DR. SZABÓ ZOLTÁN mûvelõdési és közoktatási minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! A közoktatási törvény módosításáról szóló törvényjavaslat benyújtásakor az elsõ, amelyet célszerû megindokolni, úgy gondolom, az, hogy tulajdonképpen miért kell a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvényt módosítani.
Jogos ez a kérdés, tekintettel arra, hogy a szóban forgó törvény elfogadása óta alig három év telt el. Márpedig a közoktatásügy meglehetõsen nagy átfutással dolgozó, meglehetõsen nehezen mozduló rendszer, nyolc, de inkább tizenkét éves ciklusokban mérhetõ, voltaképpen, egy adott közoktatási rendszernek a minõsége, hatékonysága. Miért tehát, hogy három évvel az elõzõ törvény elfogadása után máris módosítani javasoljuk?
Én úgy gondolom, hogy ez az érvelés sok tekintetben helytálló, a törvényi, jogszabályi tervezet stabilitása minden esetben - és egy ennyire érzékeny területen, amilyen a közoktatás -, különösen rendkívül fontos érdek, úgy gondolom, hogy csak nagyon alapos indokkal célszerû a jogszabályi környezetet megbolygatni. Sajnos úgy gondolom azonban, hogy nemcsak a közoktatás, hanem sok minden egyéb területén is, a törvényi jogszabályok környezetstabilitása egy olyan kívánatos jó, amelynek beteljesülésétõl egyenlõre meglehetõsen messze vagyunk.
Az élet lényegesen gyorsabban változik körülöttünk. A gazdasági, a szociális, a pénzügyi, a demográfiai folyamatok lényegesen gyorsabban változnak annál, hogysem egy elfogadott törvény kielégítõen tudná hosszú idõre szabályozni elõre látva az elõre nehezen látható folyamatokat, kielégítõen tudná szabályozni azokat a lehetõségeket, amelyekkel jelen esetben a közoktatásnak élnie megadatik. Ennélfogva a jogalkotó számára csak a között van választási lehetõség, hogy módosítani javasolja, módosítsa-e a szóban forgó törvényt, kockáztatva egyébként azt, hogy néhány év múlva esetleg újabb módosítás szükségessége merül fel, vagy tekintsen el az említett gazdasági, társadalmi, demográfiai folyamatoktól, hagyja a törvényt érintetlenül, és nézze tovább, amint a közoktatás kellõ törvényi szabályozás, kellõ törvényi környezet hiányában a szétzilálódás útján halad. Úgy gondolom, hogy ez nem igazi választás, ha csak e között a két dolog között kell választani, akkor - még egyszer hangsúlyozván - a jogszabályi környezet stabilitásához fûzõdõ rendkívül fontos érdek ellenére nincs más út, mint hozzáfogni és a jogszabályi környezetet megpróbálni az élethez igazítani.
(12.50)
A közoktatásról szóló törvény módosítását javasló törvény elõkészítése során ismételten bebizonyosodott az is, hogy az Országgyûlés olyan kérdés szabályozását tûzte napirendre, amelynek megoldásában az ország minden állampolgára érdekelt. Érdekelt azért, mert gyermeke, unokája óvodába, iskolába jár, érdekelt azért, mert õ vagy családtagja óvodában, iskolában, kollégiumban vagy más közigazgatási intézményben dolgozik. Vagy érdekelt azért - mert mint mindannyian -, felelõsséget érez a jövõ ifjúságáért.
A javaslat elõkészítése során szinte az egész ország figyelemmel kísérhette a munkálatokat. A javaslat, amely önök elõtt fekszik, közös munka eredménye, hiszen elõkészítésében részt vettek, közremûködtek az érdekeltek, ezért a munkájukért engedjék meg, hogy itt a tisztelt Ház színe elõtt is köszönetet mondjak.
