CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Június 4-e a magyar történelemnek valóban egyik legtragikusabb dátuma, amikor az ország területének mintegy kétharmadát vette el az I. világháborút lezáró békeszerzõdés és az ország lakosságának igen tekintélyes része saját akaratán kívül külföldre került. Különösen fájdalmas volt, hogy nem vegyes etnikumú, hanem tiszta magyar lakosságú területek elcsatolása is megtörtént. Ez a dátum nem pusztán egy évforduló, amirõl illik megemlékezni, hanem - mi úgy véljük -, hogy a magyarságtudatnak szerves része, és ezért is tartjuk helyesnek, hogy itt a parlamentben - bármilyen zsúfolt program mellett is - errõl megemlékezés történjen.
Mi úgy véljük, hogy a trianoni határmeghúzás ellenére már akkor létrejött egy szellemi haza, amely nem ismer határokat, és amely magába foglalja a trianoni béke által külföldre rekedt magyarságot is. Mi úgy véljük, hogy azóta valamennyi magyarnak, de fõleg valamennyi magyar politikai erõnek egyik legfontosabb ismérve - mondhatnám tükre - az, hogy hogyan viszonyul ehhez a kérdéshez. Nyilvánvalóan, ennek mindig megvannak a maga határai, de az a politikai erõ jár helyes úton, amely át tudja érezni azt, hogy minden magyar magában hordozza a trianoni békekötés fájdalmát, és a magyar politikai erõk tulajdonképpen akkor tesznek tanúságot arról, hogy helyes úton járnak, hogyha a reálpolitikában valami eredményt (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi, hogy lejárt a felszólalási idõ.) tudnak felmutatni a határainkon kívül élõ magyarság ügyében. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalról.)
(8.10)