DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az alkotmány szabályozási elveirõl szóló országgyûlési határozati javaslat II. részében foglalt kérdésekhez szeretnék hozzászólni. Egész pontosan: a II. részéhez, amely az emberi és állampolgári jogokkal kapcsolatos rendelkezéseket, koncepcionális elemeket tartalmazza. Annak is egyik, nyugodtan mondhatom, hogy politikai szempontból talán az egyik legkényesebb emberi szabadságjoggal, állampolgári szabadságjoggal, sajtószabadsággal összefüggõ részével szeretnék foglalkozni.
Én azt hiszem, hogy nem véletlen és nem is hiábavalóak azok a történeti tárgyú hozzászólások, amelyek bizonyos alkotmányos szabályozási kérdésekkel kapcsolatban a szabályozás tárgyát érintõ történeti vonatkozásokat is próbálják felvázolni. Én azt gondolom, hogy ezzel a kérdéssel kapcsolatban talán fölösleges, és eltekinthetünk attól. Egy picit talán nagyképû megközelítés lenne, hogy a sajtószabadság XVII. században megfogalmazódó alkotmányos elveinek, a XVIII-XIX. században történt elsõ kodifikációjától elindulva a XX. századi sajátosságokig tartó történeti áttekintést adnék én most itt elõ.
Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a modern parlamentáris demokráciák a polgári demokráciák mûködése szempontjából meghatározó szabadságjogról van szó. Tehát különös figyelmet kell - azt gondolom - szentelnünk ennek a szabadságjognak, mind az alkotmány koncepciójának a tárgyalása során, mind pedig az alkotmánykoncepció elfogadását követõen, az új alkotmány normaszövegének a meghatározásakor.
Én hozzászólásomban a sajtószabadság által szabályozott kérdéseknek az elektronikus sajtóra vonatkozó kérdéseivel, összefüggéseivel szeretnék foglalkozni.
Nyilvánvaló, hogy a XX. században az is komoly, az alkotmányos szabályozás szempontjából alapvetõ kérdéseket vet föl, hogy a sajtó struktúrája a XVIII- XIX. századi viszonyokhoz képest alapvetõen megváltozott a XX. században. A tömegsajtó viszonyaira milyen módon és milyen szükséges változtatások vagy módosulások mentén alkalmas a sajtószabadság klasszikus alkotmányos elve. Erre a kérdésre is azt gondolom, hogy választ kell találnunk az új alkotmány megfogalmazásakor. Ugyanakkor amivel - még egyszer mondom - most konkrétan foglalkozni szeretnék, az az elektronikus sajtóra, tehát a rádiózásra és televíziózásra vonatkozó alkotmányos szabályozásnak a kérdése.
Megítélésem szerint - a Fidesz-Magyar Polgári Párt parlamenti képviselõcsoportjának megítélése szerint - az új alkotmány szabályozási koncepciójában szereplõ megfogalmazás - amennyiben az nem változik - jelentõs visszalépést jelentene a mai alkotmányos szabályozáshoz képest, különös tekintettel arra, hogy a parlament tavaly év végén, meglehetõsen hosszú politikai és szakmai huzavona után elfogadta a rádiózásról és televíziózásról szóló törvényt.
Miért állítom azt, hogy a szabályozási koncepcióban szereplõ azon szövegrész, amely a rádiózással és televíziózással kapcsolatban a következõ megfogalmazást tartalmazza: hogy a sajtószabadság alkotmányos szabályozásánál a közszolgálati rádió és televízió hiteles, pontos, tárgyilagos tájékoztatási követelményeit is meg kell jeleníteni, ez a szövegrész visszalépést jelentene a mai szabályozáshoz képest?
Megítélésem szerint azért, mert egyrészt a szabályozási koncepcióból hiányzik a rádiók és televíziók, a rádiózásról és televíziózásról szóló magyar törvény kategóriarendszere szerint a mûsorszolgáltatók függetlenségére vonatkozó utalás, másrészt a mai hatályos alkotmányos rendelkezésekhez képest, illetve az elfogadott médiatörvényhez képest visszalépést jelent az, ha az alkotmánykoncepcióban csupán a közszolgálati rádiók és televíziók mûsorszolgáltatásával kapcsolatban teremtené meg az alkotmány - rövidebb meghatározással élve - a kiegyensúlyozott tájékoztatás kötelezettségét, és az úgynevezett magán- vagy kereskedelmi rádiók és televíziók mûsorszolgáltatásával kapcsolatban ezt az alkotmányos követelményt az alkotmány koncepciójának a jelenlegi szövege nem teremtené meg.
