DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Köszönöm szépen elnök úr. És köszönöm Béki Gabriella képviselõtársamnak ezt a matematikai statisztikai elemzést, amely ugye azt jelzi, hogy minél objektívebbnek igyekszik feltûnni egy akármilyen képlet, annál alkalmasabb arra, hogy szubjektív szempontokat rejtsen. Nos ez nem lenne meglepõ, hogyha nem tudnánk, hogy egy olyan bonyolult rendszer, mint az egész ország egészségügye, hiszen maga az egyes ember is a létezõ legbonyolultabb rendszer, ennek összessége aztán hatványozottan bonyolult, vezérléssel sokkal rosszabb hatásfokkal szabályozható, mint önszabályozó módon.
Tehát nem lehet oly tökéletes matematikai képletet alkotni, még ha kiszûrünk minden szubjektivizmust is, ami ugye nem biztos, hogy sikerülhet. Nem lehet oly képletet alkotni, amely leírná azt, hogy tulajdonképpen egy beteg embernek, egy régiónak, mik az igazi egészségügyi szükségleteik. Ezért nem használnak a világon sehol ilyen matematikai megközelítéseket. Erre csak az a magyarázat, hogy miután itt egy bemeneti inputfinanszírozás van és nem az output, a szükségleti finanszírozásról döntöttek, egy meghatározott évi összeg elfogadása érdekében valami tudományosnak látszó megoldással próbálják tényleg normatívaként feltüntetni azt, ami egyáltalán nem normatíva.
Goethe kormányfõtanácsos úr, úgy is mint költõ, pénzügyi kormányfõtanácsos volt, úgy is mint költõ mondta erre, hogy: "Szürke minden elmélet, de zöld az élet aranyfája." Sokkal közelebb járnánk az optimális, a lehetõ optimumhoz, hogyha egy önszabályozó rendszert valósítanánk meg, amire '85 óta a magyar egészségügy mind a mai napig, e törvényig törekedett. Köszönöm.