CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyûlés! Én azt gondolom, hogy ha többszáz pontos módosító indítványban van három vagy négy olyan pont, ami körül vita alakul ki, akár még a koalíciós pártok között is, ez nem azt jelenti, hogy nincs kimunkálva egy törvényjavaslat, hanem azt jelenti, hogy van három-négy vitatott vagy öt-hat vitatott olyan pont, ami az Országgyûlés plénumán igényli az alapos szakmai beható vitát, és a késõbbi döntést. Én tehát ebbõl nem vonnék le olyan következtetést, mint Pokorni Zoltán levont.
Ami a pedagógiai szakaszokat illeti, Kovács Kálmán képviselõtársamnak szeretném mondani, hogy sem a törvényben nem szerepel a 6+4+2, s Pokorni Zoltánnak pedig szeretném jelezni, hogy a NAT-ban sem szerepel a 6+4+2. Itt megint az a probléma jön elõ, hogy mirõl vitatkozunk? A benyújtott törvényjavaslatról vitatkozunk, vagy a mögé gondolt különbözõ elképzelésekrõl, vagy korábbi tervezetekrõl? Én ezt az álláspontot vallom ebben a kérdésben, hogy én nem értek egyet a 6+4+2-es szerkezettel. Különösen nem olyan modellekkel, amelyek iskolaszerkezeti ösztönzéseket adnak a 6+4+2-nek. Egy jó változat, hogyan ad 6+2+2+2 logikában szabályoz... (sic!) Én úgy gondolom, hogy a tizenkét évfolyamra szabályozás a legkorrektebb szabályozási mód, amit hosszú távon érvényesíteni kellene, ezért talán ezekben a kérdésekben van esély az egyetértésre.
Ha a képviselõtársaim úgy látják, hogy ezekben a kérdésekben a mögé gondolt, esetleges, gyanúsított felfogások ellen védeni kell a törvényjavaslatot valamifajta garanciákkal - és vonatkozik ez a kétszintû érettségire is -, én a magam részérõl nagyon nyitott leszek olyan módosító indítványokra, amelyek azokat az elemeket teszik a törvényjavaslatba, melyek kizárják, hogy félreérthetõk legyenek. Egyébként a kétszintû érettségi kapcsán, én azt gondolom, hogy legalább abban értsünk egyet, hogy a mai helyzetet legitimálni kell. Köszönöm szépen.