BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Az elmúlt napon én az önkormányzatokról, az önkormányzatiságról az alkotmány szerkezetében beszéltem, most az önkormányzati középszintre és az önkormányzati középszinttel kapcsolatos problémákra és alkotmányban való megjelenítésre szeretnék néhány percet szánni.
Ismételten azzal kezdem, hogy az alkotmány jelenleg az önkormányzáshoz való jogot a helyi polgárok kollektív jogaként határozza meg, amely jogot a választópolgárok közössége választott képviselõi útján, illetve közvetlen népszavazással gyakorolják. Nagyon fontos hangsúlyozni azt is, hogy a jelenleg benyújtott alkotmánykoncepció a helyi közügyek ellátására általában az állampolgárokhoz legközelebb álló helyi önkormányzatot kötelezi, illetve úgy fogalmaz, hogy kell kötelezni. A feladat csak akkor rendelhetõ át más szervhez, ha ezt a közügy természete, az eredményesség és a gazdaságosság követelménye indokolttá teszi. Ebben az esetben is biztosítani kell a finanszírozás feltételeit. Ebbõl indulok ki, amikor az új közigazgatási térszerkezet módosításának egyik lehetõségére szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét és az alkotmánykoncepció készítõit, ami a jelenlegi középszintnél a kisrégió tekintetében kisebb, és a jelenlegi megyei szintnél a nagyrégió tekintetében nagyobb. A régió mint fogalom, mint közigazgatási és mint önkormányzati szintû térszerkezet nem szerepel az alkotmánykoncepcióban.
Véleményem szerint az önkormányzati középszint alkotmánybeli meghatározásának kérdéskörét elfogultság nélkül minõsíthetjük az egyik legfajsúlyosabb és valószínûsíthetõen legtöbb vitát indukáló pontnak. Azt sem szükséges bizonygatnom, hogy a középszinttel kapcsolatos alkotmányos tételek hosszú távra fogják meghatározni a magyar önkormányzati rendszert. Az önkormányzati középszint - véleményem szerint - az alábbi formációkat vehetné fel. Én elfogadhatónak tartom a megyei önkormányzati középszint megtartását, a megoldás vélhetõen nem egy a mai megyénél erõsebb megyei önkormányzatot jelentene, amely nem járhat együtt a szubszidiaritás csökkenésével, a városok gyengülésével. Hogy érthetõ legyen, hogy mire gondolok, nem tartom helyesnek ma azt a pénzügyi szubszidiaritást, azt a szándékos helyi önkormányzati legszentebb közügynek, például az oktatásnak a városoktól való elvételét és az önkormányzatoknak, a városi önkormányzatoknak a megyékhez való átadását, amely várossá teszi a várost. Ezen keresztül szükségesnek tartanám azt is, hogy a várossá válásnak a törvényi szabályozását az alkotmány rögzítse, hiszen ma esetleges és egy-egy képviselõtestületen addig szükséges és addig fontos, amíg ezt a címet megkapja, azt követõen pedig a középfokú intézményei térségi feladatokat ellátóit kényszerû okokból átadja.
Feltétlen fontosnak tartanám, és ezt kívánom hozzászólásom középpontjába helyezni, a bibói gondolatnak a továbbfejlesztését, a városkörnyéki önkormányzati középszintnek a megjelenítését. Átmenetet kell képeznünk, és a lehetõséget meg kell adni az önkormányzatoknak a régióképzésre, átmenetet a jelenlegi megkövesedett megyei önkormányzati középszint mint térszerkezetbõl a régió irányába. Nagyon fontos, hogy egyre inkább egy Európa-konform nagyrégió- rendszer kiépítésének a feltételeit, legalább egy bõvített mondat erejéig az alkotmánykoncepció tegye lehetõvé és teremtse meg.
A megyei önkormányzati középszint és a városkörnyéki önkormányzati társulások párhuzamos létezése, e megoldás esetében a valódi középszintû önkormányzat továbbra is többé-kevésbé a maihoz hasonló erõsségû megyei önkormányzat maradhatna, a városkörnyéki társulások önkormányzati típusú társulások, a települési önkormányzathoz kötõdnének. Bár saját jogon lennének feladataik és hatásköreik, továbbá kötelezõ társulásuk garantálná az ország területének teljes lefedettségét. Véleményem szerint az alkotmánykoncepciónak e kérdéskörrel is foglalkoznia kellett volna, amelyben a megyénél kisebb kisrégió és a megyénél nagyobb nagyrégió kialakítására a lehetõséget meg kell adnia.
Elhangzott a vita során is, hogy az ágazati törvények, mint például területfejlesztési törvény, vagy most hangzott el Lamperth Mónika képviselõtársamtól, hogy a közoktatási törvényben milyen újabb feladatokat kívánnak adni a megyei önkormányzatoknak, a közoktatási törvényben, vagy olvashatjuk a sporttörvényben, de ismerhetjük a megyei önkormányzatok javaslatát az illeték, a munkaügy, a fogyasztói érdekvédelem és más feladatok átvételére, ezeket teljesen elhibázott lépésnek tartanám, hiszen nem a megyei önkormányzati középszintnek az erõsítése a feladata az alkotmány koncepciójának és az ágazati törvényeknek, hanem - véleményem szerint - az állampolgárokhoz legközelebb álló helyi önkormányzatnak az erõsítése lehet a cél. És amennyiben õk nem kívánják vagy nem tudják ezeket a feladatokat ellátni, úgy az önkormányzati típusú társulások, szélsõ esetben, a körjegyzõség esetében a kötelezõ társulások is kell, hogy egy alulról építkezõ, egymással szimbiózisban élõ településszerkezetet kialakítsanak.
