DR. OROSZ ISTVÁN, az oktatási, tudományos, ifjúsági és sportbizottság elõadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Az oktatási bizottság több mint három órán keresztül vitatta a felsõoktatási törvény módosításának tervezetét. Ezt a vitát a házbizottság döntése értelmében 5 percben kell ismertetnem. E döntést méltánytalannak tartom - három okból is.
Elõször: ha komolyan vesszük azt a gyakran megismételt állítást, hogy a parlament érdemi munkája a bizottságokban folyik, akkor megmagyarázhatatlan, hogy a plénumnak miért nincs lehetõsége részletesen megismerkedni a bizottsági véleményekkel.
Másodszor: ha a plenáris ülés nem ismerkedhet meg a bizottsági vitákkal, az magát a parlamentarizmust kérdõjelezi meg, hiszen a plenáris ülések vitáiban mindenki nem kaphat szót, a képviselõi döntést a bizottsági viták érvei nem befolyásolhatják és a kormánypárti képviselõket joggal érheti az a vád, hogy mindent megszavaznak, az ellenzéket pedig, hogy mindent elutasítanak, amit a kormány elõterjeszt.
Harmadszor: az is nehezen megmagyarázható, hogy a felsõoktatási törvény módosítása ügyében fõbizottságnak kijelölt oktatási bizottság ugyanannyi idõt kapott véleményének összefoglalására, mint azok a bizottságok, amelyek a törvény egy-egy részelemét vitatták meg. Mindezek után a bizottsági vita legfontosabb kérdései a következõk voltak:
a) Teljes integráció és/vagy felsõoktatási szövetségek
b) Az akkreditált felsõfokú szakképzés
c) A hallgatói, egyéni és kollektív jogok
d) A közoktatás és a felsõoktatás kapcsolata
e) A képzési szerkezet átalakítása és a kreditrendszer
f) A Felsõoktatási és Tudományos Tanács szerepe
g) Az intézményi felügyelõtanácsok funkciója.
A felsorolásból kitûnik, hogy a vita a törvénymódosítás csaknem egészét felölelte. Néhány kérdésben közel álló volt a kormánypárti és ellenzéki képviselõk nézete, másokban alapvetõen különbözött.
A legnagyobb vitát a teljes integráció és a törvényben bevezetni kívánt felsõoktatási szövetségek egymáshoz való viszonya váltotta ki. A többségi vélemény lényege is az volt, hogy a törvényben sokkal erõteljesebben kellene megjelennie a teljes integrációnak, a valódi egyetemek megteremtése szándékának. Még az is felvetõdött, hogy e csaknem fél évszázados probléma megoldása érdekében az alapítónak, a jelen esetben a Országgyûlésnek minden esetben kötelezõen figyelembe kell-e venni az alapítottak, az európai értelemben egyetemnek és fõiskolának nem mindig tekinthetõ intézmények autonómiáját, a nagyobb egységek létrehozása során. A kormánypártok méltányolták azt a törekvést, hogy a javaslat átmeneti formákkal próbálkozik, de a felsõoktatási szövetségeket túlszabályozottnak vélték, és az az aggály is megfogalmazódott, hogyha a szövetség bennmarad a javaslatban e jelen formában, ez nem utat jelent a teljes integráció felé, hanem annak elodázását az intézmények számára.
Többen hiányolták az intézményi belsõ integráció teljes kimaradását a tervezetbõl. Szinte teljes volt az egyetértés az akkreditált felsõfokú szakképzés bevezetésével kapcsolatban. Itt csak azt kellene markánsabban megfogalmazni - vélték egyesek -, hogy a szakképzésnek e formája ne zárja ki a már létezõ egyéb formákat.
A kormánypártok nem vitatták a normatív finanszírozás bevezetésének szükségességét sem. Fõként azért, mert ez nem egyszerûen a hallgatólétszámra épül, de tartalmazza a képzési és létesítményfinanszírozást, a programtámogatást és tudományos kutatás mait sokszorosan felülmúló segítését is.
A többségi vélemény szerint a hallgatói, egyéni és kollektív jogok különválasztása elõrelépés az 1993. évi törvényhez képest, bár részleteiben egyáltalán nem tekinthetõ kimunkáltnak. A közoktatás és a felsõoktatás kapcsolata az a kérdés, hogy a minõségi felsõoktatás, csak minõségi közoktatásra épülhet, nem jelenik meg a törvényben. A két törvény egymás mellett, de nem egymásra építve került a Ház asztalára. Ugyancsak a jövõ feladata lesz a képzési szerkezet, s ezzel együtt az átjárhatóság, az országos kreditrendszer gyakorlati kidolgozása, amit a törvény egy végrehajtási utasítás keretében képzel el. Az intézményeken belül kialakítandó felügyelõtanácsok szükségességét elismerve, inkább csak arra történtek utalások, elégséges lesz-e a belsõ ellenõrzés a maihoz hasonló csõdhelyzetek elkerüléséhez.
Az említettek mellett, egyetértõ vélemények formálódtak meg egy sor részletkérdésrõl, az intézményvezetõk visszahívásának szabályozásáról, a doktorandusok részvételérõl az oktatásban, a fõiskolai docensek vezetõ-oktatói státuszáról és másokról. Összességében, a kormánypártok képviselõi a tervezetet a vitára alkalmasnak tartották, de jelezték, hogy elfogadhatóvá is csak módosító indítványok által válik a javaslat. Köszönöm türelmüket. (Taps.)