DR. SZABÓ IVÁN (MDNP): Miniszter úr, az egész kérdéskörben természetesen egy átmeneti idõszakban sokrétû probléma jelentkezik, és elõttem is ismert, hogy magának a szabadalomnak a realizálása területén a hatályba lépett törvény értelmében már jelentõs anyagi fizetési halasztások, illetõleg engedmények vannak érvényben. Azonban nem lehet az véletlen, hogy az egyéni szabadalmasok mellett a szolgálati magyar szabadalmak is kb. ugyanolyan arányban csökkentek, ami a szabadalomig való eljutásnak a problémájára hívja fel a figyelmet, éppen ezért különös jelentõsége van annak, hogy az elõkészítés fázisában álljanak rendelkezésre azok a tanácsadási és a kidolgozásban segítõ apparátusok, amelyek képesek a magyar innovációnak egy eddiginél hatékonyabb megvalósítására.
Én azt hiszem, hogy azért érdemes erre a kérdésre felhívni a figyelmet, mert ugyanakkor, amikor öröm számunkra az, hogy szinte minden évbe esik valahol a világon egy magyar Nobel-díjas, aki elnyeri ezt a rendkívül magas kitüntetést és elismerést, mégis ezek nem itthoni pályán érik el általában, mert a szabadalmaik, találmányaik kidolgozásához nem áll megfelelõ anyagi háttér rendelkezésre.
Miniszter úr válaszában elmondta, hogy elindult egy gondolkozás ebben az ügyben, és keresik azokat a megoldásokat a feltalálók egyesületével, találmányi hivatallal együtt, amelyek elmozdíthatnák a holtpontról a magyar szabadalmak rendkívül alacsony, de külföldön megjelenõ tömegét, ezért én abban bízva, hogy ez a fajta gondolkozás továbblépésre segít, elfogadom a miniszter úr válaszát, de remélem, hogy az ez évi statisztikai adatok tükrözni fogják a pozitív változásokat, s ha megengedi, ezek ismeretében ismételten vissza fogok térni a Ház nyilvánossága elõtt erre a kérdésre. (Taps jobbról.)