DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársaim! Az az érzésem, hogy Kis Gyula képviselõtársam félreértett valamit ebben a törvényjavaslatban, mert én most még egyszer gondosan megnéztem: itt valamiféle diktátumról és diktatúráról, de még ilyen jellegû szövegkörnyezetrõl sincs ebben szó. A törvénytervezet ugyanis csak arról szól, hogy az állam normatív módon meghatározza az ellátás keretét, valamint a terület biztonságos ellátásához szükséges kapacitásoknak a terjedelmét, sõt szól arról, hogy milyen jogszabályban és milyen módon gondolkodunk a szakmai színvonal kötelezõ minimumszintjét illetõen valamit tenni. A döntési javaslatok pedig egy olyan szabályozott alku folyamatában születnek meg, amelyben az érintett felek részvétele biztosított.
Nyilván van, és lehet ezen a törvényjavaslaton javítanivaló, de azt, és gondolom, az elõzõ hozzászólásokból kiderült, hogy nem kell szembenéznünk azokkal a válságjelenségekkel, amelyekkel a magyar egészségügy terhelt, azt hiszem, nem engedhetjük meg magunknak. Mert sajnos, hölgyeim és uraim, a magyar egészségügy szerkezete ma a hetvenes évek megbetegedési viszonyait tükrözi szakmai és területi szerkezetét illetõen, és azt hiszem, hogy akkor még enyhén fogalmaztam.
(21.20)
Ez azért van így, mert a strukturális válságra mindig valamiféle tüneti kezelést igyekeztek elõdeink alkalmazni, mert senkinek nem volt politikai bátorsága a tennivalókkal szembenézni. Az pedig, hogy kinek mennyi kudarc van a számláján, én nem szeretném most itt a késõi órán vitatni. Azt hiszem, hogy abban megegyezhetünk Kis Gyula képviselõtársammal, hogy a gazdasági átmenet idõszakában a népjóléti ágazat, és ezen belül az egészségpolitika sehol, sehol a világon nem tartozik a sikerágazatok közé. Köszönöm szépen. (Taps.)