DR. KOVÁCS KÁLMÁN, a KDNP képviselõcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés, Hölgyeim és Uraim! Hosszas elõkészületek után a T/2458. számon nyújtotta be a kormány a közoktatási törvény módosítását célzó tervezetét. Igaz, a kormányprogramban 1994. december 31. szerepel, de nyilvánvaló az is, hogy a módosítások szükségességének túlhangsúlyozása akkor is politikai célokat szolgált, és a szakmaisághoz nem volt semmi köze. Most is ugyanazt a kérdést tesszük fel... (Zaj az MSZP padsoraiban.) Majd vitatkozunk az általános vitában. Most is ugyanazt a kérdést tesszük fel, mint a kormányprogram vitájában: szükséges-e ilyen mértékû átalakítás, és hogyan kell a közoktatási törvény módosítását végrehajtani? A Kereszténydemokrata Néppárt azt mondja: az oktatás, és ezen belül a közoktatás egy hosszú folyamat, amely független kell hogy legyen a politikai irányzatoktól.
Az oktatást szabályozó törvények csak akkor fejthetik ki hatásukat, ha hosszú távra készülnek, és a törvényalkotók a gyakorlat visszajelzései és nem pedig politikai szándékaik alapján módosítanak.
Nem a KDNP mondta, hanem Szabó Zoltán államtitkár úr, hogy 8-12 év kell a gyakorlati megvalósításhoz. Szintén kormányzati vélemény, de az oktatási bizottság ülésén kormánypárti képviselõk is megfogalmazták, az 1993. évi törvény fõbb irányaiban jónak mondható. Akkor pedig végképp érthetetlen, hogy miért van szükség az ilyen mértékû elsietett, kellõen át nem gondolt módosításra.
Példátlan az az egyeztetés - mondta Horn Gábor képviselõtársunk - amelyet folytattak. Én azt mondom, hogy példátlan az a lobbizás, amelyet a kormányzat folytatott azért, hogy ezt a szükségtelen módosítási elképzelését a társadalmi szervezetekkel elfogadtassa.
Mielõtt rátérek tartalmi észrevételeim ismertetésére, engedjék meg, hogy még egy dolgot kifogásoljak. A törvényjavaslat miniszteri expozéját a tárca politikai államtitkára tartotta. Ez a tény önmagáért beszél. A mûvelõdési miniszter nem érdemesítette az ország közvéleményét, pedagógus társadalmát, a parlament nyilvánosságát arra, hogy személyesen fogalmazza meg a tárca és a kormány álláspontját. Bizonyára halaszthatatlan közfeladatai akadályozták személyes részvételében. De lehet-e egy közmûvelõdési és közoktatási miniszternek halaszthatatlanabb közfeladata, mint az, hogy a közoktatási törvény módosítását személyesen indokolja.
Tehát visszatérve az eredeti gondolatra; van-e elégséges indok a módosításra, mert - mint az államtitkár úr megfogalmazta -, ehhez nagyon alapos indok kell.
Természetesen a kormány ezt az indokot is megtalálni véli. A kormány a közoktatási rendszer szétzilálódásától fél, és szétzilálódásáról beszél. Arra hivatkozik, hogy a törvénymódosítás célja a szétzilálódás megakadályozása. Van-e a közoktatásban szétzilálódás? Természetesen igen, van. Csakhogy ezt nem a törvényi szabályozás hiánya, hanem a kormányzat szakszerûtlen lépései, koncepciótlanságai okozzák.
Nézzük át történetileg a kormány közoktatás területén végzett munkáját. A két év legfontosabb tevékenysége egyik oldalon olyan frázisok pufogtatása, mint az esélyegyenlõség, tartalmi modernizáció, az oktatási rendszer és a pedagógusok hosszú távú biztonsága és folytathatnám tovább a sort. A tömeges iskolabezárások, és pedagóguselbocsátások tükrében durva cinizmus szabályozottabb viszonyokról, pedagógusbarát, oktatásbarát környezetrõl, modernizációról beszélni.
A másik oldalon viszont jól nyomon követhetõ a magyar oktatásügy szándékos leépítése, szûk költségvetési szempontok elérése érdekében.
Az általam elmondottakat bizonyítják a törvénykezés eljárási kérdései is. Magam a KDNP nevében már a kormányprogram vitájában elmondtam, késõbb felszólalásaimban többször hangsúlyoztam: elõször a hosszú távú koncepció alapelveit, fõbb irányokat, elérendõ célokat kell meghatározni. Ezt követheti a gyakorlat visszajelzései alapján a törvény módosítása és végül a nemzeti alaptanterv elkészítése.
Érdekes, hogy az oktatási bizottság ülésén kormánypárti képviselõim is hasonló elképzeléseket fogalmaztak meg - a jegyzõkönyvbõl jól nyomon követhetõ.
