DOBOS KRISZTINA: köszönöm szépen a szót elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A közoktatási törvény módosításának beterjesztésekor az a kérdés merül fel mindannyiunk számára, hogy vajon miért kell módosítani a törvényt, vajon ez a törvénymódosítás azokra a kérdésekre ad választ, amelyek valóban léteznek ma a közoktatásban és amelyek valóban megoldandó feladatokat rónak a parlament felé az iskolafenntartó önkormányzatok, egyházak és az iskolák elé? Azt kell hogy mondjam, hogy fel kell tenni ezeket a kérdéseket és ha ez a módosítás ezen kérdések közül valamelyikre választ ad, akkor támogatni kell, legyen bár kormánypárti vagy ellenzéki az a képviselõ, aki valóban a közoktatás ügyét fontosnak tekinti. A problémák közül egypárat szeretnék vázolni. Az elsõ és a legfontosabb probléma, hogy Magyarországon is hasonló módon, mint az európai országokban, lehetõleg ne a 14. életévében kelljen a gyerekeknek szakmát választani, hanem kitoljuk az iskoláztatás idõtartamát, amit az elõzõ közoktatási törvény a 16 éves korú tankötelezettség teljesítésében jelölt meg, hiszen ez a tankötelezettség már régóta létezik. Vajon tudunk-e választ adni, hogy mi történik azokkal a gyerekekkel, akik befejezik a 8 osztályos általános iskolát, hiszen van egy kétéves idõszak, amikor közismereti tantárgyakat kellene tanulniuk, de ebben a törvénymódosításban ez a válasz hiányzik, vagy nem tudjuk megmondani. Mit tudunk tenni azzal a 20-25% lemorzsolódó gyerekkel, vagy mit tudunk tenni azzal a 20-25% gyerekkel, akik nem motiváltak, nem szorgalmasak vagy akik képességeik szerint nem kerülhetnek középiskolába, de mégis úgy gondoljuk mindannyian, hogy ezeket a gyerekeket iskolában kellene tartani, és megfelelõ, az õ számukra fontos, de mindannyiunk számára elfogadható mûveltséggel ellátni. Ez a kérdés nem szerepel a megválaszolandó kérdések között a jelenlegi közoktatási törvény módosításában. Nem szerepel a tehetséggondozás kérdése sem, hiszen hogyan lehet abban az iskolarendszerben majdan a leszakadókat magukkal hozni, illetve a tehetségeseket képezni, amikor egy tízosztályos tanterv, egy nemzeti alaptanterv jelent meg a közoktatás területén, szemben azzal a közoktatási szabályozással, ami a 8+4-es iskolarendszert preferálja. És a harmadik, talán legfontosabb kérdés, amit államtitkár úr az expozéjában elmondott, a 18 éves korig történõ tankötelezettség kiterjesztésének, ha úgy tetszik: Janus-arcú megoldása, hiszen itt beszélhetünk a 18 éves korig tartó tankötelezettség kiterjesztésérõl, beszélhetünk arról, amit államtitkár úr elmondott, hogy 80- 85%-ban szerezzenek érettségit a diákok, amikor ezt a közoktatási törvény módosítása nem támogatja, sõt az ugyanebben a minisztériumban készült távlati fejlesztési stratégia kifejezetten indokolatlannak tartja, hiszen azt mondja, hogy egyelõre nem indokolt, nem is látják a lehetõségét és a középfokú oktatás fokozatos kiterjesztése a megfelelõ feltételek létrehozása nélkül csak károkkal járhat.
