DR TORGYÁN JÓZSEF: Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Képviselõtársaim! Én a választások szabályairól, az Országgyûlésrõl, népszavazásról, a köztársasági elnökrõl, az összeférhetetlenségrõl, a közpénzügyekrõl, valamint az Alkotmánybíróságról próbálnék néhány gondolatot felvetni.
Miután Trianon 76. évfordulója van ma, engedjék meg, igen tisztelt képviselõtársaim, hogy ebbõl az alkalomból a választások lehetséges szabályait illetõen éppen Trianon 76. évfordulóján szükségessé váló olyan változtatások lehetõségére hívjam fel a tisztelt Ház figyelmét, amely sajnálatos módon - nyilvánvalóan helytelen politikai megfontolásokból - eddig a Házban nem kaptak kellõ hangsúlyt.
A választási jog elõfeltételeit illetõen a Független Kisgazdapárt leghatározottabb törekvései közé tartozik az, hogy az ország területén élés ne legyen elõfeltétele a választójog gyakorolhatóságának, hanem a külföldön élõ magyar állampolgárok is rendelkezzenek választójoggal.
Ez a célkitûzés különösen azért fontos és azért kell új szempontból megvizsgálni az eddig ezt a kérdést ellenzõ pártoknak, mivel ha javaslatunknak megfelelõen a kivételesen kedvezményes honosítás gyakorlattá válna - és itt emlékeztetem igen tisztelt képviselõtársaimat, hogy az elsõ felszólalásom alkalmával utaltam arra, hogy az állampolgárság honosítás útján történõ megszerzésénél a magyar származásúaknak kedvezményes elbírálását a koncepció gondolatmeneténél sokkal határozottabban kellene támogatni és megvalósítani, hiszen gondoljanak arra tisztelt képviselõtársaim, hogy nemzetközi szerzõdések következtében sok millió magyar állampolgár önhibáján kívül elvesztette az állampolgárságát, és ezeknek, illetõleg jogutódaiknak a helyzete a mai napig nem nyert rendezést.
Én nem hinném, hogy létezne a világon még egy állam, amely ilyen felelõtlenül bánna a saját állampolgárainak az ügyével, és ezért javasolta a Független Kisgazdapárt, hogy ennek a sok millió magyarnak a dolgát végre - legalább ebben a tekintetben - rendezni kell, és ezért volt az az elõterjesztésünk, hogy a magyar származásúak számára a honosítást, a lehetõ legkisebb formalitások megkövetelésével és a legrövidebb idõ alatt biztosítani kell ebben a tekintetben - tehát függetlenül attól, hogy melyik párt helyesli a választási rendszerben történõ változtatást, melyik párt nem helyesli -, ebben a kérdésben mindenképpen a közös nevezõt meg kellene találni. Tudniillik, ha a határaink körül élõ magyar származásúak között a mainak megfelelõen, sok millió magyar állampolgár megkapná az állampolgárság visszaszerezhetõségének jogát, ez a nemzethez való tartozás érzését olyannyira növelné, ami egy elszakíthatatlan láncot teremtene az anyaországban élõk és az önhibájukon kívül a határainkon kívülre került magyarság között, ami a magyarság jövõje szempontjából meghatározó fontosságúnak tekinthetõ, különösen hogyha a jelenlegi helyzetet nézzük, amely a magyarság általános hanyatlását jelzi, úgy az anyaországon belül, mint a trianoni békediktátummal érintett területen, de ide lehet sorolni az emigrációs magyarságot is.
Tehát a Független Kisgazdapárt álláspontja ebben a kérdéskörben az, hogy mindenképpen biztosítani kell a határainkon kívül élõ magyarság számára is a választójogot. Ami most már a választás szabályainak egyéb lényeges részeit illeti, itt arra kívánok rámutatni, hogy ez a kérdés nyilvánvalóan nem választható el az Országgyûlés helyzetének a rendezésétõl, hiszen egészen más megítélés alá esik a választási rendszer egy kétkamarás országgyûlésben, más megítélés alá esik az egykamarás országgyûlésben.
