DR. DOBOS KRISZTINA, a Magyar Demokrata Fórum képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm szépen a szót, Elnök Asszony. Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy kicsit méltánytalan, hogy a felsõoktatás helyzetérõl ebédszünetben beszélünk, és ilyen nagyon sietve, hogy más képviselõtársam, egy más képviselõcsoport is kifejthesse a véleményét. Mégis ezt a méltánytalan helyzetet azért arra használnám föl, hogy azokra a leglényegesebb kérdésekre rávilágítsak, amiben a Magyar Demokrata Fórum egyetért és amelyben a felsõoktatást nemcsak egy szûk ágazati érdeknek tekinti, hanem valójában egész Magyarország fiatalsága szempontjából a jövõ kérdésének, és elsõsorban olyan kérdésnek, ami az európai csatlakozásunk, vagy az európai integráció során lényeges szempont lehet. Lényeges, hiszen mondhatnám azt, hogy ez egy húzóterület, mondhatnám azt, hogy az a rang, amit az európai oktatási rendszerben a felsõoktatás kivívott magának az elmúlt évtizedekben, azt a rangot meg kellene tartani, sõt tovább kellene fejleszteni.
Ha kormánypárti képviselõtársam mondatára utalok, hogy ez a törvénymódosítás arra szolgál, hogy a felsõoktatás túlélje ezeket az éveket, akkor nagyon kisigényû ez a törvénymódosítás és akkor kár lenne ezért itt a parlament nyilvánossága elõtt vitatkozni. Én abban bízom, hogy minden törvénymódosítás nemcsak egy kormányzati ciklus túlélésére, hanem valóban egy adott területnek az érdekében a jobbátételére szolgál.
Melyek a legfontosabb kérdések ezen törvénymódosítás kapcsán? Az elsõ - és amiben mindannyian egyetértünk -, hogy növelni kell a hallgatói létszámot, vagy legalábbis szinten kellene tartani, de úgy érezzük és úgy gondolja a Magyar Demokrata Fórum, hogy nem megoldás az, hogy csak és kizárólag, vagy csak és elsõsorban a posztszekunder, vagy a felsõfokú szakképzésben emelkedne a hallgatói létszám, hiszen ez a képzési típus - részben a közoktatáshoz, részben a felsõoktatáshoz tartozik -, és úgy gondoljuk, hogy ezt a pozícióját meg is kell tartani. Sokkal fontosabb és sokkal jelentõsebb lenne, hogyha az egyetemi hallgatók és a fõiskolai hallgatók létszáma növekedne, természetesen az igényeknek megfelelõen és nem a majdan, a törvényben szereplõ, miniszter által meghatározott keretszámoknak megfelelõen. Ezért félõ, hogy a színvonal csökkentését eredményezi, hogyha az erõforrások jelentõs részét erre a képzési formára fordítják, félõ, hogy nem a fõiskolák és az egyetemek fognak kellõ támogatásban részesülni. Nagyon fontos a minõség megtartása és ezt szolgálják majd azok a módosító indítványok, amelyekben megpróbálunk garanciákat hozni a minõség megtartására, nemcsak óhajokat, hanem valódi minõségmegõrzõ módosításokat.
El nem döntött kérdés a fejlesztési koncepcióban is, és ebben a törvénymódosításban is - sõt: minden parlamenti, vagy parlamenten kívüli szakmai vitában -, hogy vajon piramis-rendszerû, avagy duális képzési szerkezetû felsõoktatást kíván a törvény szentesíteni, vagy milyen irányba kívánja a fejlesztést vinni. Én úgy gondolom, hogy nem kellene abban az illúzióban élni, hogy a minõség irányába hajt az a fejlesztés, ami a piramis- típusú képzést jelenti, nagyon sok európai ország jelenleg is duális felsõoktatási rendszerben mûködik és ennek a megtartása a magyar hagyományokkal, és a magyar oktatási rendszerrel egybefüggõ lenne.
Itt képviselõtársaim már beszéltek az integráció kérdésérõl. Én úgy hiszem, hogy az integráció tekintetében egység van szavakban, egység van az elvekben - a megvalósulásban nyilvánvaló, hogy különbözõ elképzelések vannak. A Magyar Demokrata Fórum jelentõs mértékben egyetért azzal, hogy az integráció irányába kell a felsõoktatásnak fejlõdnie, de nem tudjuk elfogadni - azt mondhatnám, hogy zsákutcának, vagy akár tévútnak nevezzük ezt a szövetségi rendszert - a felsõoktatási képviselõk által megfogalmazott fõiskolák és egyetemek "tsz- esítésérõl" van itt szó. Nem igazi integráció-segítésrõl, nem igazán - elõbb képviselõtársam Szakál Ferenc által említett - az igazi integráció irányába mutató módszerrõl, hanem egy úgynevezett szövetség, amely azt mondhatnám, hogy talán rá is ül a szövetkezõkre, de semmiképpen sem segítené az igazi tudományos fejlesztést.