Úgy tûnik, hogy van egy közoktatási minisztérium, amiben van egy törvénymódosítás és van egy fejlesztési koncepció, ami jelentõsen ellentmond egymásnak. Errõl Pokorni Zoltán képviselõtársam már elmondta: nem tudjuk, hogy milyen típusú iskolarendszerben gondolkozik a kormányzat, nem derül ki, hogy milyen típusú iskolarendszer az, amit preferál, és sajnálatos módon nem hogy nem derül ki, hanem kifejezetten ellentmondásos ez a rendszer, amelyik egy 8+4 osztályos rendszerben gondolkozik, de ugyanakkor egy tízosztályos nemzeti alaptantervet ír le vagy fogad el, és Magyarországon, az európai országokat tekintve egyedülálló oktatásszabályozási rendszer fog kialakulni, egy olyan oktatásszabályozási rendszer, amelyik a 10 osztályhoz tartozó - tehát a követelményrendszerhez tartozó iskolát - nem nagyon ismer vagy nem tud mit kezdeni vele, illetve a 4 osztályos középiskolák tönkretétele folyik, mint ahogyan ezt meg is fogalmazták sokan a középiskolai szektorból, hiszen elképzelhetetlen hogy a 16. életévben befejezõdjön a középiskolai tanításnak a teljes tananyaga, majd ezt követõen egy kétosztályos érettségire való felkészítés történik.
Mi a lényege vagy a rejtett dimenziója ennek a megfogalmazásnak? A jelenlegi oktatási kormányzat nem tud mit kezdeni, vagy nem mer mit kezdeni a differenciálódással, illetve egészen pontosan nem fogadja el, hogy az iskolák maguk differenciálódnak, hanem ezt a differenciálódást az iskolán belülre kívánja vinni, vagyis azt jelenti, hogy a nemzeti alaptanterv minimál- követelményének megfelelõen majd belül lesznek különbözõ tantervek az iskolákban, és így az átjárhatóság illúzóját keltik mindazokban a szülõkben és diákokban, akik úgy gondolják, hogy ez a belsõ differenciálódás bármikor átjárható.
Mindazok, akik a középiskolákban vagy közoktatási intézményekben az elmúlt évtizedekben tanítottak, pontosan tudják, hogy mind a fakultáció, mind a speciális tagozatok nem biztosították az átjárhatóságot, és nem is lenne jó, hogyha ezt az illúziót keltenénk akár a közvéleményben, akár a szülõkben, akár a diákokban. Ez a közoktatási törvénytervezet a kétszintû érettségit legalizálja.Sajnálatos módon semmiféle tanulmány, semmiféle elõzetes felmérés nem született annak bizonyítására, hogy a kétszintû érettségi következménye hogyan fog megjelenni a közoktatásban, hogy valóban az a jó megoldás-e, amit van amelyik ország követ, hogy a gyerekeknek 16 éves korban kell választania tantárgyat, amit magas szintû érettségivel zárnak, és a többi tantárgyat pedig alacsonyabb szinten tanulják, ami viszont nem jogosít egyetemi vagy fõiskolai felvételre. Hol van az a kompenzációs rendszer, hogyha 16 éves kora és mondjuk 18 vagy 19 éves kora közben kiderül, hogy mégis szeretne felvételit tenni egyes felsõoktatási intézménybe, de nem tanulta vagy nem választotta, vagy nem tanították meg olyan magas szinten, hogy ezt a felvételi vizsgát esetleg le tudja tenni. Létezik ez a kompenzációs rendszer az egyetemeken és a fõiskolákon nulladik évfolyamként, és hasonló módon, úgy gondolom, mint az amerikai rendszerben, majd college szisztémában fog kialakulni, ami viszont kétségtelenül tény, hogy ez már nem ingyenes a gyermek számára, és ma is 80- 100 ezer forintot fizetnek azok a tanulók, akik elfelejtették vagy nem tudták a középiskolában teljesíteni azokat a követelményeket, ami egy felvételhez szükséges, ezt most az egyetemek és a fõiskolák meg fogják tenni vagy segíteni fognak, de természetesen nem ingyen. Mi történik a kétszintû érettségi rendszerben?
