CSIHA ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! A beterjesztett alkotmánykoncepció 7. fejezetével, az önkormányzatok néhány kérdésével kívánok hozzászólásomban foglalkozni.
Az 1990-es év az önkormányzatiság kialakulásában jelentõs dátum, és ettõl az évtõl számíthatjuk a jogállamiság egyik legfontosabb intézményrendszerének a kialakulását. Az eltelt közel hat esztendõ igazolta az önkormányzatok létrejöttét és úgy lehet megfogalmazni, hogy alapvetõen egy jó irányú fejlõdés következett be, az önkormányzatok a helyi demokratikus közhatalom gyakorlásának a legfontosabb fórumaivá lettek. Lehet ezt mondani, mindazok ellenére, hogy mûködésükben, rendszerükben azért vannak kérdések, kérdõjelek és hiányosságok. Jelentõs eredmény az és azt hiszem, hogy ez ugyanakkor kritika tárgya is, hogy a legkisebb településtõl a kétmilliós fõvárosig valamennyi település létrehozhatott saját önkormányzatot, saját testületet. Tehát ez egy nagyon lényeges kiindulópont, amikor az alkotmánykoncepciónak a 7. fejezetével foglalkozunk.
A 7. fejezet a) pont (1) bekezdése kimondja, hogy a község és a város önkormányzatot alakíthat, és ugyanakkor újragondolásra javasolja a középszint, vagy területi szint esetében az önkormányzat-alakítás kérdését. Itt felvetõdik a kérdés, hogy kell, vagy nem kell megyei önkormányzat, területi önkormányzat. Ha nem kell, mi legyen helyette? Ha kell, akkor milyenképpen és milyen formában, milyen hatáskörökkel mûködjön. További kérdés lehet az, hogy egységes megyérõl legyen-e szó ebben az esetben, amelybe beleértendõ a megyei jogú város is - amelyrõl ma tudjuk, hogy ez egy különálló testrész a megyében -, vagy pedig továbbra is a megye, a megyei jogú város különüljenek el egymástól és hát valamiféle koordináció, valamiféle egyeztetési mechanizmuskényszer legyen az, ami köztük a kapcsolatot fenntartja.
Tovább lehet bõvíteni a középszint kérdéskörében, hogy szükség van-e megyei jogú városokra? Tudom, hogy nagyon sok képviselõtársamban, esetleg egyes pártokban, vagy szervezõdésekben felvetõdik, hogy hogy lehet ilyen eretnek gondolatot kiejteni. Jelenleg 23 vagy 24 megyei jogú város van. Kérdem én azt, hogy egy 34 ezer lakosú megyei jogú város mennyivel több, mint mondjuk egy 50-60 ezer lakosú város. Tehát ez szintén vizsgálandó. Nem kellene-e megfontolni, hogy e sok megyei jogú város helyett azt az öt, vagy hat nagy létszámú és hatásaiban is nagy erejû várost kiemelni, amelyek jelenleg is és a késõbbiekben is nemcsak egy megyére, hanem egy régióra, egy körzetre kiható funkciócsoportot birtokolnak, illetve töltik be ezt a szerepkört. Tehát a középszint eldöntésében ezek a kérdések vetõdnek fel, amelyek valamilyen választ mindenképpen kívánnak.
Úgy érzem, hogy ennek az alkotmánykoncepciónak lehet a feladata az, hogy a középszint kérdésében ezt az eldöntetlen vitát valamilyen irányba, valamilyen elõjellel elmozdítsa, kimozdítsa. Jelenleg a megyei területi önkormányzatokat tulajdonképpen egy testülettel bíró GAMESZ-nek is lehet nevezni, nagyon sarkosítva és nagyon leegyszerûsítve. A középszint esetében mindenképpen indokolt tehát, hogy az alkotmánykoncepció ebben döntést hozzon. Véleményem az, hogy hosszabb távon is a települési önkormányzatok és az Országgyûlés között, a központi állami szervek között valamilyen középszintre szükség van. Ezt a középszintet jelen pillanatban a megye töltheti be, ezért hatáskörét, jogkörét, feladatait, kötelezõ és önként vállalt feladatait rendezni szükséges.
Ugyanakkor érdemes lenne megfontolni, hogy az alkotmánykoncepció más helyén javasolt területi kategóriák mellett esetleg lehetne egy olyan passzust beilleszteni, hogy külön törvényben - itt ugye területszervezési törvényre gondolok én, amire a koncepció is utal -, tehát külön törvény megengedheti egyéb területi tagozódás létrehozását is, ezzel tulajdonképpen egy speciális területi beosztás alapjai teremtõdnek meg, teremtõdnének meg, utat nyitva egy szervesen kialakuló, a megyénél nagyobb, vagy kisebb területek létrejöttének. Erre egyébként képviselõtársam is utalt. Tehát ezt érdemes lenne itt megfontolni.