A javaslat elõkészítése során igyekeztünk arra törekedni, hogy olyan megoldásokat találjunk, amelyek elõsegítik a közoktatási rendszer hatékonyabb mûködését anélkül, hogy háttérbe szorulnának a szakmai követelmények, a pedagógiai munka minõségének javulásával szemben támasztott társadalmi igények. Fontos szempontnak tartottuk, hogy megõrizzük, tovább javítsuk az önkormányzati intézményrendszer mûködésének biztonságát, érvényre juttassuk az emberi jogokat, a gyermekeket megilletõ jogokat, növeljük a tanulók esélyegyenlõségét vagy legalábbis csökkentsük az esélyek egyenlõtlenségét, és eleget tegyünk a nemzetközi kötelezettségvállalásainknak is.
Nagy figyelmet fordítottunk a törvénymódosító-javaslat megalkotása során arra, hogy megteremtsük az alkotmányban biztosított állampolgári jogot, így különösen a mûvelõdéshez, és ennek keretén belül a tanuláshoz való jog, a tanszabadsághoz és a tanítás szabadságához való jog, a nemzeti etnikai kisebbséghez tartozók oktatási autonómiájához való joga, a hátrányos helyzetben lévõ gyermekek, tanulók különleges gondozáshoz való jogának érvényesülésének jogi feltételeit.
A javaslat fõ törekvése az, hogy meghatározza a közoktatási rendszer fejlõdésének irányát. Ezért nemcsak a jelenlegi helyzetet szabályozza, hanem megmutatja azt a célt is, amelynek elérése kívánatos ahhoz, hogy növekedjék a magyar állampolgárok mûveltsége, szakképzettsége, és ilyen módon annak esélye, hogy a munkaerõpiacon nemcsak idehaza, hanem Európában is jó eséllyel tudjanak fellépni. A javaslat célul tûzi ki, hogy az ezredforduló után általánossá váljék a középiskolai végzettség, s lehetõleg a tanulók 80-85%-a szerezzen érettségit. A most iskolába lépõknél, de a közeljövõ távlati céljaként megfogalmazza a tankötelezettség idejének meghosszabbítását 16 éves korról 18 éves korig.
A javaslat kiszélesíti a gyermeki tanulói jogokat, feloldja azokat a korlátozásokat, amelyek a hatályos törvény rendelkezései között megtalálhatóak. Figyelembe veszi, hogy a tanulónak, mint minden magyar állampolgárnak, jogában áll kinyilvánítania véleményét, és jogában áll javaslattal élni az iskola, kollégium mûködésével, életével kapcsolatban. A javaslat elismeri a gyermeknek, a tanulónak azt a jogát, hogy részt vegyen az õt érintõ döntések meghozatalában, így annak a kérdésnek az eldöntésében is, hogy milyen iskolába járjon, hol folytassa tanulmányait. Biztosítja vagy biztosítani javasolja a személyiségének szabad kibontakoztatásához való jogot, az önrendelkezés jogát, a cselekvés szabadságát, a családi és magánélethez való jogát. E rendelkezések összhangban állnak a Magyar Köztársaság alkotmányával, amelynek alapján, mint ahogy erre az Alkotmánybíróság is több ízben rámutatott, az embert veleszületett jogként illeti meg az emberi méltósághoz való jog, az úgynevezett általános személyiségi jog.
Ez az alkotmányos jog természetszerûleg meg kell hogy illesse a gyermeket, tanulót akkor is, ha óvodai nevelésben, iskolai nevelésben és oktatásban, illetõleg kollégiumi nevelésben vesz részt. Ezt a szabályozást kívánja meg a gyermekek jogairól szóló egyezmény, valamint az emberi jogok és az alapvetõ szabadságjogok védelmérõl szóló egyezmény is. A javaslat e jogok gyakorlását az egyezményben foglaltak alapján, annak érdekében korlátozza, hogy az egyéni joggyakorlás ne sértse mások hasonló jogainak érvényesülését. Az óvodának, iskolának, kollégiumnak biztosítania kell, hogy érvényesüljön a gyermek és a tanuló általános személyiségi joga, de oly módon, hogy az ne gátolja, ne akadályozza a többi gyermek, tanuló általános személyiségi jogát, illetõleg a mûvelõdéshez való, ugyancsak az alkotmányban biztosított jog érvényesülését.