Megítélésünk szerint helytelen lenne, hogyha ez így maradna. Éppen ezért az alkotmánykoncepció vonatkozó részéhez a frakciónk módosító javaslatot fog benyújtani.
Én azt hiszem, hogy érdemes ebben a kérdésben, amely kérdésnek az egyik vonatkozása, a kiegyensúlyozottságnak a szerepeltetése - nem csupán a közszolgálati intézményekkel kapcsolatban, hanem az úgynevezett kereskedelmi, tehát magán tévékkel és rádiókkal kapcsolatban - vitát váltott ki az alkotmány-elõkészítõ bizottságban és legnagyobb sajnálatunkra az alkotmány- elõkészítõ bizottság nem osztotta a Fidesz álláspontját a tekintetben, hogy a mai szabályozást kéne továbbra is szerepeltetni, a mai szabályozásnak megfelelõ alkotmányos szabályokat kéne megfogalmazni az új alkotmány koncepciójának elõkészítése során is és majd az alkotmány megszövegezésekor is.
Nem lényegtelen tehát a kiegyensúlyozottság és a függetlenség kapcsán egy rövid kitekintést végrehajtanunk néhány európai ország, egy-két európai ország szabályozását illetõen, illetve a tengerentúli szabályozást illetõen is.
Ezek a példák egyértelmûvé és világossá teszik, hogy az európai országokban a ma érvényes alkotmányos szabályok - az európai országokban ma hatályos, úgynevezett média jogszabályok, média törvények, a rádiózásról és televíziózásról szóló európai törvények - tartalmazzák azt a klauzulát, amely garanciát jelent elsõsorban a közszolgálati intézmények esetében; de nagyon sok szempontból a magyarországi jogalkotás szempontjából mintaként szolgáló német törvény, az úgynevezett magántelevíziók és -rádiók esetében is tartalmazza a függetlenség klauzuláját, ugyancsak a kiegyensúlyozott tájékoztatás kötelezettsége mind a közszolgálati intézmények, mind a kereskedelmi tévék és rádiók esetében szerepel, érvényesül az európai, sõt a tengerentúli joggyakorlatban is.
A német alkotmánybíróságnak több döntése teszi azt világossá, hogy mind az úgynevezett közjogi mûsorszolgáltatók - a magyar értelmezés szerint: a közszolgálati tévék és rádiók -, mind pedig a magánjogi, tehát úgynevezett magán- és kereskedelmi televíziók és rádiók esetében a jogszabályoknak garantálniuk kell ezen intézményeknek az államtól, tehát a mindenkori kormánytól, az aktuális parlamenti többségtõl, illetve a pártoktól, a pártok befolyásolásától való függetlenséget.
(11.40)
Ehhez a német alkotmánybírósági döntéshez képest a magyar Alkotmánybíróságnak az elmúlt években ezzel a kérdéssel foglalkozó döntései még egy új elemet tartalmaztak, amely azt mondja, hogy olyan intézményi megoldást kell a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény esetében a jogalkotónak megtalálni, tehát az Országgyûlésnek megtalálni, ahol a függetlenségnek nem pusztán csak az az eleme érvényesül, hogy az államtól, az állami szervek összességétõl, a politikai pártoktól, a politikai pártok összességétõl, hanem a társadalmi csoportoktól való függetlenség intézményes szervezeti, anyagi- jogi, ésa törvényben szabályozott eljárás garanciáit is meg kell találni.
