CSIZMÁR GÁBOR, az oktatási, tudományos, ifjúsági és sportbizottság elõadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyûlés! Az Országgyûlés oktatási, tudományos, ifjúsági és sportbizottsága május 22-ei ülésén az elõterjesztõ miniszter, politikai és helyettes államtitkár aktív részvételével mintegy három és fél órás vitában alakította ki támogató álláspontját a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosítását indítványozó T/2458. számú törvényjavaslat általános vitára bocsátására vonatkozóan.
A bizottság nyilvános ülésén számos diák-, szülõi és szakmai szervezet képviselõje vett részt, akik hozzászólásaikban igen jelentõs arányban támogatták a törvénymódosítási javaslatot. Ez az Országgyûlés számára biztató jel, annak lehetõségét üzeni, hogy az érintettek, a szakma számára elfogadható megoldások születhetnek a végsõ döntéssel.
Az oktatási bizottság többségi szavazással kialakított összefoglaló megállapítása, hogy a benyújtott törvényjavaslat alapvetõen megfelel a kormányprogramban vállalt szabályozási szándékoknak, összhangban van a hatályos alkotmánnyal és a hatályos törvényekkel, szabályozási elvei megfelelõek, tehát alkalmas arra, hogy az Országgyûlés alapos szakmai vita után megegyezésre és döntésre jusson még a most zajló ülésszak vége elõtt.
Az oktatási bizottság vitájában szinte teljes összhangban fogalmazódott meg, hogy a közoktatás iránti felelõsség nem kormánypárti vagy ellenzéki privilégium, az üléshelytõl függetlenül egyetemleges. A vitában megnyilvánult az a szándék, hogy a sarkalatos kérdésekben törekedni kell a hétpárti egyetértésre, kormánypárti-ellenzéki megállapodásra annak érdekében, hogy hosszabb távra stabil szabályok alakuljanak ki a közoktatásban.
A bizottság tagjai egyetértettek abban, hogy az 1993. évi LXXIX. törvény mint alaptörvény nem szorul teljes felülvizsgálatra, nem kell elölrõl kezdeni a szabályozást, hanem annak csak korrekciójával kell foglalkozni, ahogy azt a benyújtott javaslat is teszi.
Az oktatási bizottság szeretné, hogy a most kezdõdõ vitában inkább a szakmai és kevésbé az ideológiai, politikai érvek csapjanak össze.
A bizottsági vitában számos igény is megfogalmazódott. Többségi vélemény, hogy bár mindössze 3 év telt el a törvény megszületése óta, szükség van az eddig felvetõdött ellentmondások, szabályozási hiányok pótlására. Szükség van arra, még ebben a ciklusban, hogy az Országgyûlés foglalkozzon az közoktatás fejlesztésének legfontosabb irányaival és feladataival, hogy az megalapozza majd a késõbbi törvénymódosításokat. Általános igény, hogy az országgyûlési képviselõk, az érintettek pontosan lássák a javasolt változások hatásait, az elmúlt évi átvilágítás adatai alapján ugyan számos javasolt módosítás következménye elõre látható, mégis szükség lenne háttérszámításokra, elemzésekre, a vita késõbbi szakaszában.
Közös elvárásunk, hogy a törvényi szabályozás különbözõ elemei egymással összhangban kerüljenek szabályozásra. Szintén általános elvárás, hogy a törvénymódosítás állítson akadályt a közoktatásba történõ szakszerûtlen beavatkozásoknak, a rendszer leépülésének. Általános elvárásunk, hogy a törvényi változások minõségi javulást eredményezzenek a közoktatásban.
Az oktatási bizottság jelentõs többsége erre lát lehetõséget a benyújtott törvényjavaslatban, illetve az elõre jelzett módosító indítványokkal.
A bizottság többségben a következõkben látja a javaslat alapján kialakuló új törvényi szabályozás pozitív hatásait.
Az elsõ: történelmi léptékû döntésünk lehet a tankötelezettség fokozatos kiterjesztése a 18. életévig. A teljeskörûen 2010-re bevezethetõ szabály elõsegítheti, hogy a legfiatalabb generáció érettségivel vagy valamilyen szakképzettséggel kezdhesse el pályáját. Ehhez kapcsolódóan felvetõdött a nemzeti alaptanterv 12 évre történõ kiterjesztésének szükségessége.
A bizottság üdvözli az iskolahasználók, diákok, pedagógusok, szülõk jogainak pontosabb, egymáshoz igazított szabályozására tett javaslatot, ehhez kapcsolódóan az oktatásirányítási és -fenntartói szerep egyértelmû rögzítését.
A törvényjavaslat a jelenlegi iskolaszerkezet stabilitására törekszik, nem kíván igazságot tenni a hagyományos és az elmúlt években létrejött szerkezeti megoldások között, elismeri a sokszínûséget.
A javaslat erénye, hogy a közoktatás szakmai jellemzõinek mindegyikét a törvényben egymással összhangban kívánja szabályozni, bár a jellemzõkrõl még sokat fogunk vitatkozni, hiszen a szakmai paramétereknek finanszírozási következményei is lesznek.
A bizottság többsége szerint logikus és a közoktatási intézményeket védi, hogy a törvény meghatározza azokat a minimális órakereteket, amelyeket minden körülmények között biztosítani kell a csoportbontásra, tanórán kívüli foglalkozásokra.
A bizottság tagjainak többsége nem ért egyet azzal, hogy a csoportlétszámoknak csak a maximumát állapítsa meg a törvény. A bizottság megosztott abban a kérdésben, hogy a pedagógusok kötelezõ óraszámának 10 %-os növelése indokolt-e. Ezen belül többségi álláspont, hogy a kötelezõ óraszám növelése nem lehetséges tanév közben, 1997. február 1-jétõl. Reálisabb és elõkészítettebbnek tûnik egy ilyen döntésnek 1997. augusztus vagy szeptember 1-jei bevezetése.
Tisztelt Országgyûlés! Az idõkeretem elfogyott a bizottsági vita ismertetésére. Összefoglalóan azt szeretném mondani, hogy a bizottság tagjai egyetértenek a közoktatási intézményekben dolgozó pedagógusokkal és a szélesebb közvéleménnyel abban a tekintetben, hogy a közoktatás minõségi fejlõdéséhez meg kell óvnunk az eddigi eredményeket lehetõvé tevõ feltételeket, a rendelkezésre álló forrásokat szakmailag megalapozottabban kell felhasználnunk, és stabil szabályokat kell létrehoznunk. Ez biztosíthatja diák és pedagógus számára a nyugodt tanulás, tanítás, nevelés feltételeit. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)