A javaslat összhangba hozza a gyermeki és a szülõi jogok érvényesülését. Amellett, hogy elismeri a szülõnek azt a jogát, hogy megválassza a gyermekének adandó nevelést, biztosítja, hogy e döntéshozatalba érettségétõl függõen bekapcsolódjék a gyermek is. Növeli a szülõk beleszólási jogát az óvodák, iskolák, kollégiumok életébe, elismerve, hogy a szülõknek alapvetõ érdekük, hogy ismerjék a nevelési, oktatási intézményben folyó pedagógiai munkát, közremûködhessenek a pedagógusok munkájának értékelésében, illetõleg befolyásolni tudják a pedagógiai munka szakmai, tartalmi kérdéseit. Ezért a szülõnek a javaslat általános tájékozódási, véleménykérési és javaslattételi jogot biztosít, egyidejûleg pedig a pedagógusok kötelességévé teszi a szülõkkel való rendszeres kapcsolat kialakítását és a tájékoztatás nyújtását.
A pedagógusmunka fontosságának elismerését jelentik a javaslatnak azok a rendelkezései, amelyek bevezetik a rendszeres pedagógus-továbbképzést, a pedagógus szakvizsgát és az ehhez kapcsolódó juttatásokat. Igaz, a javaslat elfogadása esetén ahhoz, hogy valaki a pedagógus pályán maradhasson, a munkakör betöltésére jogosító oklevél megszerzése után további erõfeszítéseket kell tennie, hiszen megszerzett tudását rendszeresen meg kell újítania. E kötelezettségek teljesítése azonban anyagi elismeréssel jár, hiszen a szakvizsga letétele, a kötelezõ továbbképzés sikeres elvégzése feljogosítja a pedagógust arra, hogy elõrehaladjon a juttatási rendszerben is. E rendelkezésekkel a pedagógus szakma régi vágya teljesülne. A hatályos törvény is garantálja a rendszeres továbbképzésben való részvétel jogát, csak a feltételeket nem teremtette meg hozzá. A javaslat a pedagógusképzés és továbbképzés támogatására központi költségvetési forrásokat rendel, a mindenkori közoktatásra fordított normatív támogatás összegének 3%-ában.
A pedagógusmunka fontosságát hivatott elismerni a szakkönyvek vásárlásához nyújtott támogatás is, valamint annak biztosítása, hogy a pedagógus ingyen látogathassa az állami, illetõleg önkormányzati fenntartású múzeumokat, kiállítótermeket és könyvtárakat. A pedagógus munkájának középpontjában a gyermek, a fiatal, a tanuló áll. Ezt világosan megfogalmazza a javaslat akkor, amikor megköveteli a pedagógustól, hogy gondoskodjék a rábízott gyermekek, tanuló nevelésérõl, tanításáról, méghozzá oly módon, hogy figyelembe vegye a gyermek, a tanuló egyéni képességeit, tehetségét, fejlettségét, fogyatékosságát. A tanulókkal egyénileg és csoportokban kell foglalkozni oly módon, hogy megkapják a fejlõdésükhöz szükséges nevelést.
Kiemelt figyelmet fordít a javaslat azokra a gyermekekre, akik állapotuknál fogva az átlagosnál nagyobb törõdésre tarthatnak igényt. Különleges gondozáshoz való jog illeti meg azt a gyermeket, tanulót, aki fogyatékossággal, tanulási, magatartási, beilleszkedési zavarral küzd, és ezért csak akkor képes fejlõdni, ha sajátos, egyénre szabott pedagógiai foglalkozás mellett kiegészítõ szolgáltatásokban is részesül. A javaslat megfogalmazza ezért a habilitációs, rehabilitációs ellátáshoz, pedagógiai szakszolgálat igénybevételéhez való jogot, amely az óvodai nevelés és az iskolai oktatás mellett jár a gyermeknek, a tanulónak. A kormány megkülönböztetett figyelmet kíván fordítani és javasolja a tisztelt Háznak, hogy fordítson megkülönböztetett figyelmet a nemzeti etnikai kisebbségekhez tartozók óvodai nevelésére és iskolai oktatására is. Az alkotmány és a nemzeti etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény garantálja e kisebbségek jogát az anyanyelvi oktatáshoz, valamint azt a jogot, hogy a nemzeti etnikai kisebbséghez tartozók képviselõjük útján beleszólást kapjanak a közoktatás területén az õket érintõ ügyekben.
