DR. TORGYÁN JÓZSEF, a Független Kisgazdapárt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Igen Tisztelt Képviselõtársaim! Az egészségügyi ellátási kötelezettségekrõl és a területi ellátási normatívákról szóló törvényjavaslatot a törvény beterjesztése kapcsán a kormány az alkotmány 70/D. §-nak (2) bekezdésére való utalással nyújtotta be. Tehát hivatkozott arra, hogy az alkotmányos rendelkezés folytán az egészségügyi ellátás megszervezésével kapcsolatos állami kötelezettség áll fenn.
Valóban, az alkotmányra való hivatkozása a kormánynak formailag helytálló, hiszen az alkotmány 70/D. §-ának (2) bekezdésére szó szerint azt tartalmazza, hogy a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszerzésével köteles megvalósítani az ott írt feladatokat. Igen ám, de az (1) bekezdés az abból indul ki, hogy a lehetõ legmagasabb szintû testi egészséget kell biztosítani. Úgy gondolom, hogy aki az alkotmányos rendelkezéseket gondosan tanulmányozza, az egyet kell hogy értsen velem abban, hogy a kormánynak az alkotmányra való hivatkozása egyenesen megtévesztõ, hiszen itt nem valamiféle egészségügyi ellátás megszervezésérõl, hanem pont ellentétes magatartásról, nevezetesen az egészségügyi ellátás részbeni felszámolásáról van szó, tehát nem hogy nem teljesíti a kormány az alkotmányos kötelezettségeit, hanem kifejezetten az alkotmányos kötelezettségeivel szembenálló magatartást tanúsít. Ha ehhez hozzávesszük még az egyéb alkotmányossági kérdéseket, nevezetesen az önkormányzatok feladatkörét és az önkormányzatok jogosultságát az egészségügyi ellátás területén, és természetesen beleértve ebbe a kötelezettségeket is, akkor én úgy gondolom, hogy igen tisztelt képviselõtársaim láthatják, hogy nemcsak egyoldalú alkotmányossági aggályok merülnek itt fel az alkotmány 70/D. §-ában írtak folyományaként, hanem az önkormányzati törvényben írtak miatt is egy nagyon durva jogsértésrõl van szó, hiszen ez az elõterjesztés alapvetõ önkormányzati jogosítványokat is sért.
Hadd legyen szabad rögtön megemlítenem, hogy a Magyar Orvosi Kamara a parlamenti pártokkal közös konzultációt rendezett május 15-én, amikor is a parlamenti pártok mindegyike, kivéve a jelen nem lévõ MDNP-t és az MSZP még ki nem forrott álláspontjára tekintettel kivenném az MSZP-t is, de ezt meghaladóan mindenki egyetértett az alkotmányossági aggályokkal, valamint azzal, hogy ez a törvényjavaslat a jelenlegi formájában semmiképpen sem lehet alkalmas a tervezett cél elérésére, tehát abban mindenki egyetértett, hogy a beterjesztett törvényjavaslat alapján olyan döntést hozni semmiképpen sem lehet, mint amit a beterjesztõ indítványoz.
(Az elnöki széket dr. Kórodi Mária, az Országgyûlés alelnöke foglalja
el.)
Hadd legyen szabad itt külön rátérnem arra, hogy az orvosi kamara maga abból indult ki, hogy a szerkezeti változtatásra szükség van, de egy olyan koncepción alapuló szerkezeti változtatásra, amely nem sérti az ellátott 10 millió lakos alkotmányos jogait, itt pedig olyan drasztikus ágyszám leépítésrõl van szó, amelyik érinti a képzés és átképzés rendszerét is és éppen a legmagasabb szintû ellátást, az egyetemi oktatáshoz is kapcsolódó olyan kétezer ágy megszüntetését is tervbe vette, amely egyértelmûen az egészségügyi ellátás színvonalának csökkenésével fog járni. Ezért tehát ezeket a leépítéseket hiába nevezi a kormány, az elõterjesztõ korszerûsítésnek, és hiába hivatkozik arra, hogy ez egy olyan lépés, amelyet a fejlett országok is követnek, a valóság az, hogy ez a leépítés egy koncepciótlan, nagyon nagy károkat okozó beterjesztés. Ami pedig az összehasonlítást illeti, az azért nélkülöz minden alapot, hiszen egészen más helyzetekrõl van szó. Ráadásul a kapacitáscsökkentések tapasztalatai sem kedvezõek, ezért sem lehetnek azok iránymutatóak.