(9.30)
Azt a hamis illúziót tudjuk kelteni a gyermekeinkkel vagy a gyerekeinkkel és a szülõkkel, hogy bizony leérettségizett a gyerek, azt a hamis illúziót keltjük, hogy ez alkalmassá teszi majd a továbbtanulásra, de sajnálatos módon tudomására kell hozni mindazoknak, akik ezt választják, hogy itt bizony egy komoly szelekció indul meg, és talán célszerû lenne az európai országok gyakorlatát áttekinteni, hiszen vannak olyan országok, amelyek már eme kétszintû érettségi rendszeren túlvannak és most próbálják az egységesítés irányába vinni, hiszen a tapasztalatok azt mutatják, hogy ennek bizony számos negatív következménye van.
Mi az, ami nagyon lényeges kérdés ebben a közoktatási törvényben? Ki tarthatja fenn az iskolákat? Természetesen az önkormányzatok, és ez gyakorlatilag nem is változott, bár jelentõsen csökkent az önkormányzatok fenntartói joga, hiszen ma már - szemben a '93-as törvénnyel - korlátok közé került, hogy milyen típusú iskolák, mûködtethetnek. Korlátok közé került az is, hogy milyen lesz majdan a tanterv - vagy a tananyag és a pedagógiai program -, hiszen ez egy naivitás, hogy az önkormányzatok olyan gazdagok lesznek, hogy megengedhetik maguknak, hogy sokféle, a nemzeti alaptantervre épülõ helyi tantervet hozzanak létre.
Kétségtelen tény, és ez talán a koalíciós megállapodásban következik, hogy az egyházi iskolák fenntartási joga nagyon kétes ebben a rendszerben, magától értetõdik - és a kormány, azt gondolom, eddigi tevékenységével összhangban van -, hogy az egyházi iskola nem szerepel egyetlenegy szóval sem a közoktatási törvényben, és az is magától értetõdik, hogy a közoktatási megállapodás ennek a megállapodási rendszerének teljes felrúgása szerepel, hiszen a továbbiakban a kiegészítõ támogatást már csak adhatja kormány, de nem kötelezõ. Úgy gondolom, hogy minden demokratikus országnak joga és kötelezettsége fenntartani az egyházi intézményeket, ez a '90-es IV. törvénybõl következik, és nem lenne jó, hogyha nem vennénk figyelembe a vallásszabadságról szóló rendelkezéseket. Természetesen én személy szerint és a Magyar Demokrata Fórum fontosnak tartja, hogy legyenek - akár vállalkozásban, akár alapítványi formában, akár magániskola formában - iskolák, hogy ezeket is mûködtessék, és természetesnek tartjuk, hogy ezek is kapjanak támogatást, hogyha közoktatási feladatot látnak el, de az elfogadhatatlan számunkra, hogy az egyházi intézményeket nem tekintik a demokratikus intézményrendszer részének, tehát ez egy kötelezettséget jelent, én úgy gondolom, és nem pedig egy jogot.
Ebben a törvénytervezetben azok a kérdések, amelyek még lényeges változtatást jelentenek, azok a diákjogok, a pedagógusok jogállása, jogai és kötelezettsége és természetesen a finanszírozás rendszere. Én magam nagyon örültem annak, hogy a diákjogokat tovább bõvítette a mûvelõdési kormányzat, bár nagyon nehezen tudok mit kezdeni bizonyos diákjogokkal. Ha megengedik, akkor például egy problémát felvetnék, a 11.§-ban az i) pontban lakáshoz és levelezéshez való jogát a diáknak. Ez egy nagyon érdekes jog, én nagyon örülök neki, hogy létezik lakáshoz való joga a diákoknak, csak szeretném tudni, hogy hogyan tudja érvényesíteni a mûvelõdési kormányzat. Természetesen egy pontosabb megfogalmazásban ez nyilvánvalóan azt jelentené, hogy mindazoknak a diákoknak, akik a kollégiumi nevelést igénybe akarják venni, legyen lehetõsége a kollégiumok mûködtetésére (sic), csak az a sajnálatos tény, hogy a kollégiumok leépítése folyik és nem pedig a fejlesztése. Ez ellentétben van azzal, hogy ki szeretnénk terjeszteni a tankötelezettséget, vagy azt, hogy nagyobb számban szeretnénk középiskolába járatni a gyerekeket.