A javaslat ennek megfelelõen garantálja a szülõ egyéni jogát, hogy megválassza milyen óvodába, iskolába kívánja beiratni gyermekét. Megfogalmazza a helyi önkormányzatok feladatait e területen, egyetértési jogot biztosít a helyi kisebbségi önkormányzatok és az országos kisebbségi önkormányzatok részére minden olyan döntés meghozatalánál, amelyik helyi szinten, illetõleg országos szinten érinti a nemzeti etnikai kisebbséghez tartozókat.
(13.00)
A javaslat célja nemcsak az, hogy meghatározza a közoktatás fejlõdésének várható irányát, hanem az is, hogy stabilitást adjon a közoktatás jelenlegi rendszerének. Ezért újrafogalmazza a kialakult iskolatípusok feladatait, pontosítva a hatályos törvényi szöveget, és rögzíti, elismeri a tagolt iskolastruktúra létezését.
Fõ szabályként azonban a nyolc évfolyammal mûködõ általános iskolát és a négy évfolyammal mûködõ gimnáziumot fogalmazza meg. Az ettõl való eltérést akkor teszi lehetõvé, ha erre a tankötelezettség teljesítése, illetõleg a pedagógiai feladatok teljesítése miatt szükség van. A törvényjavaslat rendezi a tartalmi szabályozás kérdését, az óvodai nevelés országos alapprogramjának kiadását a - nemzeti alaptantervhez hasonlóan - a kormányra bízza. Mindkét dokumentum kiadása elõtt be kell szerezni az Országos Köznevelési Tanács, valamint az Országos Kisebbségi Bizottság jóváhagyását, egyetértését, továbbá a Közoktatás-politikai Tanács véleményét. Biztosítja, hogy a nemzeti-etnikai kisebbségi nevelést és oktatást végzõ intézmények programjait, illetõleg helyi tantervét, a nemzeti-etnikai kisebbség óvodai nevelésének irányelvei, illetõleg iskolai oktatásának irányelvei figyelembevételével dolgozzák ki. Lehetõvé teszi a két tanítási nyelvû iskolák, a fogyatékos gyermekek óvodai nevelésének, iskolai oktatásának, továbbá az alapfokú mûvészetoktatási intézmények speciális tantervi eltérését.
Az alapmûveltségi vizsga és az érettségi vizsga legfontosabb elõírásait a törvénymódosítási javaslat rögzíti. A tervezet szerint az érettségi vizsga vizsgaszabályzatát a kormány rendelettel adja ki. A javaslat ezzel teljessé teszi a közoktatás mûködésének szabályozását. A közoktatás rendszerének mûködtetéséhez új eszközként hozza létre a fõvárosi, megyei fejlesztési terveket, amelyeknek célja, hogy a feladatellátásban közremûködõ helyi önkormányzatok döntéseik meghozatalához megfelelõ információval rendelkezzenek.
A fejlesztési terv alapján minden helyi önkormányzatnak lehetõsége lesz megismerni, hogy meghatározott területen milyen megoldás szükséges ahhoz, hogy a lakosság igénybe tudja venni a közoktatás szolgáltatásait. E fejlesztési terv alapján lehet eldönteni, hogy a tankötelezettség teljesítéséhez szükség van-e az általános iskola évfolyamai számának megnövelésére, illetõleg hogy a hat vagy nyolc évfolyammal mûködõ gimnázium létrehozása nem okoz-e nehézséget a nyolcadik évfolyamot befejezõ tanulók továbbtanulásának megszervezésében. A közoktatás feladataiban részt vevõ intézményhálózat védelmét is szolgálja a fejlesztési terv azáltal, hogy megalapozza az intézményrendszerét átalakító helyi önkormányzat döntését, arról az oldalról vizsgálva, hogy az óvoda, iskola, kollégium bezárása, átszervezése, összevonása eredményez-e ellátási nehézségeket illetékességi területén.
