DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Kénytelen vagyok reflektálni néhány dologra a rendelkezésemre álló igen szerény idõkeret terhére.
Elõször is a mai nap, a tegnapi nap is többször fölmerült az alkotmányozási kényszerhelyzetnek a kérdése. Igen tisztelt képviselõtársaim, erre az élet ad választ, mert ha körülnézünk ebben a házban, ha látjuk azt, hogy milyen hihetetlen affinitást tanúsít a Magyar Köztársaság kormánya az alkotmánykoncepció megvitatása iránt, maga a társadalom mennyire figyel, és zsúfolva vannak a karzatok, és minduntalan lehet látni azokat az érdeklõdõ tekinteteket, legalábbis a lelki szemeim elõtt, amelyek ezeket az érdemdús felsorolásokat figyelik, akkor azt kell mondani, hogy tényleg szükséghelyzetünk van, ezt átérzik a képviselõk is, tehát itt vannak, figyelnek, szinte isszák azokat a professzori szavakat, amelyeket az elõttem fölszólaló Bihari Mihály is mondott.
De nem így van, igen tisztelt képviselõtársaim! Az újságokból amilyen tájékoztatás eljut a magyar állampolgárokhoz, az igen csekély.
(14.30)
Hadd mondjam el, hogy múlt héten a Magyar Demokrata Fórum idõkeretének kétharmad részében amellett érvelt, hogy az ún. másodgenerációs jogok alapjogi szabályozást nyerjenek az új alkotmányban is. Ehhez képest az újságokban egyetlenegy mondat jelent meg ebbõl a témakörbõl, hogy az állami jelképek közé mi a Szent Koronát vissza akarjuk vetetni. Ez valóban így van, ez egy mondat volt, a felszólalások nagy része arról szólt, hogy az állampolgárok biztonsága érdekében a pihenéshez való jogot, a törvényes, fizetett szabadsághoz való jogot, az egészséges környezethez való jogot, a sporthoz való jogot, a rokkantak, szellemi fogyatékosok méltányos támogatásának jogát szabályozni kell. Errõl egy szó sem jelent meg a médiákban. Úgyhogy azt kell mondanom, igen félresikeredik az a szándék, hogy ez a vita ez társadalmi méreteket öltsön.
Többen már hangsúlyozták - és én nem tudok mást tenni, csak megerõsíteni - valóban szembe kell majd nézni akkor a népszavazás kockázatával, hogy azok az emberek, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy az alkotmány egyes rendelkezései valójában mit tartalmaznak - tehát ebben a vitában bontjuk ki egy-egy rendelkezésnek a tartalmát - el fognak-e menni szavazni és hogyan fognak szavazni. Hadd mondjam azt Bihari képviselõtársamnak, hogy abból nem lehet következtetést levonni, hogy egy népszavazásra akik elmentek, azoknak a többsége igennel szavazott. Mert meg kell nézni, hogy hányan nem mentek el arra a népszavazásra, és miután a többség nem ment el, ebbõl egyértelmûen levonható az a következtetés, hogy nem akart véleményt nyilvánítani, nem akart pozitívan igent mondani arra, hogy hogyan és miként történjen az elnökválasztás Magyarországon. Tehát ez nem kifejezett - szociológiailag is ez bizonyítható -, hogy aki érdekelve van, az elmegy, aki nincs érdekelve, nem megy el, de ezt egy nemleges szavazatnak lehet fölfogni.
Igen tisztelt Képviselõtársaim! Az alkotmányjogi koncepcióról vitatkozunk. Nagyon szép elvek hangzottak el például azzal kapcsolatban, hogy az alkotmány rögzítse ismételten, hogy a Magyar Köztársaság különleges felelõsséget érez a határokon túl élõ magyarokért. Kormánypárti képviselõtársaim is érveltek emellett, ennek ellenére ezen a héten kedden még tárgysorozatba se voltak hajlandók venni azt az indítványt, amely a határon túl élõ magyarok egyik igen lényeges problémáját említette volna meg, nevezetesen azt, hogy '45 után Csehszlovákiában megfosztották az alapvetõ emberi joguktól és vagyonuktól az ottani magyarságot, és a mai napig ennek nem történt meg az orvoslása. Erre szolgált volna az a határozati javaslat, amit beterjesztettek képviselõtársaim, de ezt még tárgysorozatba se vették a kormánypárti képviselõk. Ezek után azt kell mondani, hogy írott malaszt lesz az új alkotmánynak ez a rendelkezése, hogyha gyakorlatban viszont ezt nem valósítjuk meg.
