DR. AVARKESZI DEZSÕ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Én is azzal a kérdéssel szeretnék foglalkozni, amelyet az általam nagyon tisztelt Varga László képviselõ úr hozzászólása nagy részében elemzett, a köztársasági elnök választásával. A köztársasági elnöki jogintézmény a magyar jogtörténetben nem játszott túlzottan jelentõs szerepet, hiszen ezeréves államiságunkban körülbelül tíz év volt köztársaság, és nem is volt mindig, ezen az államformán belül köztársasági elnök. Talán ez is oda vezetett, hogy ellenkezõ álláspontok alakultak ki a szakirodalomban, a jogásztársadalomban és a parlament pártjai között is. Az alkotmány-elõkészítõ bizottságban talán ez a kérdés váltotta ki a leghosszabb és sajnos a legmeddõbb vitát. Három párt, a Magyar Szocialista Párt, a Kereszténydemokrata Néppárt és a Független Kisgazdapárt a közvetlen elnökválasztást javasolta, a nép által történõ köztársaságielnök-választást, a másik három párt pedig ragaszkodott a jelenlegi megoldás, a parlament által választandó köztársasági elnök mellett.
A Magyar Szocialista Párt, látva ezt a helyzetet, megpróbált egy kompromisszumos megoldást javasolni, mely szerint nem a parlament, hanem a parlamentet is magában foglaló kibõvített testület választott volna köztársasági elnököt.
Ezt sajnos a másik öt párt elutasította, senki más nem volt hajlandó kompromisszumot kötni. Igaza van Varga László képviselõ úrnak, a mai vitában valóban nem hangzottak el érvek a parlamenti elnökválasztás mellett, az alkotmány-elõkészítõ bizottságban hangzottak el mind a két oldalon érvek, néhányat felsorolnék közöttük: a parlamenti választás hívei azzal érveltek, hogy a parlamenti demokráciában idegen test a közvetlen elnökválasztás, hogy maga az intézmény, a köztársasági elnöki intézmény jellege és a közvetlen választás keresztezik egymást, hogy a hatáskör és a választás szoros kapcsolatban van, tehát egy közvetlen választás feltételezi az erõs köztársasági elnököt, a parlamenti választás pedig a gyenge köztársasági elnököt.
A másik fél képviselõi elsõsorban a nagyobb legitimitással érveltek, azzal, hogy közvetlen választásnál nem záródik ki a társadalom többsége, nem paktum eredménye a választás.
Engedjék meg, hogy megpróbáljak reagálni arra a három érvre, amit legfontosabb érvnek tartok a másik oldal érvei közül, az egyik ez, hogy a parlamenti demokráciában idegen test lenne a közvetlen elnökválasztás. Azt hiszem, hogy a nemzetközi tapasztalatok birtokában bátran mondhatjuk, hogy ez egyszerûen nem igaz, nem így van, fõleg az európai tapasztalatokat nézve, de erre majd még visszatérnék.
A másik, hogy az intézmény jellege és a közvetlen választás keresztezi egymást, hogy nagy vita volt arról, hogy melyik a pártosabb megoldás, a parlamenti választás vagy a nép által történõ választás. Mi úgy gondoljuk, hogy mind a kettõnél igenis szerepet játszanak a pártok, azzal a különbséggel, hogy a parlamenti választásnál mindenképpen pártalkuk eredménye a döntés, és a nyilvánosság kizárásával történik. A másik, amit sûrûn el szoktak mondani ebben a kérdésben, hogy a kampány akkor pártprogramok között folyik, errõl szól, ez sem teljesen így van, nyugati tapasztalatok is azt mutatják, hogy igenis nemzeti sorskérdések kerülnek a viták elõterébe.
A hatáskör és a választás kapcsolata sem általánosítható, példának szeretném felhozni, hogy voltak olyan országok Európában, ahol a hatáskör lényeges változtatása nélkül egyszerûen áttértek a közvetlen választásra, Írország, Izland, Ausztria a példa, az új demokráciák közül Bulgária, Szlovénia.
