DR. TOLLER LÁSZLÓ, a napirendi pont elõadója: Köszönöm a szót, elnök úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! "Ilyen késõi órán", ahogy szokták mondani 1/4 8-kor, akkor most nem tudom, hogy 1/2 10 magasságában milyen óráról beszéljek. De így elgondolkodtat feltétlen, hogy valójában ez a Házszabály korrekcióra szorul.
Az Országgyûlés szervezeti és mûködési rendjét, tevékenységének alapvetõ alaki feltételeit, és hozzáteszem kulturáltságát, az országgyûlések, parlamentek házszabálya határozza meg, így a magyar parlamentét is. A Magyar Köztársaság Országgyûlésének Házszabályáról szóló határozatot 1994. szeptemberében fogadta el a tisztelt Ház, azóta ezt a Házszabályt csak az új alkotmány megalkotása érdekében módosítottuk. Már az elfogadáskor megszületett az elhatározás, hogy egy év elteltével felülvizsgáljuk a Házszabályt, és az esetleges és szükséges módosításokat egy év tapasztalatait hasznosítva javasoljuk. Ennek érdekében az alkotmányügyi bizottság létrehozta azt az albizottságot, amelyben hét parlamenti párt képviselõi voltak jelen, és ez az albizottság - lehetõleg teljes konszenzusra törekedve - igyekezett megfogalmazni a módosító indítványokat. Önök elõtt tehát hét parlamenti frakció által együttesen felülvizsgált Házszabály-módosító javaslat fekszik, ez akkor is igaz, hogyha tudjuk, hogy a 44 módosítási pontot tartalmazó határozati javaslatból 43-ban született teljes konszenzus, egyben pedig nem, és ez az oka annak, hogy most kétpárti elõterjesztésként és két képviselõ önálló indítványaként került a Tisztelt Ház elé a házszabály-módosítási javaslat, tudniillik egy pontban, a napirend elõtti felszólalások tárgyában nem született konszenzus, így a hét párt nem írta alá azt az elõterjesztést, amely alatt most hét névnek kellene lenni, ehelyett kettõ van, jelezve az alkotmányügyi bizottság által és az alkotmányügyi bizottság többségének felhatalmazása által, hogy itt még viták várhatók a legalább egy ponton.
Az eltelt idõben számos házbizottsági, alkotmány- és igazságügyi bizottsági, bizottsági elnöki értekezleti állásfoglalás született e Házban. Több állásfoglalás ezek közül érdemes arra, hogy bekerüljön a normaszövegbe. Így javasoltuk, hogy az Országgyûlés elnökének a házbizottság állásfoglalása alapján meglévõ felhatalmazása, miszerint a képviselõcsoport vezetõjének javaslatát figyelembe véve javaslatot tegyen az állandó és ideiglenes bizottság elnökére, alelnökére, tagjaira, belevegyék a normaszövegbe.
A parlamenti ellenõrzõ funkció gyakorlása során az alkotmányban meghatározott tisztségviselõkhöz kérdést lehet benyújtani. A Házszabály eddig nem rendezte a válaszadásra nyitva álló határidõt, a házbizottság 1995. szeptemberi állásfoglalása 15 napos határidõt szabott erre, ugyanakkor a házbizottság felkérésében megfogalmazódott a Házszabály felülvizsgálata során e probléma rendezésére irányuló igény is.
(21.30)
A javaslat szerint ez most megtörténhet. Ugyanígy megtörténhet az eseti- és vizsgálóbizottságok szabályozásának eltérõ szabályozása közötti összhang biztosítása, az Országgyûlési Könyvtár jogi helyzetének rendezése, a költségvetési vita egységesebb, korábbinál egységesebb szabályozása és a határozat hozatal rendjének az Országgyûlés egyéves mûködési tapasztalatai alapján történõ szabályozása. Vannak olyan módosítási javaslatok, amelyeket a gyakorlat érlel ki. Például a bizottsági helyettesítésre vonatkozóan elégséges lenne a kevésbé szigorú szabályozás, mely lehetõvé teszi a helyettesítés bejelentését legkésõbb a helyettesítés megkezdésekor.