Ami a kétkamarás országgyûlés kérdését illeti, ismert a Kisgazdapárt álláspontja, mi úgy gondoljuk, hogy a nyugat-európai modelleknek megfelelõen nálunk is a kétkamarás rendszert kellene bevezetni, nincs más fék az állampárti diktatúra útjában pillanatnyilag, mint lehetne a második kamara, lehetne a köztársasági elnök nép általi választása és a népszavazás intézménye. A kétkamarás parlamentet illetõen a koncepció az egykamarás parlament mellett teszi le a voksát, noha szakmai és politikai körökben már többször visszatérõen állást foglaltak a kétkamarás mellett is.
A Független Kisgazdapárt is a kétkamarás parlamentnek a modelljét tartja helyesnek - és itt utalni szeretnék arra, hogy a legtöbb nyugat-európai országban is ezzel a modellel tudják biztosítani a valóságos demokráciát. Mi úgy gondoljuk, hogy a vidéki régiók, a megyei önkormányzatok területeinek küldöttei, a történelmi egyházak és a nagyobb lélekszámú hazai kisebbségek jogi helyzetének rendezéséhez feltétlenül szükség lenne a kétkamarás rendszerre és a kétkamarás rendszernek a megteremtésére a Kisgazdapárt egy konkrét modellt is felállított. A konkrét modellnek a lényege, hogy mi az alsóházban 180 alsóházi képviselõt javaslunk, a második kamarában, a második házban 70 országgyûlési képviselõt.
Ez megfelelne az ország nagyságának és az érdekeinek, ez nyilvánvalóan csak a következõ ciklusra volna megteremthetõ, miután azonban Horn Gyula miniszterelnök úr a közelmúltban az újságokon keresztül azt az álláspontját fejtette ki, hogy félidõn túl a választójogi törvényhez hozzányúlni már nem lehet - mi ezzel teljes mértékben egyetértünk, ezzel a véleménnyel, többször is kifejtettük, hogy mi magunk is így gondoljuk -, ezért még a lehetséges kereten belül a külföldön élõ magyarok helyzetét kell rendeznünk, egyéb tekintetben pedig a következõ országgyûlési ciklusra kellene alapvetõ változtatásokat végrehajtanunk a választási rendszeren. Ismeretes azonban a Kisgazdapárt álláspontja, hogy azt az aránytalanságot, amely a különbözõ választókerületeknek olyan egyéni elképzeléseket takaró besorolásából fakad, mint például hogy az egyik választókerületben 36 000 választópolgár nyert besorolást, a másikban 80 000, hát ezek tarthatatlanok, ezeket nyilvánvalóan arányosítani kell. Ugyanakkor a kisgazda álláspont szerint éppen a kormányozhatóság biztosítása érdekében a nyertes párt premizálásától eltekinteni jelenleg még nem lenne célszerû, nehogy egy olyan helyzet alakuljon ki, mint például Olaszországban, ahol húsz kis párt összekapaszkodása is kell ahhoz, hogy valaki bejusson a parlamentbe, illetõleg teljes bizonytalanság legyen a kormányzatot illetõen, tehát a Kisgazdapárt álláspontja ebben a tekintetben egyértelmûen a célszerûségen alapul.
(10.30)
Legyen szabad rámutatnom arra, hogy a népszavazást illetõen úgy az ügydöntõ, mint a véleményezõ népszavazást illetõen is a Kisgazdapárt álláspontja az, hogy semmilyen valóságos indok nem szól a demokrácia szûkítése mellett. Nagyon nagy hibának tekinti a Független Kisgazdapárt a népszavazás akár ügydöntõ, akár véleményezõ körének a szûkítését - legfeljebb célszerûségi okokból, hogy feleslegesen kis csoportok nagy kiadásokat az államnak ne okozhassanak, jó lenne, célszerû lenne a jelenlegi százezres keretet 300 ezres aláírásra felemelni. 300 ezer aláírás az eddigi hibaszázalékot is figyelembe véve azt jelenti, hogy ez legalább félmillió aláírást jelent.
