POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Két kérdésre szeretnék reagálni. Az egyik a kistelepülés és másik a gyermeki jogok, vagy a diákjogoknak a törvényben szereplõ szabályozási pontjai.
Én jónak tartom azt, ami a törvényben szerepel a diákjogok tekintetében, mégis azt javaslom, azt kérem az államtitkár úrtól vagy bárkitõl, aki hozzászól ebben a kérdésben, ne egyszerûen a nemzetközi egyezmény létével próbálja ezt elfogadtatni a parlament egy részével, vagy a társadalommal. Nem jó az, hogyha akár az ENSZ, akár az Európai Unió lassan a vizes kenderkötél szinonimája lesz, hogy bármi, amit esetleg valaki nem szeret, ezzel próbáljuk ráerõltetni. Meg kell gyõzni mind a pedagógusokat, mind a szülõket, hogy tartalmában helyes az, ami le van írva, és nem azért, mert valamely nemzetközi fórum ezt elõírta, és azt mi elfogadtuk. Ezt az eljárást javaslom.
A kistelepülések tekintetében, hogy ki mit tett a kistelepülések érdekében, ezt megvizsgálhatjuk. Rátért erre az SZDSZ-es képviselõtársunk. Egy dologra föl szeretném hívni a figyelmet, hogy támogattuk azt, hogy '96 januárjától legyen ez a kiegészítõ normatíva, mûködjön. Viszont sérelmeztük, hogy '95 januárja és '96 januárja között semmilyen rendszer nem mûködött. Sem az, amit az elõzõ kormány javasolt, az 500 ezer forintos, sem pedig ez az új. Ez az egy év bizony igen fájdalmas egy település életében, az intézmény életében.
Én elfogadom azt, sõt abszurdnak tartanám az ellenkezõjét, hogy van egy üzemnagyság, egy minimális nagyság 10-15-20, vagy 30, vagy nem tudom hány gyerek kell ahhoz, hogy iskolának nevezhessük az iskolát, és ne tagiskola, ne csak egy kihelyezett néhány osztálya legyen egy valamilyen tanyasi iskolának.
Ez egy törvényi kérdés, errõl beszélnünk kell. De azt is pontosan tudjuk, hogy a kistelepülési iskolák kérdése nem oktatáspolitikai kérdés alapvetõen, hanem egy településpolitikai, településszerkezeti kérdés. Ezért az, aki azt reméli, hogy csak az oktatásfinanszírozáson belüli eszközökkel ezt orvosolni lehet, megoldani lehet, az félõ, hogy ábrándokat kerget. Én azt gondolom, hogy át kell tekintenünk ennek az egészét és más forrásokat, más finanszírozási csatornákat is meg kell keresnünk annak érdekében, hogy ezek az intézmények ne szûnjenek meg. Hogy minõségében hogyan mûködik ez a rendszer, az valóban egy más kérdés. Én nem kötöm össze ezt szorosan. Egy szempontot vetnék még föl (Az elnök jelez, letelt a két perc.) egy harmadikat, más dolog a minõség, és más dolog, hogy a kistelepülési iskolák végpontján legyen az 6-8, milyen erõteljesen szelektál az oktatási rendszer. Mert ez legalább annyira riasztó, (Az elnök újból jelez.) mint a minõség. Köszönöm a figyelmet.