A közoktatás-szolgáltatás jellemzõje, hogy nem lehet településre tervezni. Az intézményválasztás szabadsága alapján alkotmánysértõ minden olyan önkormányzati intézkedés, amely kizárja az általa fenntartott közoktatási intézményekbe történõ jelentkezést, felvételt azon az alapon, hogy egy gyermek, tanuló lakóhelye nem a településen található. Mindennapos probléma, hogy a helyi önkormányzatoknak olyan feladatokat is el kell látniuk, amelyeket az illetékességi területükön kívül élõk is igénybe vesznek. A középiskolák, a szakiskolák, a kollégiumok, a nevelési tanácsadók, a továbbtanulási, pályaválasztási tanácsadók jelentõs számban fogadnak és szolgálnak ki olyanokat, akik a székhelyükrõl kívülrõl érkeznek.
A körzeti feladatok megoldása jelentõs mértékben igénybe veszi a fenntartó önkormányzatok költségvetését. Ezért a javaslat fõvárosi, megyei közalapítvány létrehozását rendeli el, amelyek alapvetõ feladata segíteni az említett feladatok megszervezését. A közalapítványok továbbá lehetõséget nyújtanak ahhoz is, hogy a költségvetés mellett más forrásokból is képes legyen anyagi hozzájárulásokat befogadni a közoktatás.
Kiemelt figyelmet fordít a javaslat annak elismerésére, hogy a közoktatás megszervezése helyi közügy. A helyi önkormányzatok részvétele a feladatellátásban a garancia az alkotmányban megfogalmazott mûvelõdéshez való jog érvényesülésére. Az önkormányzatiság elvét elismerve a javaslat nem intézményfenntartásról, hanem feladatellátásról rendelkezik. A helyi önkormányzatnak kell döntenie a lakossági igények és a helyi lehetõségek alapján, hogy milyen módon oldja meg a törvényben megfogalmazott kötelezettségeket. Ennek formája lehet az intézményfenntartás, más helyi önkormányzattal kötött megállapodás, továbbá nem helyi önkormányzati intézményfenntartóval kötött megállapodás.
A javaslat világosan megfogalmazza a helyi önkormányzat feladatellátási kötelezettségét, továbbá azt, hogy amennyiben feladatának intézményfenntartással tesz eleget, akkor az óvodának, iskolának, kollégiumnak milyen szolgáltatást kell nyújtania. A szolgáltatás paraméterének meghatározása a minimális követelményeket fogalmazza meg. Ezek teljesítésével az önkormányzat eleget tesz a törvényben meghatározott elõírásoknak. Nincs azonban akadálya annak, hogy a helyi igények és lehetõségek alapján az óvoda, iskola, kollégium többletszolgáltatást nyújtson a gyermekeknek, tanulóknak. A kötelezõ és a nem kötelezõ tanórai foglalkozások, a tanórán kívüli foglalkozások idõkeretének meghatározása, az osztálybontásra, egyéni foglalkozásra felhasználható idõkeret megállapítása, a pedagógus a kötelezõ óraszámának törvényben történõ rögzítése tervezhetõvé, mérhetõvé, számíthatóvá teszi a közoktatás feladatait. E paraméterek emellett biztosítják, hogy a kisebb településeken is megkapják a tanulók azt a szolgáltatást, amely biztosítja az alapmûveltségi vizsgára, az érettségi vizsgára, a szakmai vizsgára, illetve a felsõfokú tanulmányokra történõ felkészítést.