A Házszabály szerint az eseti képviseleti megbízást legkésõbb az ülés megkezdésekor az ülés elnökének be kell mutatni, vagy egy korábbi bizottsági ülésen jegyzõkönyvbe kell mondani. A gyakorlat azt mutatta, hogy a helyettesítés igénye a bizottsági ülés alatt is felmerül, célszerû lenne tehát itt is, mint néhány más helyen is a gyakorlatnak megfelelõen életszerûvé tenni a Házszabályt. Hozzá kívánom tenni, hogy ez a helyettesítési rendelkezés elsõsorban az ellenzéki képviselõk leterheltségét volt hivatott segíteni.
A módosítási javaslatok harmadik típusát képezik a technikai módosító javaslatok. Itt-ott ugyanis nem volt teljes a normaszöveg koherenciája, a koherencia zavarok kiszûrésében és a hétpárti tárgyalási anyagok összeállításában nagy segítséget nyújtott számunkra az Országgyûlés fõtitkára, dr. Soltész István úr, valamint munkatársai. Ezúton is szeretném megköszönni segítségüket a hétpárti albizottság, valamint a saját frakcióm részérõl is.
Nóvumként szerepel a módosítási javaslatunkban, hogy egy-egy beszámoló tárgyalásánál az abban érintett az ülésen részt vehessen és felszólalhasson. A Házszabály 45. §-a tételesen felsorolja, kik vehetnek részt az Országgyûlés ülésein, kik szólalhatnak fel. A beszámolásra, jelentéstételre kötelezettek köre szélesebb a felszólalási lehetõséggel bíró személyeknél. Eddig a beszámolásra kötelezett a parlament ülésén sajátos módon nem szólalhatott fel, a kötelezett azonban sokszor olyan tények, adatok birtokában van, amelyek közvetlen elõadása, ismertetése segíti a napirenden lévõ anyag tárgyalását, elfogadását. Eddig a bizottságok tulajdonképpen szócsõként funkcionáltak ebben a rendszerben és helyzetben, közvetítették a kötelezett véleményét. Mennyivel hitelesebb volt, például a versenytörvény tárgyalásakor és az ezzel kapcsolatos határozati javaslat megfogalmazásakor a Versenyhivatal elnökének hozzászólási lehetõsége, amelyet a Ház megelõlegezett egy hallgatólagos Házszabály-módosítással. Remélhetõleg ez a módosító javaslat is megkönnyíti a parlament munkáját.
Ugyancsak új intézményként kívánjuk bevezetni a bizottsági tájékoztatót. A tájékoztató az Országgyûlés állandó bizottságának a kormányzati munka ellenõrzésével kapcsolatos megállapításait rögzítené, illetve tárná a parlament elé. Ugyanis, ha a megállapítások nem igényelnek határozati formát, a Házszabály nem ad útmutatást az indítvány jellegére vonatkozóan. A meglévõ indítványtípusok nem fedik le a kívánt tartalmat. Ahhoz, hogy az Országgyûlés fõ funkciója egyikének, a kormányzati munka ellenõrzésének eleget tegyen, eszközrendszerét megújítani, bõvíteni szükséges. Ennek lenne egy új eleme a bizottsági tájékoztató.
Hozzá kell tennem, hogy talán megkönnyíti az állandó határozatkényszerben lévõ bizottságaink sorsát is, amely határozatokkal az elmúlt ülésszak alatt, talán korábban nem, de egyre gyakrabban kívántak élni a bizottságaink, nem igazán találva azt az arányt, hogy mit tartalmaz a kormányzati munka ellenõrzésének a fogalma, és mi az, ami esetleg a kormány irányítását jelentené, amely alkotmányosan azért több aggályt vet fel. Az ügyrendi javaslatok megtételére vonatkozó idõkeret-szûkítõ javaslatunkat is mindennapi tapasztalataink indokolják. Az ügyrendi kérdésben felszólalók a rendelkezésükre álló öt percben hozzászólnak, véleményt nyilvánítanak, csak az utolsó pillanatban teszik meg javaslataikat. Hogy az ügyrendi javaslat valóban az legyen, aminek lennie kell, javasoljuk az egy percben elõterjeszthetõ, két percben indokolható felszólalás bevezetését. Ebben is, jelzem, még az idõkeret tekintetében is, a legtöbb, nem valamennyi, de a legtöbb parlamenti párt kormányállásától függetlenül egyetértett.
A hátralévõ idõben a napirenden kívüli felszólalásokról szeretnénk néhány szót beszélni. Ezen belül a napirend elõtti felszólalások jogi természetét és tartalmi kérdéseit is szeretném megvilágítani. A Házszabály 51. §-a szerint, mi sokszor hallottuk már ebben a Házban, napirenden kívül, a napirenden nem szereplõ országos jelentõségû, halaszthatatlan ügyben lehet felszólalni.
