DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF): Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Ház! A Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium két évvel azután, hogy a kisebbik kormánypárt átvette az oktatás, a kultúra irányítása felett a teljes hatalmat, a választási ciklus közepén beterjesztette az 1993-ban elfogadott közoktatási törvény módosításáról szóló javaslatát.
Sokan szóltak és szólnak az elõterjesztésnek a tanítást és a nevelést megnehezítõ vagy lehetetlenné tevõ, a tanulási és a tanítási szabadságot korlátozó, az aktuális gazdaságpolitikát kiszolgáló és a tanári létezést, egzisztenciákat veszélyeztetõ következményekrõl. Én a magyarországi oktatás jövõje szempontjából egyik legfontosabb kérdésrõl, a gimnáziumok sorsáról, az érettségi vizsgáról szeretnék szólni.
Mértékadó szakmai mûhelyek szerint a törvény javasolt módosítása komoly károkat okozna a magyarországi oktatásban, különösen az értelmiségi képzésben. A legnagyobb hibája, hogy leépíti a középiskolai, pontosabban a gimnáziumi képzést, amelynek színvonala az egyetemi képzés hatékonyságát is meghatározza. Meg kell hogy jegyezzem, hogy ez az állítás a gyakorló szülõ szemével is igaznak tûnik.
Miben látjuk a középszintû oktatásra leselkedõ veszélyeket? A törvény ugyan különbözõ iskolatípusokról beszél, és nem szünteti meg, nem tiltja, a hat- és nyolcosztályos gimnáziumokat, megnehezíti azonban az ilyen iskolák kialakulását. Ezen túlmenõen a meglevõk mûködését szinte lehetetlenné teszi. A törvény módosítása, a hat-, négy- és kétéves pedagógiai ciklusok bevezetésével át fogja alakítani az iskolaszerkezetet, az egységes hatosztályos elemit a négyosztályos alsó középszint követi, és erre épül a kétosztályos felsõ középszint, amely lényegében a mai gimnáziumnak felelne meg, hiszen ez készít elõ az érettségire. Itt tehát a fõ probléma az, hogy a meglevõ iskolaszerkezet a nem kívánatos 6+4+2 irányban alakul.
Jelenleg a nemzeti alaptanterv az elsõ tíz évfolyamra szól. Nem nyilatkozik arról, hogy mi történik majd a középiskolák utolsó két osztályában. A legfontosabb - idézõjelbe tett - szabályozó szerepe abban van, hogy nem szabályozza a középiskolák utolsó két évét, átadja a szabályozást egy senki által nem ellenõrizhetõ intézetnek és az általa megállapított követelményeknek. A nemzeti alaptanterv minimumtanterv, és egységesen érvényes minden iskolára és nemcsak a tartalmi elemeit, hanem szakaszait tekintve is. Ezáltal hozzászögezi a középiskolát az általános iskolákhoz. Együtt kell haladniuk. Hasonló a helyzet ahhoz, minthogy ha egy futóversenyen megparancsolnák a mezõnynek, hogy együtt fusson. Világos, hogy a leglassúbbak fognak futni, és senki sem nyer majd világbajnokságot, de a legtöbb versenyzõ még a saját formáját sem hozhatja.
(19.20)
Ha valaki nem értené, hogy mit jelent az átjárhatóság állami garanciája a törvénymódosító javaslatban, annak figyelmébe ajánlom ezt a hasonlatot. A legnagyobb baj azonban a kétszintû érettségi bevezetésének szándéka. Ennek a lényege, mint tudjuk, abban van, hogy az érettségi tantárgyakból magasabb és alacsonyabb szinten lehetne vizsgát tenni. A magasabb szintû érettségi vizsga tehetné lehetõvé a felsõoktatásban való részvételt, az alacsonyabb szintre tett érettségi vizsga a felsõoktatásban való továbbtanulásra nem jogosítana. A kétszintû érettségihez kétszintûen megfogalmazott követelményrendszer tartozna. A diák két évvel az érettségi elõtt választás elé kerül. El kell döntenie, hogy mely tárgyakból kíván alacsonyabb, illetve magasabb szinten érettségizni. Egyébként az elõkészítés során a kötelezõ és választható érettségi tantárgyak tekintetében - ismétlem, mint tudjuk -, több változat született meg és került nyilvánosságra.