Az eddigi vitában többek részérõl felmerült két népszavazás, amelyik a köztársaságielnök-választással volt kapcsolatos. Az egyik a '89. november 26- ai népszavazás, ahol csekély többséggel az elsõ kérdésben is igennel döntöttek a választók. Felhívnám a figyelmet azonban, hogy ez a kérdés nem a köztársasági elnök választásának módjára, hanem idõpontjára vonatkozott. A második a '90-es július 29-ei népszavazás, ahol 14 százalék vett csak részt, az elõzõ parlament egyetlen tagja helyében sem dicsekednék ennek a népszavazásnak a kiírásával, még törvényt is módosítottak ahhoz, hogy a nyár kellõs közepére írhassanak ki egy népszavazást. (Taps az MSZP padsoraiban.)
A nemzetközi összehasonlításról szeretnék szólni, nyugat-európai államokban - és itt kicsit tágabban értelmezném - a fejlett demokráciákra gondolok, 26 államról beszélnék , ezek közül 13 monarchia, tehát itt fel sem merülhet a kérdés, 13 köztársaság. A 13 köztársaság közül mindössze négyben választja a parlament a köztársasági elnököt. Ezeknél sem egyértelmû a gyakorlat. Olaszországban két kamara választja együtt, tehát nem egykamarás parlament választja. Németországban a két kamara kiegészül még a tartományok delegáltjaival is. Mindössze a török és a görög köztársaság az, ahol egykamarás parlament választja, nagyon szigorú, minõsített többséggel.
Szeretnék utalni még arra, hogy amikor megkezdõdött az alkotmány- elõkészítés munkája, számos szakértõi véleményt megkaphattunk, és áttanulmányoztam valamennyi, az alkotmány-elõkészítõ bizottságnak eljuttatott szakértõi véleményt ebben a tárgyban. Hadd ismertessem ezeknek a véleményeknek a lényegét: dr. Ács Nándor a következõket írta: "A szakemberek többsége igényli a változtatást, akár közvetlenül a választópolgárok által, akár elektorok útján történõ elnökválasztással."
Dr. Nagyszentpéteri Gyula, aki egyébként a közvetlen választást nem tartja elfogadhatónak, a parlamenti választásról a következõt írja: "Ugyanakkor az is elmondható, hogy a hatályos alkotmányban elõírt választási mód, a parlament általi választás szintén tarthatatlan, és aligha fér bele abba a rendszerbe, amelyben a köztársasági elnök helyét a semleges hatalom szférájában találtuk meg."
Dr. Szabó István: "Ha az Országgyûlés egykamarás marad, vagy a második kamara is kizárólag pártalapon szervezõdik, akkor a köztársasági elnök választását semmiképpen nem lehet rábízni."
Dr. Ádám Antal egy kompromisszumos megoldást ajánl, hozzánk hasonlóan, amikor a következõt írja: "A Magyar Köztársaság elnöke csak akkor kerülhet semleges hatalmi pozícióba, ha megbízatását nem a politikailag orientált parlamenttõl, nem is a pártkoncepciót képviselõ jelöltekre vonatkozó, a pártok által szervezett választópolgári szavazás útján, hanem a nemzet politikai erõit, valamint az elsõdlegesen nem politikai irányultságú jelentõs érdektömörüléseit, egyházakat, kisebbségi szervezeteket, érdekszervezeteket, tudományos és kulturális intézményeket, más szakmai szervezeteket stb., egyaránt képviselõ, az alkotmány alapján kifejezetten erre a célra létrehozandó választó testülettõl nyerné. Hozzá kell még tenni dr. Kukorelli István professzor véleményét, aki az alkotmány-elõkészítõ bizottság ülésén érvelt a parlamenti választás ellen.
Befejezésül és mintegy összegzésként azt szeretném elmondani, hogy a Magyar Szocialista Párt továbbra is szeretné, hogyha a köztársasági elnök választása közvetlenül, a nép által történne, erre módosító javaslatot be fogunk nyújtani.
(14.00)
Ugyanakkor azt hiszem, hogy elég nyilvánvaló, hogy ebben nem alakulhat ki a hét parlamenti, vagy a hat parlamenti párt között a megfelelõ többség, és azért továbbra is javasolnánk egy kompromisszumos megoldást, nagyjából azt, amit dr. Ádám Antal javasolt, egy választótestület létrehozását. Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps!)