A másik dolog, amit mindenképpen a középszint kérdéskörében javasolnék az alkotmánykoncepcióban, majd esetleg a kodifikáció szövegben is rögzíteni, ez pedig a regionalitás elve. Számomra a regionalitás egy megyét meghaladó területet, egységet jelentene, tehát itt tulajdonképpen a sokat hangoztatott régiókkal kapcsolatos elképzeléseket vinnénk be az önkormányzati koncepcióba. Ezt az elképzelést erõsíti egyébként, vagy erõsítheti a több képviselõtársam által szorgalmazott társulási szándék erõsítése, legyen az kötelezõ, vagy pedig céltársulás, szabadon létrehozott társulás.
A középszint kérdésének az eldöntését ezért mindenképpen, tehát a jelen alkotmánykoncepció elfogadásakor én szükségesnek tartom, figyelembe véve ugyanakkor azt, hogy ez természetesen nem lehet egy radikális és forradalmi jellegû döntés, hanem igenis egy olyan kezdõhelyzetnek a megteremtését kell biztosítani, amelybõl hosszabb idõn át egy szerves fejlõdésen keresztül érhetünk el a regionális gondolkodástól a regionális együttmûködésig, tevékenységig.
A második kérdéskör, amivel röviden kívánok foglalkozni, ez a választásokhoz, a választási rendszerhez kapcsolódik. A 7. fejezet a) pont (2) bekezdése kimondja, hogy a helyi választási rendszert külön törvény szabályozza. Ugyanakkor sokhelyütt is több esetben felvetõdött az, hogy esetleg egységes választási törvényre, egységes választási rendszer kidolgozására volna szükség. Ezt én lehetségesnek látom a választási kérdésekkel foglalkozó fejezetnek a beépítésébe, tehát hogy egységes választási rendszer irányába hasson az alkotmánykoncepció. Ennek kapcsán felvetõdhetnek olyan kérdések, hogy a választások idõpontját ki határozhatja meg, a köztársasági elnök, az alkotmányban esetleg, vagy a választójogi törvényben történne meg ennek a megjelölése. Ez ugyanis különféle megoldásokat tesz szükségessé, illetve tesz lehetõvé.
Érdemes az önkormányzati rendszernek, a választási rendszernek az átgondolása. A koncepció utal arra, hogy az önkormányzatok mandátuma a választásoktól számított négy esztendõ. Érdemes lenne meggondolni, hogy az önkormányzati választások fix idõben, fixen megállapított idõpontban történjenek, például március elsõ vasárnapja, csak most mondtam egy példaszerû adatot, vagy pedig hát a mandátumok lejártát követõen, illetve azzal megegyezõen a jelenlegi szabályozott módon történjen.
Egy másik megfontolásra érdemes dolog - ami szintén a helyhatósági választásokkal függ össze -, hogy szabad-e hosszabb távon a parlamenti választásokat és a helyhatósági választásokat, mondjuk egy év alatt, egy éven belül lezavarni. Megfontolás tárgyává kellene tenni, hogy az országgyûlési képviselõi és a helyhatósági választások úgymond keresztfélidõsek legyenek, és ezzel a hatalmi ágak között azért végül valamiféle kiegyenlítõdés is, stabilitás is megteremtõdhetne.
(12.20)
Természetesen elsõ esetben felvetõdik, hogy hogyan történjen ez meg, itt hát jómagam nem lévén jogász, de az alkotmányjogászok biztos meg tudnák mondani, hogy esetleg mandátum-meghosszabbítással vagy valamilyen más technikával lehetne szabályozni.
A választási szabályokhoz kapcsolódóan nagyon röviden. Települési szinten úgy tûnik, hogy a jelenlegi rendszer megfelelõ, a megyei szinttel kapcsolatban viszont megjegyezném, hogy túlpolitizáltnak tûnik a jelenlegi megyei választási rendszer. Több esetben felvetõdött, hogy inkább a települések szintjérõl kellene megközelíteni a megyei önkormányzatok alakítását, természetesen választások útján.
Ezzel a két kérdéskörrel szerettem volna alapvetõen foglalkozni, és befejezésül én úgy érzem, hogy az önkormányzatoknak a mûködési rendszere valójában olyan, hogy talán ez ad kevesebb vitára okot, míg a feladat- és hatáskörök, a pénzügyi kérdések, a garanciák az állam részérõl a feladatok ellátásához, ezek a vitatottabbak.
Végezetül én azt tudnám javasolni és azzal értenék egyet, ha az alkotmánykoncepció elfogadását követõen közérthetõ, hétköznapi nyelven megfogalmazott néhány súlyponti kérdést - négy, öt, hat - ezt én hadd ne döntsem el -, ezeket tehát népszavazás döntené el, és a népszavazási eredmény ismeretében lehetne a kodifikációs szövegben az eldöntött kérdéseket megfogalmazni. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárt soraiból.)