Ez kellõ garanciát adna arra, hogy meggondolatlanul népszavazási kezdeményezéssel ne éljenek, de a népszavazási kezdeményezés jogát mindenképpen fenn kell tartani, és amint az Alkotmánybírósággal kapcsolatos elképzeléseimnél rá fogok erre mutatni, semmiképpen sem lehet megengedni, hogy az Alkotmánybíróság kezébe kerüljön a népszuverenitásnak a népet megilletõ joga, tehát egyértelmû, hogy mind az ügydöntõ, mind a véleményezõ népszavazás intézményét korlátlanul fenn kell tartani, mert ez felel meg a demokrácia elvárásainak.
Ami a köztársasági elnöki intézményt illeti, már szóltam korábban arról, hogy mennyire fontosnak tartja a Független Kisgazdapárt a köztársasági elnök nép általi választását. Én nem akarom megismételni az érveimet. Én úgy gondolom, hogy egy olyan helyzetben, amikor 72 százalékos többsége van a kormánykoalíciónak és a kormánykoalíció oldalán jelenik meg az államhatalmi ágak minden lehetséges formációja, nem kell különösképpen indokolnom, hogy milyen féket jelentene a hatalmi túlsúlyban, hogy ha a köztársasági elnököt a nép választhatná.
El kell végre is dönteni, hogy látszatdemokráciát akarunk vagy valóságosat. Ha látszatdemokráciát, akkor tessék megtartani a köztársasági elnök parlamenti választását, ami nyilvánvalóan a valóságban a köztársasági elnöknek a miniszterelnök által történõ kijelölését jelenti. Ha választás útján kerül a köztársasági elnök intézményének a rendezése, akkor van lehetõség arra, hogy a miniszterelnöki hatalom ellensúlyozására egy köztársasági elnöki hatalom is legyen.
Ugyanakkor a köztársasági elnök jogkörének a megfogalmazása az, amelyrõl ma én itt szólni akarok, hiszen a másik részét, a nép általi választás kérdését már én korábban, mint a Kisgazdapárt követelményrendszerének egyik legfontosabb elemét, kiemeltem. A köztársasági elnök esetében a köztársasági elnök miniszterelnök-jelölési monopóliuma egy olyan alkotmányos rendelkezés, amely tulajdonképpen a lehetséges visszaéléseket a köztársasági elnök oldaláról nem zárja le, és külön felhívnám arra a figyelmet, hogy a köztársasági elnök miniszterelnök-jelölési monopóliuma tulajdonképpen a precedensjogon alapul, nevezetesen, hogy a köztársasági elnök a választáson legjobb eredményt elért pártot kéri fel a kormányalakításra, de úgy gondolom, ennek alkotmányos szabályozása elkerülhetetlen.
A Független Kisgazdapárt javasolja, hogy az államfõ sikertelen miniszterelnök-jelölése esetén a második fordulóban minimálisan száz országgyûlési képviselõ is jelölhessen miniszterelnököt. Ez a köztársasági elnök rendezetlen miniszterelnök-jelölési monopóliumát feloldaná.
Ami a közpénzek kérdését illeti, itt egyetlenegy témát szeretnék kiemelni: a Magyar Nemzeti Bank rendeletalkotási jogkörével szeretnék foglalkozni. Ugyanis alkotmányjogilag elfogadhatatlan, hogy az ország pénzügyeinek alakítása a kormánytól függetlenül alakuljon. A központi jegybanknak nem lehet olyan független szerepe, ahogy ezt a koncepció tartalmazza. Egy önálló banki hatalom alkotmányjogi kiépítését jelentené a jelenlegi alkotmánykoncepció megvalósítása, és ez ellen a Független Kisgazdapárt a leghatározottabban felemeli a szavát. Az ország pénzügypolitikájának a mindenkori kormánypolitika részeként kell alakulnia és megjelennie, és ez a törvények jogforrási szintje alatt kormányrendeletben, illetõleg pénzügyminiszteri rendeletben szabályozandó.