Úgyszintén azért meg kell említenem azt is, hogy mindig elhangzik, hogy az ún. másodgenerációs jogoknak a biztosítása az állam teherbíró képességétõl függ. Az elsõgenerációs jogok biztosítása nem? Hát mibe kerül a magyar adófizetõ állampolgároknak az igazságszolgáltatás mûködtetése, büntetés- végrehajtási intézeteknek a mûködtetése, az információs önrendelkezési jognak a biztosítása? Úgy tûnik - egyes felszólalók szerint - hogy erre mindig kell hogy legyen az államnak pénze. Ahhoz, hogy biztosítsuk az egészséghez való jogot, az öregekrõl, az elesettekrõl való törõdésnek a jogát, itt már mindjárt túlzottan liberális képviselõtársaim azt emlegetik, hogy az állam teherbíró képességének határa van.
Én úgy gondolom, hogy az emberi jog fejlõdésének az a vonulata, amely a francia forradalom óta kodifikálva is van: elsõ-, másod-, harmadgenerációs jogok, az nem azt jelenti, hogy a jogok között különbséget lehet tenni, hogy vannak fontosabb emberi jogok és vannak kevésbé fontos emberi jogok. Ha elértünk a jogfejlõdés azon fokára, hogy ki tudjuk mondani, hogy ezeket most már elismeri a magyar alkotmány, akkor alapjogként ismerjük el, ne pedig olyan homályos államcélként, amely az állampolgárok számára igazi biztonságot nem jelent.
A választási rendszerrel kapcsolatban. Én nagy érdeklõdéssel hallgattam Avarkeszi képviselõtársam tegnapi felszólalását. Ugyanis van egy hétpárti egyeztetõ bizottság, amely a választójogi törvénynek a módosításáról tárgyal, csak négy egymást követõ ülésén a Magyar Szocialista Párt nem képviseltette magát olyan személlyel, aki nyilatkozni tudott volna alapvetõ kérdésekben. Ezért volt számomra egy kicsit furcsa az a dolog, hogy ha ott, a bizottságban, ahol meg kellett volna bizonyos kérdésekben állapodnunk, a Magyar Szocialista Párt nem fejti ki álláspontját, itt, az ország házában egyértelmûen olyanokat mond, amelyek kicsit demagógnak hatnak. Kicsit demagógnak hatnak, mert a képviselõi létszámnak a csökkentése anélkül, hogy meghatároznánk, hogy igazából mi az országgyûlés feladata, mi a képviselõk feladata, olyan felemásnak tûnik, hisz valójában nem is jelenthet költségcsökkentést. Bár hozzá kell tennem, ha olyan képviselõk csökkentésérõl van szó, akik a szó nemes értelmében nem képviselõk, mert nem vesznek részt a ház munkájában, akkor teljes mértékben egyet lehet érteni. De én megfordítanám: ennek az országnak inkább olyan képviselõkre lenne szüksége, akik teljes szívvel, teljes odaadással vesznek részt a törvényhozás munkájában, áthatva a képviselõi felelõsségtõl.
Jó lenne, hogyha példát tudnánk mutatni a jövendõ generációnak, és jó lenne, hogyha képviselõtársaim közül egyesek példát vennének a múlt képviselõi generációiból.
A választási rendszerben okvetlenül szabályozandónak tartjuk, hogy egyáltalán milyen választásokról lehet szó Magyarországon, amelyeket az alkotmány is szabályoz. Ebben egyértelmû a Magyar Demokrata Fórum álláspontja: országgyûlési képviselõ-választások, önkormányzati képviselõ-választások és kisebbségi önkormányzati képviselõ-választásokra vonatkozóan kell az alkotmányban az alapelveket rögzíteni. Az alkotmánynak felhatalmazást kell adni egyébként, hogy törvény - és ebben talán minõsített törvényre nincs szükség - egyéb választásokat is szabályozzon.