Megdöbbentõ azonban az a joggyakorlat, ami ebben a diákjogi - bár számos esetben pozitív, de legtöbb helyen igen furcsa - joggyakorlatban szerepel, hiszen 18 éves kortól kezdõdõen nem a szülõ gyakorolja azokat a jogokat, amelyek a tanuló esetén - akár a továbbtanulást, akár a tanulmányi elõmenetelt jelentik a diák számára -, hanem a törvény olvasatából az derül ki, hogy a diák önkormányzat veszi át ezeket a jogokat, ami nyilvánvaló, hogy lehetetlen és ha igazából a gyakorlati életet tekintjük, akkor ma már egyre többen hétéves korban kezdik el az általános iskolai tanulást, tehát azt jelenti, hogy tizennyolc éves korban második, vagy harmadik osztályba járnak a középiskolába és igen furcsa lenne, ha egy tanárnak a diákönkormányzattal kellene megbeszélni a jogait, vagy a kötelezettségeit a gyerekeknek.
Ez a rendszer természetesen mutatja azt, hogy miközben a diákjogok kiterjesztése folyik, addig az európai normával és az ENSZ gyermeki jogok alapokmányával (sic!) teljesen ellentétesen a szülõi jogok csorbítása jelenik meg, és én úgy hiszem, hogy ebben a törvénymódosításban egy mélységes szülõ- ellenesség vagy valami szülõtõl való féltés jelenik meg. Én nem hiszem, hogy egy demokratikus jogállamban a család felbontását vagy a szülõi jogok korlátozását lenne célszerû egy közoktatási törvényben érvényesíteni, hiszen úgy gondolom, hogy a mi számunkra a család megerõsítése a fontos. A mi számunkra a szülõi felelõsség, a szülõi gondoskodás kétségtelen ténye a fontos, és ez nem szûnik meg abban a pillanatban, hogy a 18. életévét betöltötte a gyerek. Ennek természetes folyománya, hogy az iskolaszék alapítása és kötelezettsége megszûnik ebben a közoktatási törvényben. Nagyon sajnálatos - hiszen ma már egyre több helyen megalakultak az iskolaszékek - az a törekvés, hogy hogyan lehet felbontani a közoktatási törvény módosításával egy kialakuló nagyon demokratikus intézményrendszert.
A törvénymódosítás számos esetben furcsa demokráciaképet tartalmaz. Nem tartalmazza és nem írja elõ azokat a kötelezettségeket, amelyek a '93-as törvényben a nyilvánosságot jelentették, azt, hogy köznevelési tanács hozza nyilvánosságra jelentését, hogy azok a vizsgálatok, amelyek bármelyik iskolában vagy közoktatási intézményben szerepeltek, azok nyilvánosságra kerüljenek, tehát ha úgy gondolom, hogyha demokratikusan gondolkodunk, akkor a "mutyiban" készült vizsgálatok nagyon nehezen fogadhatók el. Az egy természetes folyománya az eddigi közoktatási kormányzatnak, hogy az eddigiek során szabadon választott köznevelési tanácsnak egy részét már a miniszter úr saját maga kívánja kinevezni, hiszen nem bízik nyilvánvalóan a közoktatási szervezetekben, a felsõoktatási szervezetekben és a Tudományos Akadémiában.
Elnézést kérek, végsõ soron úgy gondolom, hogy lényeges pontokat sikerült felvázolni, képviselõtársaim az egyes területeket részletesen ki fogják bontani, és természetesnek tartjuk, hogy a Magyar Demokrata Fórum ezt a törvénymódosítást, a vele megjelenõ közoktatási képet nem tudja támogatni. Köszönöm.