Az elsõ fogalmazványban csak a matematika, az anyanyelv és nyelvtana és egy idegen nyelv szerepelt a kötelezõ érettségi tárgyak között. A második fogalmazvány a), b), c) változatot tartalmazott. Az a) változat lényegében a jelenlegi gyakorlatnak megfelelõ tárgyakat jelöli meg a kötelezõ érettségi tárgyak között, a törvénymódosító tervezet végül is az a) változatot tartalmazza. A kétszintû érettségi bevezetése egyrészt az esélyegyenlõtlenség forrása, hátrányos helyzetbe hozza az egyént, másrészt az oktatás színvonalának rohamos esését eredményezheti a társadalom egészének és nem utolsósorban a jövendõ nemzedékeknek kárára.
Ezeket a hátrányokat öt pontban foglalom össze. Az érettségi vizsga két funkciója téveszme. Az érettségi vizsgától nem követelhetõ meg, hogy a munkavállalás esélyeit javítsa. Az a helyes, ha az érettségi után a fiatalember szert tesz speciális tudásra, szakmát tanul vagy diplomát szerez. Az érettségi csak akkor növelné a munkavállalás esélyeit, ha a színvonala csökken, és ezzel együtt a középiskolai oktatás elmozdul a szakiskolai képzés felé, és csökken az értelmiségi létre felkészítés szerepe.
Másodszor: a kétszintû érettségi vizsga az esélytelenség forrása - mint állítottam - mert a magasabb szintû érettségi vizsgára készülés elõreláthatólag olyan anyagi feltételeket támaszt a tanulókkal, illetve a tanulók szüleivel szemben, amelyeket nem mindenki tud ebben az országban teljesíteni. Az természetesen nincs benne a törvénymódosítási tervezetben, hogy aki minden tárgyból alacsonyabb szinten érettségizik, annak heti 18 órát ad az iskola, míg aki magasabb szinten választja a tárgyakat, akkor 30-32 órát. Ezt olvashatjuk ugyanis az elõkészítõ anyagokban. Elõre lehet látni, hogy majd a polgármester behívatja az iskola igazgatóját és a gazdasági helyzetre hivatkozva közli, hogy például a heti 18 órát állni fogja, a többit meg beszélje meg az igazgató a szülõkkel. Mert mindazokat az érveket, amelyek a felsõoktatási tandíj mellett felhozattak az elmúlt idõszakban, elmondhatók a középiskola utolsó két évével és a magasabb szintû érettségivel kapcsolatban is. A magasabb szintû oktatás feltételeit az iskolák túlnyomó többsége várhatóan nem fogja teljesíteni, mert képtelen lesz rá.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy senki nem mérte még fel, hogy az oktatási rendszer ilyen átalakítása milyen tartalmi, gazdasági, szervezési következményekkel jár majd, és milyen hatással lesz a tanári pályákra, tanári egzisztenciákra.
Harmadszor: az értékelési központ kizárólagos befolyása alá kerül a tananyag. Ez az intézet dönti majd el, hogy milyenek lesznek az érettségi követelmények, és évrõl évre mit tartalmazzanak a tételek. A nemzeti alaptanterv 16 éves korig egységesen szabályozza a tananyagot, hogy mi történik az utolsó két évben, azt az érettségi szabályzat, az érettségi követelmények rendszere szabja meg. Az iskola - mint tudjuk - világnézetileg semleges, vagy az lesz, de miként óvhatjuk meg gyermekeinket attól, hogy egyes témákból a kívánatosnál több legyen az érettségi követelmények között, másból kevesebb a központ éppen aktuális ízlése szerint. A törvény elõkészítõi is tudják azt, amit minden tanár és diák, mihelyt kiadnak egy tesztkönyvet, amely a lehetséges vizsgakérdéseket tartalmazza, attól kezdve az iskolákban ezek gyakorlása folyik, és könnyen megfeledkeznek a gimnázium általános céljáról, például az értelem fejlesztésérõl.
