SZÖLLÕSI ISTVÁNNÉ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Itt van még? (Válasz: Igen.) Igen. Köszönöm szépen. Tisztelt képviselõ úr, még mielõtt lelkesen belekezdenének valamifajta társulási törvénybe, szíves figyelmükbe ajánlom a 47/1993. alkotmánybírósági határozatot, amely pontosan arról szól, hogy mit nem szabad csinálni, és amire ön mint jó példára hivatkozott. Nevezetesen, hogy az iskola, bölcsõde, alsó tagozat, fölsõ tagozat hogyan fogja egymást üdvözölni, félúton, két település között. Miközben az egyik település ezt, a másik azt, a harmadik meg amazt tart fönn. A gyermekek életkori sajátosságaira utalok, a gyermeket aránytalanul nem érheti az átszervezés során, mondja az említett alkotmánybírósági határozat, és ezt a passzust a 93-as oktatási törvény, sõt a jelenlegi is átvette. Szíves figyelmébe ajánlom tehát. Az aránytalanul nagy teher fogalma pedagógiailag semmiképpen nem jelentheti azt, hogy alsó tagozatos gyereket szállítunk egyik helyrõl a másikra, és a felsõsöket meg vissza. Így aztán az egyik településen csak alsós tanítót kell fizetni, és a másikon csak felsõs tanárt.
Ami pedig a kötelezõ óraszám kérdését illeti, már most igazán nem tudom, hogy mit gondoljak a Szabad Demokraták Szövetsége álláspontjáról, hiszen akkor, amikor arról volt szó, hogy '96. szeptember elsejéig lenne csak számított tanulói finanszírozás és azt követõen számított tanári álláshely- finanszírozás, éppen a Szabad Demokraták Szövetsége kifogásolta meg a Mûvelõdési Minisztériummal egyetértésben, miszerint az önkormányzati finanszírozás gazdasági esztendejéhez kell az átalakítást igazítani. Én azt gondolom, hogy az önkormányzatoknak erre az évre elfogadott költségvetése van, jóváhagyott költségvetése, amit hatályos törvények alapján készítettek. Be nem látom, hogy ezt miért kellene nekik szeptember elsején megváltoztatni. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)