Egyrészt Magyarországon a társadalombiztosítási önkormányzatok képviselõinek a választása jelenleg idõszerûvé fog válni, és ebben a kérdésben dönteni kell. De nem szükséges ezt alkotmányi szinten megfogalmazni. Másrészt gondolni kell a jogalkotónak arra, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozással kapcsolatban fölmerülhetnek olyan választások, amelyek nemzetközi fórumokba delegálnának magyar állampolgárokat, és ezeknek a választásoknak a lehetõségét is alkotmányi felhatalmazással a törvényhozás számára meg kell adni.
Amit még a választásokról nagyon röviden szeretnék mondani az, hogy az aktív és a passzív választójog szabályozása terén a Magyar Demokrata Fórum kiáll amellett, hogy a külföldön élõ magyar állampolgárok számára meg kell teremteni a választójogi törvény módosításával, alkotmánymódosítással azt a lehetõséget, hogy szavazhassanak.
Igen tisztelt Országgyûlés! A közpénzügyekkel foglalkozó fejezetnek a tagolását egy kicsit szûknek érzem. Szûknek érzem azért, mert az én tagolásom szerint ez a fejezet részben a költségvetéssel, zárszámadással foglalkozna, az adózással - ezt a közteherviselés fogalmával lehet párosítani -, de kitérne külön a pénzrendszerre, nem úgy, mint most, hogy a Nemzeti Banknál van egy utalás, hogy az ország pénznemét az Országgyûlés határozza meg. Ez nem jó, mert a pénznemet törvényben kell meghatározni. Ez a magyar jogi hagyományoknak megfelelõ eljárási mód, és azért a stabilitást is ez adja. Másrészt úgy gondolom, ki kell térni mindenképpen az államadósság kérdésére, mert az alkotmány hosszú távra szabályozza az életviszonyokat, és sajnos azt kell mondani, hogy Magyarország államadóssága olyan mértékû, hogy a törlesztés, az esetleges kötelezettségvállalásoknak a mértéke mindenképpen indokolja az alkotmányi szabályozást.
A költségvetés, zárszámadás keretében a jelenlegi koncepció egy kicsit túlszabályozottnak tûnik. Részletkérdésekkel foglalkozik, emellett viszont nem rögzíti a központi költségvetés, az önkormányzati költségvetésnek a viszonyát a központi költségvetés és az egyéb autonómiáknak a viszonyát. Talán az ún. klasszikus parlamenti költségvetési jog részletszabályainak rögzítése mellett, s ez alatt azt értem, hogy az alkotmányban valóban határidõvel kellene rászorítani a kormányt arra, hogy egy költségvetést mikor nyújtson be az Országgyûlésnek.
(14.40)
Az ilyen részletszabályok mellett az alapelveket is, a költségvetés alapelveit is rögzíteni kellene. Az ilyen költségvetési alapelvek között említeném meg a teljesség, a valódiság, a részletesség, a nyilvánosság és az áttekinthetõségnek az alapelveit. Az alapelvek alkotmányi rögzítésére azért van szükség, mert a késõbbiek során a törvényalkotásnál értelemszerûen ezek az alapelvek fogódzót nyújtanak, másrészt pedig a magyar állampolgárok számára iránymutató az, hogy végre a költségvetéssel kapcsolatos alapelveket alkotmányi szinten szabályozzuk.
A polgári államban ez egy elõre mutató szabályozás, hogy az adófizetõ állampolgár biztos legyen abban, megnyugtassuk az állampolgárt abban, hogy az õ általa befizetett összegek felhasználásáról a kormány - illetõleg hát a törvényt az Országgyûlés elfogadja - tisztességesen el tud számolni.
Ezek az alapelvek éppen azt biztosítják, hogy a költségvetés az tartalmazza az állam összes bevételét és összes kiadását. Ne lehessenek titkos mellék-költségvetések, ne lehessenek olyan alapok, amelyeken keresztül titkos csatornákon az adófizetõk pénze nem közcélokra kerül felhasználásra.