Visszatérve az eredeti gondolatra, a kormány viszont fordítva ül a lovon, a NAT-ot a kormányprogrammal is ellentétesen adta ki. Mindent átalakítandó módosítási javaslatairól pedig most tárgyalunk. A hosszú távú koncepció viszont sehol, illetve van egy frázisgyûjtemény, amellyel a kormány sem tud mit kezdeni.
A jelenlegi törvénymódosítás elõzményei sem az átgondoltság mintapéldái. Mint már említettem, a kormányprogram 1994. december 31-ét jelölte meg a közoktatási törvény módosítási határidejének. A másfél éves csúszást ettõl a kormánytól megszokottnak kell tekintenünk. Az már kevésbé tekinthetõ demokratikus jogállamokban szokásosnak, ahogy az úgynevezett "kis csomag" néven elhíresült önálló törvényjavaslattal a kormány két fontos területet kiragadott a majdan elkészülõ módosítási javaslatból. Ez a két terület valóban nagyon fontos. Az egyik a szakmai ellenõrzés lehetõségének megszüntetése a rendszerben. A másik a NAT kormányprogrammal is ellentétes kialakítása. A tankerületi oktatásügyi központokat a törvény megszüntette, de helyette nem hozott semmit és azok az ígéretek, amelyek a ténylegesen meglévõ folyamatszabályozási feladatokat a megyéhez, a megyei pedagógiai intézetekhez helyezték volna - mára kiderült -, csak ígéretek maradtak. A megyék nem kapták meg a megígért státuszokat, eszközöket.
Az MSZP választási programja is szükségesnek tartja a folyamatszabályozás bizonyos elemeinek megtartását. Felelõsséggel kijelenthetem, hogy ma a rendszerben nincs szabályozás. A bemenet-szabályozást a NAT hivatott ellátni, a kiadott NAT viszont hibái miatt ezt a feladatot ellátni képtelen.
A folyamatszabályozás egyetlen eleme sem mûködik, nincs szakmai ellenõrzés, nincs szaktanácsadás, szakmai szolgáltatás. Pedig ezt szintén az MSZP választási programja ígéri.
Az MKM hangsúlyozza, sõt túlhangsúlyozza a kimenet-szabályozás fontosságát, de ma azt sem látjuk, hogyan fog ez mûködni.
Például az MKM jó pénzért megrendeli hozzá közelálló szervezetektõl a tesztvizsgálatokat? Egy érettségirõl szóló vitafórumon félelmeimet fejeztem ki, hogy az irodalomtanításunk eredményét például felelet választásos tesztekkel fogjuk mérni. Mint egy rémképet vetítettem elõre ennek a lehetõségét. Egyik kolléga megnyugtatott; rémképeim egyáltalán nem megalapozatlanok.
Mi, kereszténydemokraták, a szabályozás mindhárom szintjét fontosnak tartjuk, a törvény ebbõl a szempontból egyáltalán nem megnyugtató.
Kormánypárti képviselõtársaink a szakmaiságot és a konszenzuskészséget kérik számon az ellenzék képviselõitõl. Ehhez csak egyetlen dolgot kellene megjegyeznem: hogy a konszenzushoz legalább két fél szükséges, és a hatalmon lévõknek is szükséges figyelembe venni az ellenzék véleményét, elképzeléseit.
Nagyon jó példa erre az eddig benyújtott módosító javaslatok, amelyeket a közoktatás területén magam is benyújtottam. És még komoly sikerekkel dicsekedhetem, mert egy fél módosító javaslatomat elfogadta egyszer a bizottság, és a parlament is. (Közbekiabálások az MSZP padsoraiban: A közalkalmazotti törvény!) Arról nem is beszélve, hogy nagyon sokszor elõfordul, hogy azonos tartalmú módosító javaslatokat elfogadnak kormánypárti képviselõktõl és elutasítanak ellenzéki képviselõktõl. Ilyen módon konszenzuskészséget számon kérni nevetsége.
Nagyon fontos az, hogyha konszenzusra akarunk jutni, hogy ez legalábbis bizonyos mértékû engedményeket jelentsen mind a két oldalról.
Én üdvözlöm Csizmár Gábor képviselõtársamnak azon felvetését, amely szerint - és ez az oktatási bizottság ülésén hangzott el - a legfontosabb pontokon hétpárti megegyezésekre törekednek. Mi, a kereszténydemokraták, maximálisan partnerek kívánunk lenni ebben a kérdésben, várjuk a felkérést és várjuk az egyeztetést.
(9.00)
Remélem azt, hogy a továbbiakban a módosító javaslatainkat - amelyeket bízom benne, hogy megfelelõ számban tudunk benyújtani -, ezeket a módosító javaslatokat a bizottság és kormánypárti képviselõtársaim is a szakma alapján fogják elbírálni és annak alapján fognak róla véleményt mondani.
