DR. KISS JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Hosszúra nyúlik tényleg ez a vita, és azt hiszem, hogy egy szûkebb szakmai körben ezt még lesz módunk azért folytatni, vagy ugyanebben a szûk szakmai körben, mint ahogy lassan most is vagyunk. De azt hiszem, hogy egy félreértést tényleg el kellene oszlatni. Kis Gyula képviselõ úr, azt hiszem, azt nem hajlandó tudomásul venni, hogy azok az általuk elkezdett -, és én ebben találok pozitív elemeket - egyértelmûen reformintézkedések, amik például az egészségügyi átalakításban történtek az õ idõszakuk alatt a háziorvosi ellátás átalakításában, önmagukban azért váltak féllábúvá, mert ezzel nem szinkronban vagy nem követte utána egy járóbeteg- ellátási és fekvõbeteg-ellátási átalakítási folyamat. Így hiába mondták annak idején, hogy majd a háziorvos több mindent fog ellátni, ha egyszer a másik oldalon azok a kapacitások továbbra is megvannak, akkor nem fog a beteg magától a másik irányba mozdulni, hogyha a kapacitások nem változnak.
Igaz, hogy lehet pénzügyi érdekeket is bevinni a rendszerbe, de az nem ez a nálunk bevezetett ellenõrzés nélküli teljesítmény-elszámolási forma, és bármilyen jól ellenõrzött pénzügyi ellátási formák vannak is a világon, a világon minden társadalombiztosítási, egészségbiztosítási rendszer foglalkozik a meglévõ kapacitások szabályozásával. Tudniillik az egészségügy az egy nagyon speciális piac, amennyiben piac, nagyon speciális piac, ahol a meglévõ kapacitások szükségleteket és igényeket is keltenek, és ezek az igények egy bizonyos határig méltányolhatók és méltányolandók és teljesítendõk, de egy bizonyos határon túl határokat kell szabni ezeknek az igényeknek és ezeknek a teljesítéseknek a társadalombiztosítás eszközeivel. Azzal pedig, azt hiszem, egyetértünk, hogy valóban a jelenlegi rendszert a benne dolgozók hivatástudata tartja életben. Köszönöm.