Negyedszer: fejlõdéstanilag megengedhetetlen 16 éves fiataloktól elvárni, hogy kialakult elképzelésük legyen a jövõjükkel kapcsolatban. A diákot olyan pillanatban kényszeríti ez a döntésre, amikor erre lélektanilag nem alkalmas és várhatóan a könnyebb utat, a kevesebb tanulást fogja választani. Ha a fiatalokra bízzuk azt, hogy mely tárgyakat választanak az érettségi vizsgára, és elõre eldönthetik, hogy magasabb vagy alacsonyabb szinten fognak vizsgázni, akkor biztosan megjósolható a tanulási fegyelem romlása. Tehát nemcsak az a kérdés, hogy mely tárgyakat lehet vagy kell választani, hanem az is, hogy a legrosszabb pillanatban megengedik a diáknak, hogy megválassza e tárgyak tanulásának a mértékét.
Ötödször: a kétszintû érettségi szervezése teljesen szétzilálja a középiskolai osztályokat. A 17-18 éves diák ezen elképzelés szerint nem osztályban, hanem egyéni tanrend szerint tanulhat. Lehetetlenné válik a nevelés, nem alakulnak ki a kívánatos közösségi normák, mint a szolidaritás, egymás segítése, a közösség. Ha a 17 éves, 18 éves diák csak az érettségi tárgyakat tanulja egy emelt szinten, akkor nem fogja a korának megfelelõ szinten tanulni például a mûvészeteket, zenét, testnevelést vagy egyéb tudományágakat. Ez a veszély egyébként ma is megvan, tudom jól, de nem olyan nagymértékû, mint amilyen egy ilyen változásnál lehetne. Ugyanakkor teljesíthetetlen feladat elé állítja az iskolát is, lehetetlen megszervezni az oktatást, nem lehet annyi órarendet megszervezni, ahány variáció van, illetve lehet a tantárgyválasztásnál. Egyetlen esetben lehet, ha az iskola egységesen az alacsonyabb szintet választja és mellé esetleg ad egy jelentéktelen szakmát.
Összefoglalva: a törvény az iskolaszerkezet, tantervi szabályozás és az érettségi vizsga tekintetében a lehetõ legrosszabb változatot erõlteti - és tegyük hozzá -, például a kétszintû érettségi kérdésében komoly egyeztetés nem történt. Arról nem is beszélek, hogy komolyan nem kérték ki a parlamenti ellenzéki pártok véleményét, de a szakmai szervezeteket is sokszor álvitákkal félrevezették, nem vették figyelembe az egyetemek tanácsait. Ennek is köszönhetõ talán, hogy az egyik országos napilapunkban éppen ma a témával kapcsolatos tanácskozásról a következõ címmel jelenhetett meg riport: "Megbukott az érettségi." Ez a tanácskozás tegnap, tegnapelõtt volt, június 1- jén, 2-án a budapesti József Attila Gimnázium által rendezett szakmai konferencián. Részt vett Báthory Zoltán helyettes államtitkár úr is ezen a tanácskozáson. A szintén jelen lévõ Vámos Ágnes beszámolt a minisztériumhoz beérkezett kérdõívek feldolgozásáról, és kénytelen volt - a tudósítás szerint legalábbis - bevallani, elismerni, hogy a válaszolók többsége elutasítja a minisztérium elképzelését ezzel a kétszintû érettségivel kapcsolatban.
Ezen a konferencián összegzésképpen egy minimális, minimum-konszenzusban állapodtak meg a jelen lévõk, és nem akárkik voltak ám ott, kedves képviselõtársaim! Azt javasolják, hogy amíg a kétszintû érettségivel kapcsolatos kérdésekben nem alakul ki szakmai konszenzus, addig a közoktatási törvény módosítására benyújtott javaslat 7. § (5) bekezdésének harmadik mondatát és az erre vonatkozó egyéb utalásokat a kormány vonja vissza.
Tisztelt Képviselõtársaim! Csatlakozom a konferencia következtetéséhez, és kérem a kormányt, hogy ezt - a szakmai grémium által javasoltakat - fontolja meg. Köszönöm a meghallgatást.