DR. SZABÓ ZOLTÁN mûvelõdési és közoktatási minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselõ Urak! Lehetséges, hogy valóban két malomban õröltünk, a most tett megjegyzés alapján egyetértünk az érettséginek ezzel az elhelyezkedéshez segítéséhez legalábbis hozzájáruló szerepével.
(19.50)
Azt azért szeretném leszögezni, hogy a minisztérium nem vallott magáénak semmifajta érettségikoncepciót. A minisztérium három darab szakértõtõl három darab érettségit koncepciótervezetet rendelt, amelyet szakmai vitára bocsátott. Egyiket sem a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium jegyezte mint saját koncepcióját, hanem úgy gondolta, hogy szakmai alternatívákról, esetleg értelmes szakmai vitákat lehetne folytatni. Mindannyiszor, amikor szakmai viták nem folytak, akkor az volt a kifogás, hogy nem voltak alternatívák, amik között választani lehetett. Úgy gondolta a minisztérium, hogy három, markánsan eltérõ koncepciót valló szakértõ elképzelését vitára bocsátotta, más kérdés, hogy végül is mire vezetett ez a vita.
Ami a 6+4+2 iskolaszerkezetet illeti, ez egy régi vita. Én továbbra is azt vallom, hogy a 6+4+2 tanulmányi szakaszolás, tehát a hatéves alapozó képzés, a négyéves alsó-középfokú és a kétéves vagy hároméves, más esetben felsõ- középfokú képzés valóban vezethet iskolaszerkezet-módosulásra. Én úgy gondolom, hogy ennek a legjobb kivédési módja éppen az, amit a törvény elõirányoz, jelesül a tankötelezettség 18 éves korra történõ kiterjesztése. Ha lehetõvé teszem az iskolarendszer elhagyását 16 éves korban, tehát tíz évfolyam után, akkor valóban fenyeget az a veszély, hogy beáll egy hat évfolyamos, bánom is én micsoda, elemi és egy négy évfolyamos, valamilyen iskola, majd ezt követõen nem történik semmi. Ha kötelezõvé teszem a 18 éves korig a tankötelezettséget, akkor a négy és a kettõ - ez valóban egyszerû pedagógiai szakaszhatár - változik, egy egységes komprehenzív tizenkét osztályos iskolarendszer keretében. Köszönöm szépen.