Ennek az alkotmánybírósági döntésnek a szem elõtt tartásával született meg az a döntés, amelyik szabályozza a magyar nemzeti közszolgálati intézmények szervezetét, szerkezetét, és ennek a döntésnek a szem elõtt tartásával születtek meg azok a rádiózásról és televíziózásról szóló törvényi rendelkezések, amelyek kizárják, hogy mûsorszolgáltatási jogosultságot kapjanak olyan személyek, illetve olyan szervezetek, amely szervezetek és személyek, amennyiben mûsorszolgáltatási jogosultsággal bírnának, akkor ez az elõbb említett függetlenségi klauzula a közszolgálati, illetve kereskedelmi rádió és televízió függetlenségére vonatkozó alkotmányos szabály nem tudna érvényesülni.
Nagyon fontos a függetlenség alkotmányos elvének a szabályozása abból a szempontból, hogy ez a függetlenség, ez nem pusztán csak politikai függetlenséget jelent, amit még egyszer mondom, és még egyszer szeretném hangsúlyozni, ez nemcsak a közszolgálati, hanem a kereskedelmi rádiókra és televíziókra is igaz, hanem ez a gazdasági függetlenséget is jelenti; itt elsõsorban - és az is mondható, hogy a szabályozás szempontjából kizárólag - a közszolgálati intézmények gazdasági függetlenségére vonatkozó szabályoknak kell az alkotmányban szereplõ függetlenségi kategória után az ágazati törvényben is megjelenni. Ez a gazdasági függetlenség, ez jelenti más nyugat- európai, illetve volt szocialista országokban a költségvetési támogatás tilalmát, Magyarországon a költségvetési támogatás normativitását jelenti, tehát a parlamenti többség nem tudja eseti döntéssel gazdasági szempontból megsérteni a közszolgálati intézmények függetlenségét, szûkebb értelemben ez a gazdasági függetlenség pedig jelenti a reklám és a szponzoráció nagyon világos, a kereskedelmi szférához képest korlátozóbb szabályozását a médiatörvényben.
Mindezekkel a példákkal tehát egyértelmûen és határozottan azt a megállapítást szeretném aláhúzni és érvekkel alátámasztani, hogy nélkülözhetetlen, hogy az alkotmány szabályozási koncepciójában a rádiók és televíziók függetlenségére vonatkozó alkotmányos meghatározás és alkotmányos garancia bekerüljön.
Ugyanez vonatkozik a rádiók és televíziók, a rádiós és televíziós mûsorszolgáltatás kiegyensúlyozottságára is. Megítélésem szerint hibás az a megközelítés, ráadásul nem pusztán csak az európai joggyakorlatban, hanem gyakorlatilag a harmincas évek óta a tengerentúlon, tehát az Egyesült Államokban is meghaladott elképzelés, hogy csupán az úgynevezett közszolgálati intézményekkel kapcsolatban lehet valamifajta emeltebb szempontokat és kritériumrendszert meghatároznia a jogalkotóknak, így tehát a közszolgálati televíziókkal és rádiókkal kapcsolatban van joga arra a törvényalkotónak, hogy a kiegyensúlyozott, tehát objektív, a pártatlan, a hiteles, a pontos, egy vitás kérdésben a másik fél megszólaltatásáig elmenõ tájékoztatási kötelezettséget megteremtse, a kereskedelmi szféra esetében ez oly mértékû állami beavatkozás lenne bizonyos társadalmi viszonyokba, amelyek a modern államfelfogás szempontjából már nem elképzelhetõek.
Az 1920-as években elfogadott rádiós törvény az Egyesült Államokban, illetve az 1930-as években létrehozott Szövetségi Kommunikációs Tanács több állásfoglalása, amelyet az amerikai alkotmánybíróság, tehát a Legfelsõbb Bíróság sorozatban megerõsített, teljesen egyértelmûvé és világossá teszi, hogy az Egyesült Államokban is, ahol alapvetõen ismeretlen a közszolgálati mûsorszolgáltatás, tehát az a típusú televíziós és rádiós intézmény, amely Európában a rádiókat illetõen a második világháborút megelõzõ idõszakban jött létre, a televíziókat illetõen pedig a második világháborút követõ idõszakban jött létre, s amely közszolgálati tévéket és rádiókat követte a rádiózás esetében a hatvanas-hetvenes években, a televíziók esetében pedig a hetvenes évek második felében, a nyolcvanas években az úgynevezett kereskedelmi televízióknak a megszületése, az ilyen típusú közszolgálati televíziózás és rádiózás hiányában is az Egyesült Államokban a Legfelsõbb Bíróság többször megerõsítette az amerikai állampolgároknak a rádiók és televíziók esetében a kiegyensúlyozott, fair tájékoztatáshoz való jogosultságát, s az ilyen kiegyensúlyozott, fair tájékoztatási kötelezettségét ezeknek a tévéknek és rádióknak.