A törvénymódosítás koncepciójának egyik legfontosabb eleme a normatív finanszírozás. Mielõtt azonban a normatív finanszírozásról beszélnék, el kell mondani, hogy sajnálatos módon most sem kaptak vagyont a felsõoktatási intézmények, bár a kormányprogramban szerepel, hogy vagyonhoz kell juttatni a felsõoktatási intézményeket, hiszen az autonómiának az alapfeltétele, hogy saját maga rendelkezzen a vagyonával és csak az idõ rövidsége miatt nem kívánom idézni a kormányprogram idevonatkozó passzusát. Azt gondolom, hogy ez egy alaptézis, és ez egy alap-gondolkodásmód, hiszen a Tudományos Akadémia vagyonhoz juttatása az önálló gazdálkodást és az autonómiát segítette tudomány területén, meggondolandó - és kérem kormánypárti képviselõket, hogy gondolkozzanak azon, hogy az ellenzék igényét támogatva vagyonhoz juttassuk a felsõoktatási intézményeket -, nem kell félni, hogy ezzel a vagyonnal õk önállóan tudnak majd gazdálkodni.
A normatív finanszírozási rendszer elveivel talán mindannyian egyetértünk. Azonban a jelenlegi normatív, vagy legalábbis az eljuttatott eddigi normatív finanszírozási rendszer nem segíteni fogja a fõiskolák és egyetemek helyzetét, hanem rontani. A '93-ban számolt normatívákhoz képest sajnos a most számolt normatívák jóval csekélyebbek és talán hadd idézzem a Természettudományi Dékánok Kollégiumának megállapítását, hogy: "A normatív finanszírozásra tett mûvelõdési és közoktatási minisztériumi javaslat elhibázott koncepció alapján készült, szakmailag megalapozatlan, etikailag elfogadhatatlan, nélkülözi minden olyan elemet, amely a minõségi egyetemi oktatás és a tudomány érdekét szolgálja." Én azt hiszem, hogy ez az idézet azt mutatja, hogy óriási felelõssége van a patkó bármelyik oldalán ülõ képviselõknek, hogy elfogadunk egy olyan normatív finanszírozási rendszert, ami jelenleg nem megalapozott, elfogadunk egy olyan normatív finanszírozási rendszert, amelyik tönkretehet tudományterületeket, amelyik tönkreteheti azokat a hagyományosan kis szakokat, ami nélkül más tudományok esetleg nem is fognak tudni mûködni - akár most az arabisztikára, vagy más tárgyakra is gondolok. Tehát nagyon félõ és nagyon nehezen értelmezhetõ a normatív finanszírozás iránti elfogulatlan - vagy ha úgy tetszik - bármi feltétel nélküli elfogadás, mert attól tartunk, hogy ez valójában a felsõoktatási intézmények kárára fog válni.
Az egyházi intézmények kihagyása, nevesítés, vagy talán a név nélküli megjelenítése, avagy azt mondhatnám, hogy általában a nem állami intézmények egységes kezelése egy sajátos emberjogi problémát vet föl. Hiszen a Magyar Demokrata Fórum egyetért azzal, hogy legyenek alapítványi, magán, akár vállalkozási formában egyetemek és fõiskolák, de azt nem tudja elfogadni, hogy ez emberjogi kérdés - szemben az egyházi intézményekkel -, amelyek létükben emberjogi kérdésnek tekinthetõk, hiszen a vallásos emberek nevelése, vagy a vallásos emberek iskolához való jutása akár a közoktatásban, akár a felsõoktatásban nem választható, nem esetleg megvalósítható, hanem kötelezettsége egy országnak. Ezért - úgy gondoljuk, hogy - nagyon fontos törekvése az ellenzéki pártoknak - és reméljük, hogy ebben támogatást kapunk a kormánypárti képviselõktõl is -, hogy az egyházi intézményeket másfajta rendszerbe tekintsék, és kötelezettségnek az állami, oktatási intézményi rendszerhez hasonló kötelezettségnek.
Elõzõ képviselõtársam beszélt a tandíj értelmetlenségérõl. Ugyanebben a körben már egyszer elmondtam, hogy várhatólag szó nincs arról, hogy hárommilliárd forint bevétele lesz a tandíjból a magyar felsõoktatásnak. Most a valóságban, vagy az általam ismert számok szerint 1,4, 1,6 milliárd körüli a bevétel.
(13.30)
Kompenzáció nélkül, bármiféle egyéb juttatás nélkül ez a tandíj elfogadhatatlan. De ebben a törvényben van egy másik csapda, ami az úgynevezett teljes térítéssel való megfizetés kapcsán felsõoktatási intézményben való tanulást biztosítja. Lesz olyan hallgató, aki ingyen, vagy csekély tandíjért kapja meg ugyanazt a tudást, és lesz olyan hallgató, aki teljesen önköltségesen, ha úgy tetszik 300-400 ezer forintos félévi tandíjért vagy önköltségért fogja ugyanezt a tudást megkapni. Ez a megoldás, el kell hogy mondjam, európai országokban példátlan, és nemrég módunk volt az Európa Tanács képviselõivel tárgyalni, akik elmondták, hogy ilyen típusú korrupcióra lehetõséget adó megoldást semmelyik európai ország nem fogadott el, és bízunk abban (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.), hogy Magyarország sem fogja elfogadni.
Zárszóként azt szeretném elmondani, hogy úgy gondolom, hogy az eddigiek során és a késõbbiek során felszólaló képviselõtársaim el fogják mondani, hogy miért nem tudjuk ebben a formában támogatni a felsõoktatási törvény módosítását, hozzátéve, hogy valóban mi is úgy gondoljuk, hogy sajnálatos módon a kormány tevékenysége során végveszélyben van a felsõoktatás, és ezen segíteni szeretnénk. Köszönöm.
(Taps az MDF padsoraiból.)