(15.50)
Angliában például erre a megállapításra sorozatos botrányok hívják fel a figyelmet, hiszen sürgõs ellátásra szoruló betegek is kész tortúrának lehetnek kitéve addig, amíg megtalálják az igénybe vehetõ egészségügyi kapacitást, intézményt. A Független Kisgazdapárt magától értetõdõen híve a valódi reformoknak. De csak a valódi reformoknak, igen tisztelt Ház. Ez olyan új mechanizmust kell, hogy jelentsen, aminek mûködése igazi többletet tud felmutatni a társadalom számára. Tehát: jobb szolgáltatásokat, jobb ellátást biztosít a Független Kisgazdapárt által elképzelt reform, nem pedig már meglévõ és többé-kevésbé bevált intézmények felszámolását, koncepciótlan leépítését.
Ide soroljuk a jelen elõterjesztést is, annak ellenére, hogy agyonbonyolított szövegével, tudálékosságával, fellengzõsségével, sõt valamiféle képletével a tudományosság és megalapozottság látszatát akarja kelteni. A Független Kisgazdapárt abból indul ki, hogy Európában az egyik legrosszabb a magyar lakosság egészségügyi állapota, és az egészségügyi ellátás mûszakilag lerobbant, anyagilag rosszul ellátott intézményekre épül. Tehát, bár bizonyos ésszerûsítések nyilván itt is szükségesek, a reformnak alapvetõen a fejlesztésre kell épülnie. Itt még rögtön megemlíteném zárójelben, hogy nemcsak Európa egyik legrosszabb és legkifogásolhatóbb egészségügyi helyzete alakult ki Magyarországon, hanem ha a demográfiai alapadatokat is figyelembe vesszük, akkor láthatják, hogy nemcsak egy olyan helyzet állt elõ ebben az országban, hogy most már évek óta tartósan - sajnálatos módon - a lakosok közül többen halnak meg, mint amennyien születnek és évente 30-40, bizonyos prognosztíciók szerint 50 ezerrel leszünk kevesebben, mint voltunk korábban, hanem a várható élettartam is csökken, és egyértelmû, hogy ezek a demográfiai adatok is figyelembe veendõk a meghozandó intézkedések kapcsán.
Teljesen hiányzik a kormányzat egészségügyi stratégiája, amelyben láthatóak lennének a fõbb irányok és súlypontok. Enélkül nem lehet megmondani, bármilyen képletet is szerkesztenek, hogy mekkora és milyen összetételû járóbeteg- ellátásra, milyen kórházi kapacitásra van szükség. Az elõterjesztés indokolásában azt hangsúlyozza, hogy az egészségügyben különösen gyors az infláció, itt valójában költségrobbanás megy végbe, az ugrásszerûen emelkedõ költségeket nem lehet finanszírozni. Nem biztosíthatók ehhez a megfelelõ források. Az ellehetetlenülés elkerülhetõsége érdekében kell leépíteni - a kormányzat szerint - a meglévõ kapacitásokat. Rendkívül sajátos, bár már megszokott, ez a kormányzati érvelés. A kormány ugyanis nem beszél arról, hogy milyen meghatározó szerepe van az infláció gerjesztésében. Gondoljunk csak a vámpótlékra, a szüntelen forintleértékelésekre vagy akár a legutóbbi azonnali kérdések órájában általam felhozott adatszerûségekre, az üzemanyagárak indokolatlan emelése vonatkozásában, vagy a gyógyszerárakra, hogy itt az egészségügyi ellátás témakörén belül maradjak, mely utóbbiak azért emelkednek ennyire gyorsan, mert semmilyen megállapodás vagy mechanizmus nem akadályozza ezt meg. A kormány úgy tesz, mintha semmi köze sem lenne ehhez a költségrobbanáshoz. Megmentõként lép fel szinte, rendkívül bátor kormányként állítja be magát, amelyik kellemetlen lépésekre is képes. Még az egészségügyi kapacitások felszámolásával, orvosok munkanélkülivé tételével is szembenéz, csakhogy el tudja kerülni az ellehetetlenülést.
