DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen, Elnöknõ. Hozzászólásomban az elõttem hozzászóló Bihari Mihály mondandójához szeretnék néhány észrevételt hozzátenni. Elõször is azért, mert úgy gondolom, hogy egy rendkívül színvonalas felszólalást hallottunk, amelyben valóban azok a vitakérdések jelentek meg, amelyek az emberi jogi kérdéskörrel kapcsolatban a különbözõ nézõpontok, filozófiai felfogások és politikai pártok között jelen vannak. Én nagyon örülök annak, hogy ilyen felszólalás után tehetem meg az észrevételeimet, és rögtön hadd kezdjem azzal, hogy én azért tartom nagyon jónak, elõremutatónak, tehát a mostani alkotmánynál fontosabbnak, jobbnak és koncepciózusabbnak azt a javaslatot, ami elõttünk van - és ez ügyben akkor vitám van Bihari Mihállyal -, mert mint már egy elõzõ hozzászólásunkban jeleztem, rendkívül jelentõsnek tartom azt az elõrelépést, hogy egy ilyen helyen és ilyen részletességgel definiálja az alkotmány azokat a jogokat, amirõl õ is beszélt, különösen az elsõ generációs jogokra gondolok, amelyek a természetjogi iskolának a felfogásából jöttek valóban létre szerte a világban, és aztán kerültek megfogalmazásra az elõbb említett nemzetközi dokumentumokban.
Szeretném zárójelben megjegyezni egyébként, hogy eme természetjogi iskolából kiinduló emberi jogi felfogásnak a magyar közelmúlt történelmében is jelentõs szerepe van, hiszen emlékezzünk rá, hogy annak idején a demokratikus ellenzék többek között erre alapozta a maga filozófiáját, tehát arra, hogy nem az államtól kapott jogaink vannak, hanem természetes jogaink vannak, és így viselkedett, és annak idején 1988-89-ben a létrejött ellenzéki pártok - az újonnan létrejöttek, mint például az SZDSZ, de akár a Fidesz is - ezen emberi jogokra alapozta a filozófiáját.
Még egy észrevétel az elhangzottakhoz. Én továbbra is úgy gondolom, hogy rendkívül távolságtartással kell viszonyulnunk az úgynevezett szociális jogoknak a problémaköréhez. Itt is vitám van bizonyos szempontból Bihari Mihállyal, de úgy érzem, az álláspontok közelítenek egymáshoz. Valóban meg kell néznünk, hogy mi az, ami alkotmányba való és ott definiálható, azon egyszerû oknál fogva, mert múltkori felszólalásomban is idéztem azt, hogy minden nemzetközi egyezmény azt mondja, hogy törekedni kell ezen jogoknak a biztosítására még az elõzõ jogoknál, pedig mindenki egyértelmûen a biztosítását kívánja, aki aláírta ezeket az egyezményeket. Tehát az elsõ jogok, a politikai és szabadságjogok abszolút jogok, ezeknél pedig az államnak csak törekedni kell bizonyos célokra, ami többek között a teljesítõképességétõl függ az államnak is. Tehát nagyon alaposan meg kell néznünk, hogy mi az, amit valóban definiálni tudunk egy alkotmányban, mert ha többet teszünk bele, mint például a kelet-európai alkotmányok, mint például az orosz alkotmány - amire itt már hivatkozás történt -, akkor lerontjuk az alkotmányt, mert olyan jogokat teszünk bele, amelyekre hiába hivatkoznak a polgárok, nem tudjuk teljesíteni õket. Köszönöm a figyelmüket! (Taps a jobb oldalról.)