Az önálló magyar nemzeti banki elnöki rendelet, amely ráadásul a koncepció szerint a kormányrendelettel egy szinten helyezkedne el, a koncepció szerint a legmélyebben sérti a politikai demokrácia elvét. Ezért a Független Kisgazdapárt tisztelettel javasolja a Háznak ennek az elvetését.
Ami az Alkotmánybíróság kérdéskomplexumát illeti, már a múltkori felszólalásomban több vonatkozásban érintettem azt. Most négy kérdéskört szeretnék még itt külön felemlíteni. A Független Kisgazdapárt vitatja a koncepciónak azt a tervét, amely azt a jogot jelenti az Alkotmánybíróság számára, hogy az Alkotmánybíróság a népszavazási kezdeményezést is elbírálhassa. Ez a lehetõség a demokráciával és a nép akaratnyilvánító képességével, illetve belátásával szemben olyan újabb kételyt táplál, amely az egypártrendszerhez szokott felsõbbségi állam gondolati reflexeibõl táplálkozik. Sok ezren csak akkor csatlakoznak egy népszavazási kezdeményezéshez, ha annak valamilyen társadalmi alapja van. Ezért véleménynyilvánító népszavazást vagy akár a petíció benyújtásához szükséges aláírások gyûjtését korlátozás nélkül kellene megengedni az új alkotmányban is.
Ami a másik kérdéskört illeti, az az Alkotmánybíróság eljárásával van összefüggésben. A koncepcióváltoztatás törekvései ezen a téren helyesnek minõsíthetõk, de javaslom felvenni ezentúl azt is, hogy az Alkotmánybíróság kötve van az indítvány kereteihez. Ma ugyanis ennek kimondásának hiányában ez a testület olyan törvényhelyeket is vizsgálat alá vehet és vesz, amelyet egyáltalán nem kért az indítványozó, és ezzel tartalmilag a hivatalból indított alkotmánybírósági eljárás felé tolódott el sokszor a tevékenysége. A harmadik kérdéskör az Alkotmánybíróság elnökének megválasztása. A kisgazda álláspont az, hogy elfogadhatatlan, hogy ezt a rendkívül fontos, mondhatni az ország alkotmányos mûködése szempontjából egyik legfontosabb jogkört ne az Országgyûlés döntse el, tehát mi azt javasoljuk, hogy az Országgyûlés válassza meg az alkotmánybírák közül kétharmados többséggel az Alkotmánybíróság elnökét - ha ez sikertelen lenne, a harmadik fordulóban az egyszerû többség is elegendõ lenne.
Végül befejezésként hadd utaljak arra, hogy negyedik tárgykörben abból indul ki a Független Kisgazdapárt, hogy a koncepció megkerüli azt a kérdést, hogy mi legyen azzal az ötkötetnyi alkotmánybírósági döntéssel, amely gyakorlatilag szinte minden kérdésre kiterjedõen rendezi alkotmányos életünket.
(10.40)
A rendelkezéseket illetõen - befejezem elnök úr, természetesen -, e rendelkezéseket illetõen a Kisgazdapárt álláspontja az, hogy záros határidõn belül magának az Alkotmánybíróságnak felül kell vizsgálnia saját, öt kötetre kiterjedõ döntését, meg kell határoznia az új alkotmánykoncepciónak megfelelõen, melyeket tart fenn ezekbõl hatályában, melyeket nem. Enélkül az alkotmányos életünk alkotmányos módon nem rendezhetõ. Köszönöm a türelmüket. (Taps a jobb oldali padsorokból.)