Új vonása a javaslatnak, hogy megfogalmazza a közoktatás finanszírozásának elveit. Nagyfokú garanciát jelent ez a feladatellátásban közremûködõk részére. Elismeri, hogy a közoktatás minden résztvevõjének joga van költségvetési támogatásra, mivel olyan feladatot old meg, amelyik az alkotmányból eredõ állampolgári jog teljesülését biztosítja. Ennek megfelelõen a javaslat alapján költségvetési támogatás illet meg mindenkit, aki közremûködik a közoktatás feladatainak ellátásában. A finanszírozás másik elve azonban, hogy a költségvetési támogatás és a feladatellátáshoz szükséges tényleges költségek közötti különbözetet a fenntartónak kell biztosítania. Ez a kétpólusú finanszírozási elv érvényes az önkormányzatokra is, erõsítve ezzel az önkormányzatiságot, azt a fontos elvet, hogy a közoktatás helyi közügy, és amely elv a tantervi szabályozásban is érvényesül. A finanszírozás alapja továbbra is a gyermek, tanulói létszám, kiegészülve azokkal a szakmai feladatokkal, amelyek kiemelt támogatása az eddigi tapasztalatok alapján szükséges és indokolt. A javaslat meghatározza azt a legkisebb összeget, amelyet a mindenkori éves költségvetésbõl a közoktatásra kell fordítani, a helyi önkormányzati közoktatási feladat ellátására kell biztosítani. A számítás alapja az adott költségvetési évet megelõzõ második évben a feladatellátásra fordított nettó összes kiadások összege. Megjelöli a javaslat azokat a kiemelt feladatokat is, amelyek ellátásához a költségvetési hozzájáruláson felül további támogatást kell biztosítania a költségvetésnek. Más célra fel nem használható, központosított elõirányzattal kell támogatni a közoktatás fejlesztését, megújítását szolgáló tevékenységet, a pedagógus szakvizsgát, továbbképzést és átképzést, a közalapítványok mûködését, a pedagógiai szakszolgálatok és pedagógiai szakmai szolgáltatások megszervezését.
Az éves költségvetési törvény elfogadásánál folyó vitát könnyíti meg a javaslat azáltal, hogy meghatározza azokat az elveket is, amelyek alapján differenciálni kell a közoktatás önkormányzati feladatellátást szolgáló normatív költségvetési hozzájárulásra fordítható összegét. A differenciáló tényezõk közé tartozik többek között a korai fejlesztés és a képzési kötelezettség megszervezése, a súlyos beilleszkedési, tanulási, magatartási zavarral küzdõ gyermekek, tanulók nevelése és oktatása, a nem a lakóhelyükrõl óvodába, iskolába járó gyermekek, tanulók ellátása, kistelepüléseken az iskolai oktatás megszervezése, az iskolaszék, a szülõi szervezet, a diákönkormányzat mûködtetése, a gyermek- és tanulói étkeztetés, a napközis foglalkozás megszervezése. Más célra fel nem használható, kiegészítõ szakmai normatívával kell támogatni a nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozók óvodai nevelését, iskolai nevelését és oktatását.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Tény, hogy a javaslat elõkészítése a tervezettnél hosszabb idõt vett igénybe. Úgy gondolom azonban, érdemes volt ezt az idõt az elõkészítésre fordítani, hiszen sikerült olyan javaslatot megfogalmazni, amelyben foglaltakkal az érdekeltek jelentõs hányada egyetért. Az elõkészítõ munkálatokban közremûködtek a pedagógusok, a szülõk, a tanulók, a helyi önkormányzatok közvetlenül, illetõleg érdekképviseleti szervezeteik útján.
(13.10)
Jelentõs segítséget kaptunk a pedagógus szakmai szervezetektõl, és az érdekelt szakszervezetektõl is. Igen fontos szerep jutott az Országos Köznevelési Tanácsnak, a Közoktatáspolitikai Tanácsnak, illetõleg a Közoktatási Érdekegyeztetõ Tanácsnak, valamint az elõkészítõ munkálatok segítésére létrehozott kodifikációs bizottságnak. Javaslataikkal, észrevételeikkel, megoldásaikkal - kritikáikkal is - döntõ módon hozzájárultak az önök elõtt lévõ javaslat végsõ tartalmának kialakításához. Szeretnék mindenkinek köszönetet mondani, akik ennek a jelentõs feladatnak a végrehajtásában közremûködtek.
Kérem a tisztelt Házat, tisztelt képviselõtársaimat, tárgyalják meg az Önök elõtt fekvõ törvényjavaslatot, módosító indítványaikkal segítsék a lehetõ legjobb megoldások megkeresését és megtalálását, és ezáltal a korszerû közoktatási rendszer kiépítését. Kívánatosnak tartanám, ha az 1996/97-es tanévet már e törvényt kihirdetve kezdhetnénk meg. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)