Végignézve a napirend elõtti felszólalások sorát, csak szemezgetve közülük, hogy milyen országos jellegû halaszthatatlan és rendkívüli ügyek kerültek a plénum elé. Például: Vass Kiss Elõd öngyilkosságának körülményei, a Budapesti Filharmóniai Társaság Bartók-hangversenye, Bokros Lajos végkielégítése több felvonásban elbeszélve, vagy miért rendkívüli ügy az expó lemondásának évfordulójáról történõ megemlékezés. A halaszthatatlanságáról már nem kívánok beszélni, mert ugye idejétmúlt szolgáltatásnak lehet tekinteni jogi bükkfanyelven az ezzel kapcsolatos témát.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Itt a Házban napirend elõtti hozzászólások többfajta megfontolásban, többfajta célból hangzottak már el. Ebben teljesen igazat adok Deutsch Tamás képviselõtársamnak, mivel az õ kijelentését idéztem. Az idõadatokat tekintve a napirend elõtti felszólalások 1994. júniustól 1996. május 19-ig 38 óra 34 percet jelentettek. Nem azt mondom, hogy ennyi idõt vettek el az érdemi parlamenti munkától, mert akkor igazságtalanul járnék el, hiszen volt a felszólalások között számtalan valóban országos jelentõségû ügy, halaszthatatlan ügy és rendkívüli ügy is, sõt volt olyan, amely mind a három tekintetben megfelelt a Házszabály rendelkezésének. Hozzáteszem, hogy elenyészõ kivétellel. De kérdem, Tisztelt Képviselõtársaim, valóban rendkívüli ügyet hozott-e minden frakció a parlamentbe? Ötszáztizenöt napirend elõtti felszólalás hangzott el idáig. Ez 176 ülésnapot tekintve körülbelül három napirend elõttit jelent ülésnaponként, de itt nem is számoltam azokat a napokat, amelyeken napirend elõtti felszólalás nem is szerepel. Például a vitanapok elõtt. Ezek mindegyike országos jelentõségû, halaszthatatlan ügy volt? Vagy be kell vallanunk kissé szégyenkezve, pironkodva, hogy nemegyszer üres szócséplés volt a parlament falai között?
A két koalíciós párt felszólalásainak együttes aránya sem éri el a hosszú ideig a legkisebb létszámú parlamenti frakció, a Fidesz napirend elõtti felszólalásainak arányát. Itt a Néppártot, elnézést, nem számoltam, nemrég jött létre a frakciójuk. Ugyanakkor a Független Kisgazdapárt magáénak tudhatja a napirend elõtti felszólalások 28,9 %-át, zárójelben jegyzem meg, hogy a napirend utáni felszólalásaik aránya az összeshez képest 1,3%, nagy valószínûséggel ez a tv-idõvel van összefüggésben.
Szeretném jelezni azt, hogy az 51. §-ra, tehát a napirend elõtti felszólalásokkal kapcsolatosan, az a minimális konszenzus jelent meg itt a Tisztelt Ház asztalán, ami elérhetõ volt a hétpárti tárgyaló bizottságban. Ez a szûkítés mindössze a bizottsági elnököket érinti, a továbbiakban észrevételt a felszólaláshoz csak a kormány képviselõje, a személyében érintett és a képviselõcsoport vezetõje tehetne.
Többször volt vita itt e Ház falai között, hogy mely bizottság illetékes a napirend elõtti tárgyában, elég sok vita volt errõl, volt hatásköri összeütközés. Úgy ítéljük, hogy nem igazán indokolt a bizottsági elnökök ilyen szerepének, ez volt a minimális konszenzus, további lehetõségét adni a napirend elõtti szószaporításban.
Tisztelt Országgyûlés! Én úgy gondolom, hogy ez a Házszabály-módosítás talán azért lett ilyen kismértékû, mert úgy ítéltük, hogy ez a Házszabály betöltötte azt a funkciót és alapvetõen helyes utat jelölt ki a parlament munkájában, mint akkor, amikor ezt a szándékot megfogalmaztuk, hogy ilyen tartalmú legyen. Én úgy gondolom, hogy célszerû módosító indítványokat tartalmaz javaslatunk, és megvitatásra és elfogadásra ajánlom valamennyi képviselõnek. Köszönöm a figyelmüket.
(21.40)