MIAKICH GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A rendelkezésemre álló idõ alatt az önkormányzati társulásokról és a területi önkormányzatok újragondolásáról, a IV. rész 7. fejezet önkormányzati részben megfogalmazott témáról szeretnék szólni.
Felvethetõ elõször is a kérdés, hogy mi indokolja azt, hogy a mai helyzetben újragondoljuk az önkormányzati társulások kérdését.
(11.50)
Mi indokolja azt, hogy esetlegesen odáig is eljussunk, hogy az eddig kivívott szabadságfokon csökkentsünk? Mert ez kötelezõ társulás mindenképpen csökkenti az önkormányzati szabadságfokot.
Ehhez meg kell vizsgálnunk azt, hogy miképpen jött létre a mai önkormányzati rendszer Magyarországon, és milyen problémákkal terhelt ma, amely esetleg felvetheti azt a kérdést, hogy mit csináljunk, milyen változtatásokat és esetleg milyen körben, milyen módon kötelezzünk társulásra önkormányzatokat?
A '90-es évek elején, amikor a tanácsrendszerrõl az önkormányzati rendszerre tértünk át, egy több éve már egyre nagyobb szabadságfokkal rendelkezõ, ám mégis összpontosított és bizony kötelezõ egyesülésekkel terhelt tanácsrendszer változott meg. Ebben a helyzetben teljesen természetes volt, hogy minden önkormányzat, minden kis közösség élni akart a minél nagyobb szabadság jogával.
Ezt az elvárást, ezt a jogos elvárást tükrözte az önkormányzati törvény, amely Európában szinte példátlan szabadságfokot adott az önkormányzásnak, és különbözõ feladatok ellátásának és hatáskörök telepítésének olyan nagy mértékét tette minden helyi önkormányzat jogává és lehetõségévé, amely bizony más elveket sértett.
Melyek ezek az elvek? Melyek azok a problémák, amelyek felvethetik a kötelezõ önkormányzati társulás kérdését? Ezek a problémák bizony három nagy gondolatkör köré csoportosíthatók, a szakmai, a gazdasági és a települési szempontok köré. Hogy egy nagyon egyszerû, talán egy kicsit leegyszerûsítõ példával illusztráljam a dolgot, ugye hogyha mondjuk az oktatás példáját vesszük, akkor szakmai szempontként az vethetõ fel, hogy a minél kisebb osztálylétszám lehet a kérdés. Ha csak a gazdaságossági szempontot vesszük, akkor - mondjuk - az lehet a probléma, hogy minél nagyobb, vagy az a megoldás lehet, hogy minél magasabb osztálylétszámok legyenek, és ha a települési szempontokat vesszük, akkor bizony elõjön az a kérdés, hogy minden település részt akar venni abban a feladatellátásban, amely mondjuk ebben az esetben a településen élõ iskolás korúak ellátását biztosítja, bele akar ebbe szólni és kapcsolatot akar tartani azzal az értelmiségi réteggel, amely ezt a feladatellátást biztosítja.
Ha ezt a hármas kérdéskört megvizsgáljuk, akkor bizony azt találjuk, hogy a mai önkormányzati rendszerben nagyon sok ellentmondással terhelt ez a dolog, és ez a hármas szempontrendszerben az egyik vagy másik, vagy kettõ teljesülhet csak a mai viszonyok között.
Milyen válasz adható ezek után? Milyen módon lehet megoldani a mai problémákat? Az elsõ válasz lehet az, hogy a feladattelepítéssel oldjuk meg ezeket a kérdéseket, és mondjuk a településnagyság függvényében telepítsük a feladatokat. Milyen problémái lehetnek ezeknek? Annak ellenére szeretném elmondani a problémákat, hogy bizonyos feladat ellátásában és hatáskör gyakorlásában valószínûleg ez lesz a megoldás. Mégis el kell mondjam azt, hogyha a településnagysághoz rakjuk a feladatokat, akkor könnyen találkozunk azzal a problémával, hogy az a település, amely megkapta a feladatot, az úgy érzi, hogy a többiek se nem segítik, se nem támogatják azt a feladatmegoldást, amelyet õ elvégez, és úgy érzi, hogy többletfeladatot vállal - mások terhére. Míg azok szempontjából, akiktõl a feladat elkerült, könnyen alakul ki az a helyzet, hogy elkerül tõle a feladat, elkerülnek tõle azok a problémák és azon a problémák megoldásába való beleszólási jog, amely igenis a településen lakók problémáját érinti. Ilyen mai példa, mondjuk, a tûzoltóság megoldása vagy a középfokú oktatás kérdése, vagy régebben a körzeti általános iskolák dolga.