A mostani törvénykezés során megfigyelhetõ, hogy egyre-másra jönnek létre az alkotmánykoncepcióban sem szereplõ, sem a kormány koncepciójában, sem kormányprogramban sem szereplõ intézmények, amelyek remélhetõleg az alkotmányban sem fognak majd helyet kapni, amelyek egy-két esetben a tanácsrendszert idézik magunk elé, a különbözõ típusú tanácsok kialakulásának lehetünk tanúi. Megszámoltam, jelenleg hét van, és a hét közé besorolhatók azok, amelyek már különbözõ jogszabálytervezetekben megjelentek.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt a középszinten feltétlenül erõsíteni az önkormányzati típusú középszintet kívánja. Helyet kíván adni - és ez az alkotmányban megfogalmazást is nyert - a gazdasági önkormányzatoknak is, amelyeknek nemcsak a léte, a kötelezõ megléte a fontos, hanem valóban törvényben rögzített feladatokkal és hatáskörökkel kell ellátni õket. Az önkormányzatok feladata és hatáskörei között alapelvként teljesen vagy részlegesen helyi közügyet megtestesítõ feladatot és hatásköröket illetõen - megítélésem szerint - két tényezõt kell, feltétlenül indokolt alkotmányi normaszövegben is rögzíteni. Egyfelõl a polgárközeliséget, azaz az arra való fokozottabb odafigyelést, hogy egy adott közszolgáltatás nyújtása, illetõleg egy adott közhatalmi hatáskör gyakorlása mind szervezeti, mind földrajzi értelemben a körülmények által racionálisan megteremthetõ módon legközelebb legyenek az állampolgárokhoz.
(Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyûlés elnöke foglalja el.)
A szervezeti polgárközeliség azt kell hogy jelentse, hogy a feladatellátás és a hatáskörgyakorlás lehetõség szerint települési önkormányzat által valósuljon meg, lévén az önkormányzat az a szervtípus, amelyre a polgárnak a legnagyobb ráhatása - az önkormányzati választások, a helyi népszavazás, a helyi népi kezdeményezés útján, a nyilvánosság intézményének igénybevételével - lehet.
(14.10)
A polgárközeliségen túl a másik feladat- és hatáskört megtestesítõ elv, alapelv a hatékonyság vagy a méretgazdaságosság lehet, azaz az arra való törekvés, hogy az önkormányzat méretének - ez elsõsorban a lakosságszám és a közigazgatási terület együtthatójaként írható körül - megválasztása a gazdaságosabb és hatékonyabb feladatellátást és hatáskörgyakorlást szolgálja. A konkrét feladat- és hatáskörtelepítésén túl az említett két alapelv, a polgárközeliség és a méretgazdaságosság legkisebb közös nevezõjét kell megtalálni, egyébiránt valószínûsíthetõ, hogy az alapfokú közszolgáltatások, illetve viszonylag egyszerû és speciális szakértelmet nem igénylõ szakigazgatási feladatok telepítésének címzettje a települési önkormányzat, amely értelemszerûen nemcsak önmagában, hanem kvázi kötelezõ vagy kötelezõ körjegyzõségekben, illetve szabad elhatározásból megalakított önkormányzati társulásban is elláthatja az adott feladatot, illetõleg hatáskört.
A középfokú közszolgáltatások, illetve a bonyolultabb, nagyobb, speciális szakértelmet igénylõ szakigazgatási feladatok telepítésének optimális címzettje egy városkörnyéki - néhányan járásról beszélnek, de én nem ezt célzom meg -, tehát egy városkörnyéki léptékû önkormányzati vagy önkormányzati társulási egység lenne. Rendkívül fontosnak tartom, hogy a középszintrõl, amikor beszélünk, ne csak a megyei önkormányzat jusson képviselõtársaimnak és -társnõimnek a figyelmébe, gondolkodásának a középpontjába, nagy értéke a magyar közigazgatásnak, hogy ez az önkormányzati középszint többszereplõs, itt találhatóak az állami középszint szereplõi, a megyei önkormányzati középszint és a megyei jogú város. Feltétlen fontosnak tartom, hogy a vonzáskörzettel rendelkezõ települések, mint közülük Esztergom, Jászberény, Szentes, Baja, Szentendre, Gödöllõ és sorolhatnám õket, valós térségi feladatokat tudjanak megvalósítani, és ne csak címzettjei legyenek egy megyei önkormányzaton keresztül az állami feladatok, térségfejlesztõ feladatok és más feladatok végrehajtásának, hanem saját hatáskörük révén szervezõi is az azonos jogú önkormányzatok feladatainak.
Mondanivalómat tehát az organikus, a szerves felépítés, alulról építkezés jellemzi, az autonómiának a nem minden határon túli jelentõségének az erõsítése, a hatékonyság és a szubszidiaritás. Feltétlen fontosnak tartom hangsúlyozni az állampolgár-közeliségét, a polgárközeliséget.
Szeretném a mostani törvényhozásban is, ha már a benyújtók, a kormány figyelemmel lenne az alkotmány ezen koncepciójára és nem kívánná, hogy a benyújtott törvényekben hierarchikus önkormányzati rendszer alakuljon ki, nem kívánná, ha pénzelosztó szerepe nõne az egyik-másik önkormányzatnak, vagy térne vissza. A mai alkotmány is lehetetlenné teszi, hogy rendeleti hierarchia alakuljon ki a helyi jogalkotásban.
Tisztelettel kérem az alkotmánykoncepciónak megfogalmazóit, hogy tegyék lehetõvé az átmenet lehetõségét, a kis- és nagyrégiók kialakításának a lehetõségét az alkotmánykoncepció szövegében is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)