A Független Kisgazdapárt - a kormánnyal ellentétben - helyes sorrendet követ. Csak az ország gazdasági helyzetének javításával lehet idõtálló finanszírozási alapokra helyezni az egészségügy gazdálkodását. Ennek van tehát elsõdlegessége. Ha az okozatot akarjuk javítgatni és nem az okot, vége-hossza nem lesz a leépítgetéseknek. Meg kell tehát fékezni az inflációt. El kell indulnia egy érezhetõ gazdasági növekedésnek. Vissza kell szorítani a feketegazdaságot, és alaposan át kell tekinteni az egészségbiztosítási önkormányzat pénzügyeit. Teljesen nyilvánvaló számunkra - igen nagy kár, hogy a kormány számára nem az -, hogy amíg ilyen magas az árak emelkedésének üteme és amíg stagnál a gazdaság, lehetetlen biztosítani az egészségügy finanszírozásához szükséges forrásokat. A pangó gazdaságból ugyanis csak csekély járulékbevételek várhatók, miközben az infláció miatt emelkedõ költségek fedezetérõl kellene gondoskodni. A feketegazdaság rendkívül nagy súlya is mérsékli a lehetséges járulékbevételeket is.
Az egészségügyi önkormányzat nyilvántartása nem megbízható, költséggazdálkodása az ÁSZ szerint is enyhén szólva aggályos. Az Egészségbiztosítási Pénztár átvilágítása és ésszerûsítése nélkül szerintünk nem lehet semmiféle reformot kidolgozni, sem végrehajtani. Ezért a Független Kisgazdapárt álláspontja a sorrendiség tekintetében megmásíthatatlan, mert úgy gondolja, hogy elõbb kell a szükséges és általa most felhívott gazdasági intézkedéseket megtenni, utána lehet egészségügyi reformról beszélni. A kormány azonban a józan ésszel ellentétben, az egészségügyi kapacitások további leépítésében keresi a megoldást. Mivel itt egy teljesen koncepciótlan ötletrõl van szó, a rövid távú költségmegtakarítás sem vehetõ biztosra. Nagyon valószínû ugyanakkor, hogy a közvetett hatásokkal együtt a tervezett intézkedés mérlege teljesen negatív lenne.
Itt zárójelben megjegyezném, hogy az orvoskamarának vannak bizonyos számításai, amelyek éppen arra mutatnak rá, hogy például a HIETE ágyainak csökkentése 50 százalékos költségnövekedéssel jár, mégpedig nem a finanszírozónak, hanem a területnek. Rendkívül aggasztónak tartjuk, hogy sokan elvesztik állásukat, munkanélkülivé válnak, közöttük olyan magasan kvalifikált szakemberek, akiknek kiképzése a társadalomnak óriási összegekbe kerül. Ez a reformnak nevezett likvidálás az egészségügyi ellátás legmagasabb szintjén a klinikákat is érinti. Pedig az itt felhalmozott tudás és tapasztalat rendkívül nagy értéket képvisel az ország számára. Bár az egészségügy általában a fejlesztendõ területek közé tartozik, ez az ún. reform a nem feltétlenül kímélõ megoldások közé tartozik, és még a kevésbé modern intézményeket sem hajlandóak megmenteni a likvidálás, felszámolás alól, ilyennek én magam is szemtanúja voltam akkor, amikor a közelmúltban a ceglédi kórház sebészetét, illetõleg tervezett sebészetét meglátogattam, olyan modern kórházról és sebészetrõl van szó, amelyet bármely nyugat-európai ország is nagyon büszkén vallana magáénak, 100 millió forintos költséggel elkészült a klímaberendezés, most egyszerûen ezt nem akarják engedni arra a célra használni, amelyre épült.
