DR. BEDÕ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Nagyon jó érzéssel hallgattam Trombitás Zoltán szavait, és ami miatt az elõbb egy kicsit szenvedélyesebb voltam vagy az elején, az éppen azért van, mert ebben a stílusban, ebben hangnemben kellene nekünk komolyan beszélgetnünk az egészségügyünkrõl, és éppen ezt hiányoltam olyan szenvedélyesen. Ez volt a problémám a név szerinti szavazással. Tisztában vagyok én vele, hogy a Házszabály lehetõséget ad rá, és hogy joga van hozzá, és mikor van joga kérni, nem az nekem a problémám, hanem akit ez a kérdés ilyen nyilvánvalóan nem érdekel, az mire fel kér név szerinti szavazást, nekem ez volt a problémám, nem a jogi háttere. Mondom, nagyon köszönöm Trombitás Zoltán hozzászólását, mert így együttmûködve, hogyha azt is megjelöljük, ha azt nézzük, hogy hogyan lehet megcsinálni valamit, és nem azt, hogy miért nem lehet, talán össze tudunk hozni közösen valami olyat, ami már most is, ezzel a meglévõ pénzzel is nagyon rövid idõn belül javít valamit a helyzetünkön.
Még egy megjegyzést azért a végére, a szociális - mert itt egy kis probléma van -, hogy mi legyen az elsõ, tehát hogy építsük ki a szociális ellátási struktúrát és az majd elviszi a kórházakból a szociális ok miatt ellátottakat, és nem lesz olyan feszültség. Azt elmondtam a múltkor, hogy éppen fordítva van: mivel pénzünk nincs, hogy kiépítsük ezt a struktúrát, éppen a felszabaduló kórházi infrastruktúra fogja megteremteni annak a lehetõségét, hogy kevés pénzbõl olcsón, gyorsan ez a szociális intézményhálózat bõvüljön, és akkor megoldja a további problémát. Persze ez egy circulus viciosus, ördögi kör, mert... (Az elnök pohara megkocogatásával jelzi a felszólalási idõ végét.)... azonnal befejezem, mert ha megoldjuk a szociális részét, kivonja a szociálisan ellátottakat a kórházakból, még több felesleges ágyunk lesz, tehát megint valamennyit meg kell szüntetni, tehát ezzel nem lesz vége. Köszönöm a szót.