DR. LAKOS LÁSZLÓ földmûvelésügyi miniszter: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõ Úr! Mind a két kérdésére válaszolhatom azt, hogy nem értek egyet, azt hiszem azonban, ez nem nyugtatja meg az érdekelteket. Bizonyára sokszor elõfordul, hogy a jogalkalmazók helytelenül értelmezik a törvényes rendelkezéseket, s ez megeshet a hegyközségrõl szóló 1994. évi CII. törvénnyel is.
Ami a konkrét kérdéseket illeti, egyértelmû a törvény rendelkezése arról, hogy ki minõsül termelõnek és ki felvásárlónak. Ha a termelõ maga dolgozza fel a szõlõjét, természetesen csak termelõként fizet hegyközségi járulékot. Két jogcímen történõ járulékfizetésrõl csak akkor lehet szó, ha a termelõ a saját termésének feldolgozásán kívül feldolgozás céljára mástól is vásárol szõlõt vagy bort, vagy borászai termelõ tevékenységet is végeznek. Nem fordulhat elõ tehát, hogy azonos termés után valaki kétszer fizessen járulékot, ha a törvény szerint járnak el.
A törvény rendelkezése egyértelmû abban is, hogy mi a járulékkivetés alapja. Termelõ esetén ez az általa mûvelt ültetvény területe. Lakóépületet, illetve hozzá tartozó udvart nyilvánvalóan nem lehet ebbõl a szempontból figyelembe venni, mert az nem termõföld. A hegyközségi tagságot pedig csak az ingatlan-nyilvántartásban szõlõmûvelési ágban nyilvántartott termõföld birtoklása alapozza meg. Ha ez nem felel meg a természetes valóságnak, akkor ezt korrigálni kell. A présház viszont ilyenkor beletartozik a szõlõ területébe.
Nem látok tehát semmi olyan hibát vagy fogyatékosságot a hegyközségi törvény rendelkezéseiben, amely miatt ezt korrigálni kellene.
Még egy mondat: ha a hegyközségi tag nincs megelégedve a döntéssel, végsõ soron bírósághoz fordulhat. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a bal oldalon.)