DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselõtársaim! Köszönet a kitartásért, azért, hogy még 1/2 9-kor itt vannak. Egyrészt azt szeretném mondani, hogy az elõttem levõk már sok olyan gondolatot elmondtak, amelyekrõl én is szerettem volna szólni más aspektusból, de majd a részletes vitánál erre lesz lehetõség. Másrészt pedig közgazdász tanárként a gazdaság és az oktatás, a közoktatási törvény kapcsolatáról szeretnék szólni. Németh László egyik írásában megjegyzi, hogy van-e szebb annál, mint abban a sok véleményben, benyomásban, névben, számban, amit a természet és civilizáció elménkre szórt, tudással, a tudás kigyújtotta gondolkodással szép rendet teremteni. A közoktatás, az oktatás legfontosabb feladata ez a szép rendteremtés, és ha a közoktatási törvény vagy ez a törvényjavaslat ehhez hozzájárul, akkor mi, országgyûlési képviselõk, a parlament megtette a maga dolgát.
Még egyszer mondom, hogy én csak az oktatás és a gazdaság kapcsolatáról szeretnék szólni az idõ elõrehaladta miatt. Az oktatás nemcsak az ember kiteljesedésének fontos eszköze, hanem az embert szolgáló gazdasági növekedés forrása is. Korszerû oktatás azonban elegendõ finanszírozási források nélkül elképzelhetetlen. Jelenlegi gazdasági fejlettségünk nem teszi lehetõvé azt, hogy dúskáljunk a pénzeszközökben, azonban a megalapozott gazdasági növekedésnek - hosszú távon - csakis az oktatás lehet a forrása, és a pénzeszközökkel való ellátásnál ezt feltétlen figyelembe kell venni. Az USA- ban figyelemre méltó eredményt ért el Edward Davison, aki 1948-81 közötti idõszakban tanulmányozta az USA gazdasági növekedésének forrásait. Ekkor az USA-ban a GDP átlagosan 3,2%-kal nõtt évente, a tõke-, munka- és földráfordítások növekedése csak 1,1%-kal, ugyanakkor az oktatás és a tudás gyarapodása 2,1%-kal járult hozzá a GDP növekedéséhez. Az UNESCO és más szervezetek felmérései is hasonló arányokat igazolnak. Japánban még nagyobb volt az oktatás, a képzettség hozzájárulása a bruttó hazai termék gyarapodásához. A '80-as évektõl kezdve figyelemmel kísérem a Nobel-díjas közgazdászok írásait, akik bármirõl is szólnak, végsõ soron forrásként az oktatáshoz nyúlnak vissza, és azt bizonyítják, hogy a gazdasági növekedés legfontosabb forrása az oktatás.
Schultz, Samuelson, Solow és a többi Nobel-díjas az emberi tényezõt, a fejlett oktatási rendszert tartják a növekedés kulcskérdésének, hiszen a technológiai innováció elképzelhetetlen az általános és a szakmûveltség fokozása nélkül. A közoktatási törvénytervezet igen nagy súlyt helyez az általános mûveltség növelésére, mert meghatározza, idézem: "hogy az iskolai oktatás általános mûveltséget megalapozó pedagógiai szakasza az 1. évfolyamon kezdõdik és a 12., az e törvényben meghatározott feltételek esetén a 13. évfolyam végéig tart." Az általános mûveltség növelésével nemcsak a Németh László-i kérdésre adunk pozitív választ, hanem a gyors piaci változások miatt szükségszerûen bekövetkezõ szakmaváltást is megkönnyítjük a dolgozók számára, hiszen a nagyobb általános mûveltséggel rendelkezõk könnyebben el tudják sajátítani az új szakmát. Ha valaki több szaktudással rendelkezik, annak az élete is teljesebbé válik, az életpálya-választási lehetõségek miatt is. A jövõben a nemzetközi versenyképesség legfontosabb tényezõje a hozzáadott szellemi érték nagysága.
Szabó Katalin, egyetemi tanár ezzel kapcsolatban megjegyzi, idézem: "A legfejlettebb országokban az áru tetemes és egyre növekvõ része ma már nem tárgy a szó eredeti értelmében, hanem testetlen és az adásvételt megelõzõen sokszor elõ sem állítható szolgáltatás, információ, ismereteket közvetítõ elektronikus jel." Mindez megköveteli a közoktatás fejlesztését, a valóság talaján is. Figyelemreméltó, hogy Japánban a korszerû termékek összes költségének 80%-át az ötletek adják.