(16.00)
A kórházi kapacitások területi normáit a törvényjavaslat egy képlet segítségével kívánja meghatározni. Úgy tesz, mintha ezzel tudományos és objektív alapokra helyezné a leépítéseket. Ez a képlet azonban maga a dilettantizmus iskolapéldája. Nem objektív, hanem szubjektív. 52 ágy/tízezer lakos értékbõl indul ki, és ezt korrigálja különbözõ mutatókkal. Már a tízezer lakosra jutó 52 ágy mint alapnorma is teljesen önkényes érték, hiszen talán senki sem tudja megmondani, miért éppen ennyi az alapnorma. Ezt az értéket, ezt idézõjelben tessék érteni, azután teljesen zagyva mutatókkal korrigálja. Szerinte ugyanis ezek a mutatók az egyes megyék egészségügyi helyzetét jellemzik. A mutatókat azután mindenféle koefficiensekkel még be is szorozza. Ezek a szorzószámok is azonban teljesen önkényesek. Egyenesen kétségbeejtõ és felháborító, hogy ilyen alapon akarják a kórházak jövõjét eldönteni. A képletet a kormány nyilván azért találta ki, hogy távol tudja tartani magát ettõl a kényes ügytõl, hiszen a konkrét döntéseket kórház-bezárásokat megyei egyeztetõ fórum fogja eldönteni. A képlet meghatározza, hogy mit kell tenni, az egyeztetõ fórum pedig azt, hogy hogyan, csak a betegeket nem kérdezi meg senki. Az egészségügy helyzetét és a kórházi ágyak számát a kormány elõterjesztése olyan adatokkal vezeti le, mint a felsõfokú végzettségûek aránya vagy a csatornahálózatba bekötött lakások aránya. Szerintünk, ha a kormány kevesli a csatornák számát, úgy csatornákat kellene építenie, nem pedig ezen adatokból a kórházi kapacitásra megalapozatlan következtetéseket levonni. Biztosan nagyon érdekes az is, hogy ezer lakosra a különbözõ megyékben hány gazdasági szervezet jut és különösen az, hogy a kormány ilyen rossz statisztikai adatszolgáltatás mellett ezt képes kiszámolni. Igaz viszont, hogy a gazdasági szervezetek - lehetnek kicsik és nagyok -, így ez az arányszám még arra sem használható fel, amire eredetileg kitalálták. Arra meg különösen nem alkalmas, hogy az egészségügyi kapacitások meghatározója legyen. Felmerül a kérdés, mégis minek alapján találták ki ezt a képletet? Szerintünk elõbb eldöntötték, hogy újabb tízezer kórházi ágyat akarnak megszüntetni, és ehhez találták ki a képletet, amivel a megalapozottság látszatát igyekeznek kelteni. Ilyen alapon a kormányban ez idáig elõfordult egészségügyi miniszterek számát és képzettségét is fel lehetne használni a kórházi ágyak számának áltudományos és tudálékos alátámasztására. Ez az úgynevezett "reform" egyenesen kizárja az egészségügy ésszerû megszervezését, mivel a felszámolásra kerülõ intézmények meghatározása mindaddig nyitottnak tekinthetõ, amíg a likvidálás valóban meg nem történik. Óriási bizonytalanságot visz az egészségügybe, nyugodtan kijelenthetjük, hogy szinte mindenütt az alkalmazottak a jövõjükért fognak aggódni, a tevékenység megjavítása pedig teljesen érdektelenné válik. Vannak eladósodott kórházak, amelyek bizonyos feltételekkel hiteleket vehetnek fel, de hogyan vállalhatnák ezt, ha ekkora a bizalmatlanság körülöttük. A Független Kisgazdapárt elutasítja a törvényjavaslatot, mivel annak elfogadása az egészségügy szétverését segítené elõ. Ezért a Független Kisgazdapárt név szerinti szavazást fog kérni, hogy minden választópolgár elõtt világos legyen, hogy kik tehetõk felelõssé az egészségügy szétveréséért és az alkotmányos alapelvek felrúgásáért. Köszönöm a türelmüket. Elnézést, hogy egy perc húsz másodperccel túlléptem a megadott idõt. (Taps jobb oldalról.)