Ezek több konkrét rendelkezésben öltenek testet, olyan rendelkezésekben, amelyek esetében például a rádióknak és a televízióknak, amennyiben azok nem országos hálózatban mûködnek, akkor a fõ mûsoridõ egy meghatározott részében helyi, közérdeklõdésre számot tartó kérdésekkel kell foglalkozni, olyan konkrét rendelkezésekben öltenek ezek testet, már a kiegyensúlyozottság alkotmányos szabálya az amerikai joggyakorlatban is, írott joggyakorlatban, amelyik a választási kampányban mind a televíziók, mind a rádiók esetében a különbözõ pártok színeiben induló jelöltek egyenlõ súllyal, egyenlõ mértékben való megszólalási lehetõségének a garanciáját teremti meg.
Európai országokban is, a már a függetlenség kapcsán idézett német alkotmánybíróság többször foglalkozott a kereskedelmi és közszolgálati mûsorszolgáltatók kettõsségére, tehát a duális televíziós média, duális médiastruktúrában mûködõ német televíziók és rádiók kiegyensúlyozott tájékoztatási kötelezettségével, ezek az alkotmánybírósági döntések bizonyos ponton egymásnak ellentmondó alkotmánybírósági döntések, de minden esetben egyértelmûvé és világossá teszik, hogy mind a közszolgálati, mind a kereskedelmi szféra esetében világos és egyértelmû alkotmányos kötelezettsége ezeknek a mûsorszolgáltatóknak a kiegyensúlyozott tájékoztatási kötelezettségnek megfelelni, az Alkotmánybíróság egymással is részben ellentmondó, a német alkotmánybíróság egymással is részben ellentmondó döntései ezt a fajta kiegyensúlyozottságot többféle módon értelmezték, ennek a kiegyensúlyozott állapotnak a létrejövetelét többfajta eljárásjogi módon is el tudták képzelni.
Nem véletlen, hogy a tavalyi év végén elfogadott, rádiózásról és televíziózásról szóló törvény is nem pusztán csak a közszolgálati intézmények esetében határozta meg a függetlenség és a kiegyensúlyozottság kötelezettségét, hadd idézzem az elfogadott törvénynek a preambulumát, amelyik úgy szól: Az Országgyûlés a szabad és független rádiózás és televíziózás, a véleménynyilvánítás szabadsága, a tájékoztatás függetlensége, kiegyensúlyozottsága és tárgyilagossága satöbbi, satöbbi érdekében alkotja meg az alábbi törvényt. Világos és egyértelmû a parlament közel 90%-os többségével elfogadott törvényének a preambuluma szerint is, hogy nem pusztán csak a közszolgálati intézmények kiegyensúlyozottságáról van szó, hanem az egész televíziós és rádiós mûsorszolgáltatás kiegyensúlyozottságáról és tárgyilagosságáról, és a függetlenség garanciáinak is nem pusztán csak a közszolgálati intézményekkel kapcsolatban, hanem a kereskedelmi intézményekkel kapcsolatban is érvényesülnie kell.
Így tehát, összefoglalólag, azt gondolom, hogy nem szabad az idõ sürgetésében olyan hibát elkövetni, amely mögött - feltehetõleg - semmifajta politikai szándék nincsen, hanem egyfajta végiggondolatlanság, vagy talán a kérdés súlyához képest felületesebb megközelítés következtében nem szabad, hogy az a helyzet elõálljon, hogy a mai alkotmányos és közjogi szabályozáshoz képest az új alkotmánykoncepció visszalépést jelentsen. Így tehát nélkülözhetetlen, hogy mind a közszolgálati, mind a kereskedelmi televíziókkal és rádiókkal kapcsolatban mind a függetlenség, mind pedig a kiegyensúlyozottság alkotmányos garanciái belekerüljenek már az alkotmány koncepciójába is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)