A magas színvonalú igényes oktatást csak jó pedagógusok tudják valóra váltani. Ezért helyénvaló a törvénytervezet következõ része, idézem: "A pedagógus szakvizsga letételének idõpontjától kezdõdõen a pedagógus hétévenként legalább - és ez nagyon fontos, hogy legalább - egy alkalommal jogszabályban meghatározottak szerint továbbképzésen vesz részt. A továbbképzésben részt vevõ, tanulmányait sikeresen befejezõ pedagógust jogszabályban meghatározottak szerint anyagi elismerésben kell részesíteni." És ez nem mellékes, hogy anyagi elismerésben kell részesíteni.
Megszüntethetõ annak a pedagógusnak a munkaviszonya, illetve közalkalmazotti jogviszonya, aki a továbbképzésen nem vett részt, illetve tanulmányait nem fejezte be sikeresen. Az elõbb már hangsúlyoztam, hogy helyes az, hogy a törvénytervezet azt mondja, hogy legalább hétévenként kell vizsgázni vagy bizonyos ismeretekrõl számot adni a tanárnak, mert a különbözõ tudományágak fejlõdése nem egyforma. Ezért szükséges, hogy az igen gyorsan fejlõdõ tudományágakat oktatók 3-4 évenként újítsák meg ismereteiket. Erre a törvény lehetõséget ad.
(20.30)
Több évtizedes pedagógiai tapasztalat alapján azonban szükséges megjegyeznem, hogy ez az idézett gondolat önmagában nem oldja meg a pedagógiai munka színvonalának emelését. Ehhez szükség van arra is, hogy a tanár belsõ igénye legyen a továbbképzés a tudomány szeretete. Ehhez kellõ anyagi és szakmai biztonságra is szükség van. A biztonság megköveteli, hogy az óraszámemelésbõl adódó pedagóguslétszám-csökkenés és az ennek kapcsán bekövetkezõ bérnövelés csak jól átgondolt átképzési irányok és átképzési források alapján valósuljon meg.
A továbbképzések igen fontosak, de legalább ennyire lényeges az, hogy a pedagógus olyan emberi jellemzõkkel bírjon, amelyek alkalmassá teszik az oktató-nevelõ munkára. A Pedagógiai Szemlében és a Köznevelésben már errõl többször szóltam. Fontosnak tartom a tanár kreatív képességét, jó elõadókészségét, a szép magyar beszédet, a lényeg gyors felismerését, az õszinteséget, az igazságosságot, és nem utolsósorban a jó humorérzéket. Talán egyszer eljön az idõ, amikor a pedagógusnak pályára lépéskor alkalmassági vizsgát is kell tenni. Jelenleg azonban az ilyen fizetések mellett ez csak álom.
A közoktatás finanszírozásánál ne kövessük az évtizedekig uralkodó maradékelv gyakorlatát, hanem a fejlett oktatáshoz nélkülözhetetlen és természetesen a nemzetgazdaság teherbíróképességét is figyelembe vevõ pénzellátást alkalmazzuk. Vegyük alapul Schultz "Beruházás az emberi tõkébe" címû könyvében megtalálható gondolatot, amely szerint, idézem: "A képzettség tartósabb, mint a nem emberi újratermelhetõ tõke legtöbb formája." A középiskolai végzettség egész hátralévõ élettartamában szolgálhatja megszerzõjét. A legtöbb nem emberi tõkének rövidebb ennél a produktív élettartalma. A képzettség azért növelhetõ, mert tartós. Zala Júlia is hangsúlyozza, hogy az emberi tudás az egyetlen olyan termelõerõ, amely exponenciális növekedésre képes. Mindezek miatt legyen a közoktatás finanszírozása elõre kiszámítható, az inflációt követõ, ezáltal az oktatás hatékonyságát biztosító eszköz.
Az oktatási intézményekben olyan érdekeltségi rendszert kell kialakítani, amely a pénzeszközök ésszerû felhasználására ösztönöz és a minõséget jobban honorálja. A törvénytervezet megvalósítása, megvitatása, a módosító javaslatok megfogalmazása során abból induljunk ki, hogy a kellõ ismerettel, tudással rendelkezõ ember nemcsak nagyobb teljesítményre képes, hanem az életet sokszínûbben, intenzívebben tudja élni, a mindennapok dzsungelében megteremti a szép rendet, jobban felfigyel az igazi értékekre, rá tud csodálkozni a világra. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a bal oldalon.)