LÁNYI ZSOLT (FKGP): Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és uraim! 76 évvel ezelõtt ezen a napon a trianoni diktátumot aláírták Párizs mellett. Amikor az aláírás tényérõl és a diktátum létrejöttérõl értesült az ország lakossága, akkor soha nem látott gyászba fogott ez az ország. A korabeli sajtó szerint esõs idõ volt, szemerkélt az esõ, országosan esett, ahogy mondották: "Siratja a Jóisten, siratja a természet Magyarországot". Az emberek gyásza leírhatatlan volt. Megálltak a villamosok, az emberek az utcán voltak, a harangok zúgtak, a gyárak szirénái megszólaltak, mindenki gyászolta az országot, mert úgy érezte, hogy Magyarországot tönkretették egy igazságtalan békével. Az akkori ország házában, az Országház akkori elnöke, amikor bejelentette a trianoni békediktátum aláírását, akkor azt mondotta, hogy az elszakított területek magyarjait a keblére öleli, és hogy ezek a magyarok mindig hozzánk, az anyaországhoz fognak tartozni lélekben és mindent megteszünk az õ érdekükben, küzdeni fogunk értük.
A parlament meghatottan, gyászhangulatban, megdöbbenve fogadta a bejelentést, a parlament, a Magyar Országház befejezte az ülését.
Magyarország tönkrement, Magyarország sorsát ez a trianoni igazságtalan diktátum hosszú idõre meghatározta. A Trianonról megemlékezni, a Trianont gyászolni az elmúlt közel 50 évben nem lehetett, tabutéma volt. Azok, akik az elszakított területeken születtek, családi körben emlékeztek meg errõl a tragédiáról, nyilvánosság elõtt errõl szólni nem lehetett. Azonban most lehetõségünk van, hogy itt a parlament színe elõtt, az ország színe elõtt megemlékezzünk és gyászoljunk azért, ami velünk történt, amiért igazságtalanságot tett velünk a világ 1920. június 4-én.
Az utóbbi idõben az európai és a világ reálpolitikusai egyre többen hangoztatják, hogy ez az igazságtalan béke nem tartható fenn, a trianoni döntést felül kell vizsgálni, annak revízióját el kell végezni és egy igazságosabb rendezést kell végrehajtani. Sajnálatos módon azonban a mai magyar külügyi kormányzat még szinte tabunak tartja ezt a tranoni békediktátumot és nem akar róla beszélni, és nem akar kiállni ez ellen az igazságtalan békediktátum ellen.
Mindenesetre én a magam részérõl és a Kisgazdapárt nevében reménykedünk majd egy igazságos Trianonnak a helyreigazításában, hogy igazságot kap Magyarország, de addig is fölhívom, hogy a mindenkori kormánynak - akármilyen színezetû, jobb-baloldali, centrum kormánynak - szent kötelessége támogatni az elszakított, megszállt területeken élõ magyarok küzdelmét, hogy magyarok maradhassanak, szent kötelessége erkölcsileg támogatni autonómia- törekvéseiket, nyelvi kultúrájuk, oktatásuk megõrzését és biztosítását. Én nemrég jöttem haza Székelyföldrõl Budapestre, és el vannak keseredve a magyarok, mert azt mondják, hogy õk reménykedtek az anyaországban, õk bíztak az anyaországban, és az anyaország - úgy érzik - cserben hagyta õket, elárulta õket. Próbáljunk ezen segíteni, álljunk erkölcsileg s minden szempontból az elszakított területek magyarságuk megtartásáért küzdõ milliói mellé. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)