Tehát láthatjuk, hogy bár lehetett több esetben megoldás, nagyon sok problémával terhelt. A másik megoldás lehet az önkéntes társulások dolga, és a múlt évi költségvetési törvényben erre jelentõs megoldások történtek már, amikor az állam dotálta azt, hogy társulások jöjjenek létre, és önkéntes társulással oldják meg a problémákat önkormányzatok. Mi lehet mégis itt a probléma, amiért felvetõdik az, hogy kötelezõ társulást is létrehozni. Ez pedig az a dolog, hogy bizonyos esetekben - és itt talán a kommunális ellátásokat hozhatnám példának -, nagyon sok érdekellentét lehet éppen azoknál a településeknél, amelyek kiszakadva ebbõl a regionális megoldási problémából, olcsóbban vagy egyszerûbben, vagy csak saját hatáskörében szeretnék megoldani a problémát, és ezért az országnak, a települések többségének viszont vagy gazdasági, vagy szakmai szempontból nem megoldható a kérdés.
Éppen ezért, ezen problémák miatt merült fel az, hogy bizony kötelezõ önkormányzati társulásokat is létre kell hoznunk. Azért merül fel, mert hogyha belegondolunk abba, hogy az Európai Önkormányzati Charta mit mond például a helyi közösség iránti felelõsségrõl, akkor annak az egyik gondolata éppen az, hogy azoknak a hatóságoknak kell viselni ezt a felelõsséget, amelyek a legközelebb állnak az állampolgárokhoz, és egy másik pontban pedig kimondja azt, hogy megfelelõ szakmaiságot kell biztosítani. Ez a két szempont nagyon sok esetben csak úgy értelmezhetõ, hogyha bizony az állam meghatározott esetekben kötelezõ társulást ír elõ.
Mi lehet ennek a kötelezõ társulásnak az elõnye? Az elõbb említettem, a feladattelepítést, illetve az önkéntes társulásokat. Bizony ezáltal - bár látszólag szabadságfok-szûkülés történt az egyik oldalon - megmarad bizonyos szabadságfok. Éppen az a szabadságfok, hogy ebben a társulásban az önkormányzatok mégiscsak beleszólással bírnak ezekbe a feladatmegoldásokba, vagy hatáskörgyakorlásokba. Ezáltal, ahhoz képest, hogyha egy feladatot máshova telepítünk, mégiscsak egy bizonyos szabadságfok megmarad. És ha esetleges törvényi szabályozásban az államot is megfelelõen tudjuk korlátozni, akár azzal, amelyet javaslatom is tartalmaz, hogy egy kétharmados törvény szabályozza ezt a kérdéskört, és csak azokban az esetekben lehessen kötelezõ társulást elõírni, amelyek kötelezõ feladatuk az önkormányzatoknak, akkor belátható, hogy ez egy megoldása lehet az általam elõbb említett hármas problémakörnek.
És igenis ezért támogatom azt a koncepcióban megfogalmazott dolgot, amely azt írja elõ, hogy törvény elõírhatja a kötelezõ feladat- és hatáskör önkormányzati társulásban való ellátását.
Nem lehet megkerülni ezt a kérdést tehát, és igenis foglalkoznunk kell azzal, hogy bizonyos esetekben törvényi elõírással, kötelezõ jelleggel, kötelezõ társulással oldjanak meg feladatokat és hatásköröket az önkormányzatok.
A rendelkezésemre álló rövid idõben néhány gondolatot szeretnék még elmondani a területi önkormányzatok alakításának jogával, illetve ennek újragondolásával foglalkozó részhez. Számomra ez a problémakör nem úgy fogalmazódik meg, hogy mondjuk holnap vagy holnapután meg kellene szüntetni a megyei önkormányzatokat, hanem egy másik megközelítést szeretnék a tisztelt Ház elé tárni. Igenis el tudom képzelni, hogy a közeljövõben több koordinatív feladat kerül a megye önkormányzatához. De ez az újragondolás szó számomra annyit jelent, hogyha végiggondolom a ma önkormányzati fejlõdését, és egy szintén leegyszerûsített hasonlattal, mondjuk, a településfejlesztési törvényt egy speciális társulási törvénynek hívom, amely biztos, hogy olyan kistérségi együttmûködéseket fog elõhozni és megvalósítani, amelyek egy szerves fejlõdés után nagyobb régiókban, nagyobb területi egységekben fognak különbözõ együttmûködéseket, feladatmegoldásokat indukálni, akkor ha ebbõl a szempontból gondolom végig azt a problémát, hogy újragondolni ezt a területi önkormányzat alakításának jogát, akkor én azt mondom, hogy igenis az alkotmánykoncepcióban és majdan az alkotmányban is úgy kell megoldani ezt a kérdést, hogy utakat nyissunk és ne lezárjuk, hogy egy szerves fejlõdésnek lehetõsége legyen az alkotmány módosítása nélkül, és úgy változhassék az önkormányzati rendszer, amely az elõzõ témában, a szakmai, gazdasági és települési szempontokat együttesen megvalósító és optimalizáló önkormányzati rendszernek utat nyissunk, és ezeket a megoldási módokat és mozgásmódokat lehetõvé tegyük. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)