A továbbiakban utalni szeretnék még néhány lényeges kérdésre. A finanszírozás kérdésköre. A jelenlegi módosítás nem tartalmaz igazi garanciális elemeket. Ezt azt hiszem kormánypárti képviselõtársaim is érzik, mert a hozzászólásaikból az látszik, hogy õk is kevésbé biztosítottnak látják a finanszírozás kérdéskörét. De én azt is szeretném kérni, hogy ne csak birálatukat fogalmazzák meg, hanem tegyenek is annak érdekében, hogy a finanszírozás garantáltabb legyen.
Amit Jánosi György elmondott, azzal egyet tudunk érteni, csak ebben a javaslatban nem látjuk az átmenetet a normatív finanszírozástól némileg a feladat finanszírozás irányába. Nem értünk egyet a 10%-os óraszám-emeléssel és az is félõ, hogy a csoportbontások gyakorlatilag megszûnnek, és akkor még nem beszéltem a NAT belépésekor várható tanárfeleslegrõl.
A továbbiakban néhány gondolatot szeretnék még kiragadni az idõ rövidsége miatt. Az egyházi iskolák helyzete és kérdésköre. Ezt összekapcsolnám a világnézeti semlegesség túlzott emlegetésével, amely véleményem szerint fából vaskarika.
Az egyházi iskolák helyzete nem megnyugtató. Ezt nem a KDNP mondja, hanem az egyházi szervezetek kifogásolják, hogy nem látszik az egyenlõség, nem látszik az, hogy a kormányzat a magyar közoktatás szerves részeként kezelné az egyházi iskolákat.
A tizenkét évre kiterjesztett kötelezõ oktatás kérdésköre. Természetesen üdvözöljük tizennyolc évig történõ tankötelezettség kiterjesztését, de vannak- e garanciák arra, hogy tartalommal meg tudjuk tölteni, és nem eredményez-e további színvonal-csökkenést.
A kiterjesztés egyébként is magában hordhatja - különösen az érettségi színvonalcsökkenését -, de mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ez a színvonalcsökkenés ne következzen be és úgy sikerüljön a tankötelezettséget kiterjeszteni, hogy az valóban az általános mûveltség növekedését emelje (sic!).
A kistelepülések normatívájáról csak annyit szeretnék elmondani, hogy az eddig is volt, sõt szeretném Horn Gábor figyelmét felhívni arra, hogy a száz fõ alatti iskolák esetében meglévõ 500 000 forint magasabb összeg volt, mint az, amit most a kiegészítõ normatíva javasol.
A szakvizsgarendszer elvileg elfogadható, de nem lesz problémamentes.
A továbbképzés fontosságát mi magunk is nagyon sokszor hangoztattuk és egyetértünk a továbbképzés fontosságának kiemelésével.
A megyei fejlesztési tervekkel kapcsolatosan vannak aggályaink, egyrészt felesleges centralizációnak látjuk, másrészt ebben a formájában megvalósíthatatlan.
Végezetül engedjék meg, hogy néhány szót mondjak az elmaradt hatásvizsgálatokról. Már megszokott dolog és nemcsak én szoktam kifogásolni, hogy a kormányzat mindenkor úgy nyújtja be törvényjavaslatait, hogy megfeledkezik azoknak a társadalmi hatásairól. Jelen esetben is ez történt. A kormányzat megfeledkezik arról, hogy milyen hatásokat fog kiváltani a magyar közoktatásügyben ez a most elfogadandó törvényjavaslat.
Én talán néhány mondatban - a teljesség igénye nélkül - hadd adjak önöknek egy hatásvizsgálatot. Minden eddiginél nagyobb káosz várható. Összességében csökken az oktatásra fordítható pénz aránya, az infláció hatásairól nem is beszélve.
További tömeges iskolabezárások és pedagóguselbocsátások várhatók. Nemcsak a KDNP mondja, hanem szakmai szervezetek is.
A fiatalok és a férfiak további elvándorlása a pályáról, a kistelepülések iskoláinak megszûnése. A hátrányos helyzet fokozódik a kisebb településeken.
A csoportbontások megszüntetése kapcsán hátrányos helyzet a nyelvtanulásban, számítástechnikában, két olyan területen, amely a jövõ szempontjából alapvetõen fontos. A gyakornoki rendszer, bár elvileg nem kifogásoljuk, mégis attól félünk, hogy a fiatalok pályaelhagyását fokozza majd. Megszûnhet a sokszínû iskolaszerkezet és jelentõs színvonal-csökkenés következhet be.
Mindezek figyelembevételével a KDNP ebben a formájában ezt a törvényjavaslatot nem tudja támogatni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)