Az áttekinthetõséget és az ellenõrizhetõséget is elõsegíti az, hogyha államtitok, szolgálati titok, banktitok kivételével minden olyan információhoz hozzá lehet jutni, amely a költségvetéssel kapcsolatos. Ez megnyugtatja jelenleg a pártokat is, de meg fogja nyugtatni az állampolgárokat is.
Véleményem szerint még ebben a részben kellene a pénzügyi kiegyenlítésnek a kérdésérõl is szólni. Ugye minden évben elég komoly vita folyik arról, hogy a központi költségvetés és az önkormányzati költségvetés forrásmegosztása milyen arányban alakuljon.
Valamiféle segédelvet rögzíteni kéne az alkotmányban is, hogy ne minden évben a költségvetési törvény egyik állandóan vitatott része legyen a forrás megosztásnak az aránya.
Második rész, ami a közteherviselés és az adózással lenne kapcsolatos, szintén a meglátásom szerint alapelvi szinten történõ rögzítést indokol, nem pedig különleges szabályokat. Ki kell mondani, az adózásnak kik az alanyai, milyen arányban lehet adóztatni és milyen adóforrások után. Ezt követõen okvetlenül rögzíteni kell azt is, hogy csak törvény írhat elõ adót, és a helyi adókat törvény keretei között az önkormányzat szabhatja ki.
Sajnos az idõ rövidsége miatt a pénzrendszert azt már csak megemlíteném, és az államadósságügyet is bõvebben nem tudom kifejteni.
Ami hiányzik ebbõl a fejezetbõl igen tisztelt képviselõtársaim, az az állami vagyonnal való gazdálkodásnak a kérdésköre. Egy hihetetlen mértékû állami vagyon van még mindig az állam tulajdonában, kezelésében, és a jó gazda gondossága kötelme az alkotmányban még megfogalmazást sem nyert.
A Magyar Demokrata Fórum ellenzi, hogy az alkotmányban rögzítsük azt, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnökét rendelkezési jog kiadása illeti meg, és nem tartjuk szükségesnek azt sem, hogy az alelnököknek a kinevezésével kapcsolatos szabályok alkotmányi megerõsítést nyerjenek.
A számvevõszéki fejezettel kapcsolatban azt tudom mondani, tegnap a számvevõszéki bizottság is ezt a részt megtárgyalta, és nagyjából az az egyesített vélemény alakult ki, hogy helyes bizonyos dolgokat az alkotmányból elhagyni, ellenjegyzésnek a lehetõségét hitelfelvételek esetén, a költségvetés elõzetes normakontrollja; azonban nem biztos, hogy bizonyos dolgokat a számvevõszéki törvényben azért nem kell megtartani.
Ami nagyon komoly megfontolást igényel, az a helyi önkormányzatoknak a külsõ ellenõrzése. Az általános lehetõséget a bizottság tagjainak többsége szerint meg kell hagyni a Számvevõszéknél, de a Számvevõszék jelenlegi szervezete feladata az, hogy az Országgyûlésnek a pénzügyi és gazdasági ellenõrzõ tanácsadó szerve, nem teszi ezt a szervezetet alkalmassá arra, hogy 3200 települési önkormányzat külsõ ellenõrzését elvégezze.
El kell dönteni az Országgyûlésnek, bõvíteni akarja a szervezetet, és akkor igazából a Számvevõszék túlsúlya a helyi önkormányzatok ellenõrzését fogja végezni, vagy megtartja a Számvevõszéket a különleges pozíciójában, amit a jelenlegi alkotmány is tartalmaz, de valamilyen módon megoldja az önkormányzatok külsõ ellenõrzését, hisz olyan hatalmas... (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.)...állami költségvetési támogatást kapnak az önkormányzatok, amely vagyonnal való gazdálkodás ellenõrzése állami feladat kell hogy legyen. Elnök úr köszönöm a szót. Igen tisztelt képviselõtársaim, köszönöm figyelmüket. (Taps.)