüket aktívan tudják befolyásolni. Erre ugye most nincs lehetõség, errõl itt szó sincs. A kormány által benyújtott javaslat a fentiek közül egyiknek sem tesz eleget.
Tisztelt Miniszter Úr! A javaslat mellett felsorakoztatott érvek véleményünk szerint pont ellenérvek.
(12.20)
Ellentétben a kormánnyal, mi a 2007-ben elérhetõ néhány százaléknyi megtakarítást nem tartjuk elfogadható indoknak. Nem gondoljuk, hogy lennének ebben az országban a modernizáció oltárán feláldozható nemzedékek. Sem a foglalkoztatáspolitikai helyzet, sem a lakosság egészségi állapota nem alkalmas arra, hogy a nyugdíjkorhatárt ilyen módon, az önök által javasolt módon megemeljük. Ráadásul a nyugdíjrendszer stabilitása szempontjából nem a törvényes nyugdíjkorhatár a lényeges, hanem a tényleges nyugdíjba vonulási idõ. Hogyha ezt vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy az érintettek 25-30 százaléka már 10 évvel a nyugdíjkorhatár elõtt bekerül ebbe a bizonyos nyugdíjrendszerbe.
Tehát a jelenlegi javaslattól várt hatás akkor is elérhetõ lenne, ha a nyugdíjba vonulás korcentrumát a jelenlegi korhatárhoz tudnánk közelíteni. Az elfogadható megoldás véleményünk szerint a továbbdolgozás ösztönzése és nem a nyugdíjba menetel büntetése lenne. Ez egyébként önmagában indokolja a nyugdíjreformot, mert jelenleg minden racionális megfontolás arra ösztönzi az embereket, hogy a lehetõ legkorábban kerüljenek be a nyugdíjrendszerbe, mert a továbbdolgozás az nemhogy magasabb, hanem alacsonyabb nyugdíjat eredményez.
Ehhez véleményünk szerint a következõket kellene tenni. Elõször a nyugdíjskálát lineárissá kell tenni. A jelenlegi rendszerben, a kiszámított havi átlagkeresetbõl, a szolgálati idõhöz igazodó nyugdíjskála segítségével számítják ki a tényleges nyugdíjat. Ez azt jelenti, hogy a ledolgozott évek arányában változik a nyugdíj értéke. Ez a skála viszont jelen pillanatban azokat kedvezményezi, akik keveset dolgoztak, és bünteti azokat, akik hosszabb ideje dolgoznak. A szolgálati idõ hosszának ez a kezelése véleményünk szerint igazságtalan. És a nyugdíjasok egyik legfájóbb sérelmét jelenti egyébként. Ezért a javaslatunk, hogy a nyugdíjskála lineáris legyen, hogy minden ledolgozott év egyformán számítson a nyugdíj megállapításánál. (12.22 órakor dr. Szabó Zoltán államtitkár elfoglalja a helyét az ülésteremben.)
Másodszor: a degresszív számítás megszüntetése. Jelenleg az a példátlan helyzet állt elõ, hogy a frissen nyugdíjba menõk nyugdíja alacsonyabb, mint az átlagnyugdíj. Ennek az az oka, hogy a nyugdíjalapjába a keresetnek csak kisebb részét számítják be. Ez az elvonás már messze az átlagbér szintje alatt megkezdõdik. A javaslatunk ezt a degresszív skála megszüntetését tartalmazza.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt úgy gondolja, hogy a fentiek elegendõ ösztönzést jelentenének a továbbdolgozásra azoknál, akik erre képesek.
Tisztelt Képviselõtársaim! Egyfelõl örülünk annak, hogy a kormány felfigyelt a javaslatunkra, és korkedvezményben részesítené a gyermeket szült nõket. Ellentétben a kormánnyal, mi úgy gondoljuk, hogy a gyermekek után járó korkedvezmény viszont nemcsak a három vagy több gyermeket szülõ nõknek járjon, hanem már az elsõ, illetve a második gyermek után is kellene járnia.
Emlékeztetõül hadd mondjam el, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt benyújtott egy önálló törvényjavaslatot, amely arról szólna, hogy a gyermekeket nevelõ anya vagy a gyermekét, gyermeküket egyedül nevelõ apa korkedvezményben részesüljön a nyugdíjba menetelkor. Javaslatunk úgy szól, hogy egy gyermek után egy, két gyermek után három, három vagy több gyermek után pedig öt év korkedvezmény illetné meg a fentiekben említett szülõket. Ez a javaslat itt fekszik a parlament plenáris ülése elõtt, és kíváncsian várjuk, hogy mi lesz a sorsa.
Tisztelt Képviselõtársaim! Összefoglalva még egyszer a Fidesz-Magyar Polgári Párt véleményét, elõször: nem tartjuk elfogadhatónak, hogy a nyugdíjreform egy elemérõl önállóan döntsünk, a reformból kiragadva. Kettõ: a korhatáremelés nem reform - ez a korhatáremelés, amit Önök beterjesztettek -, hanem újabb átgondolatlan megszorító intézkedés csupán. Harmadszor: nem tartjuk elfogadhatónak tartalmilag sem a kormány elõterjesztését a nyugdíjkorhatár-emelésrõl, sem ütemezésében, sem pedig módszerében. A kormánnyal ellentétben, a Fidesz-Magyar Polgári Párt javaslata nem egy büntetõ, hanem egy ösztönzõ szabályozás bevezetése lenne. A kormánnyal ellentétben, a Fidesz-Magyar Polgári Pár javaslata, hogy minden gyermeket szült nõ számára indokolt legyen a korkedvezmény megadása, nemcsak a három- és többgyermekesek esetében. És végül - nagyon fontos - kérjük azt az igazi hatástanulmányt, amely arról szól, hogy a nyugdíjkorhatár emelésének ilyen módja milyen hatást fog kiváltani a foglalkoztatásban, a szociális ellátórendszerben és az emberek egészségi állapotában. Mennyit remél megtakarítani a kormány, a kormánypárti képviselõk ezzel a javaslattal, és a másik oldalon hány forint kiadást fog jelenteni az a bizonyos hatás, ami a foglalkoztatási piacon, az egészségi állapoton és a szociális ellátórendszeren keresztül fog jelentkezni. Véleményünk szerint, hogyha ezeket összevetjük, akkor egy negatív egyenleg fog kijönni.
Tisztelt Képviselõtársaim! A fentiek alapján ezt a javaslatot a Fidesz- Magyar Polgári Párt nem tartja elfogadhatónak. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)