AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Asszony! Mindenekelõtt azzal kezdeném, hogy természetesen a vállalkozások támogatásának ügye, a vállalkozások számára pénzügyi környezet kialakításának az ügye egy sokkal szélesebb problémakör, minthogy a kamarai tagdíjnak a mértékérõl vagy elszámolási módjáról beszélnénk. Zárójelben szeretném azért megemlíteni, hogy az, hogy 70-80 százalékkal emelkedtek tavaly is, meg ebben az évben is az adózás utáni eredmények és az amortizációk együttes összegei, ezek nem azt mutatják, hogy a vállalkozások helyzete romlott volna Magyarországon.
De most koncentrálni szeretnék kifejezetten a kamarai tagdíjnak az ügyére. Itt vannak indulási problémák, és vannak rendszerszerû kérdések. Az igazi rendszerszerû kérdés az valóban az, hogy ezt tagdíjként fogjuk föl, vagy egy állami feladatként, amit akárhogyan - akár költségvetésbõl is - lehetne finanszírozni.
Én úgy ítélem meg, hogy bölcs volt az a valamikori döntés, amelyik tagdíjként fogta fel ezt a dolgot, mert úgy gondolkodott, hogy itt valamiféle önkormányzatok kialakításáról van szó, amit a tagoknak a pénzébõl és a tagok ellenõrzése mellett kell mûködtetni. És itt szeretném aláhúzni, hogy a tagdíj semmiképpen nem tekinthetõ adónak, hiszen ennek mértékét nem az állam állapítja meg. Ugye az állam egy maximumot rögzít a törvényben, ezen belül ezeknek a kamaráknak a tagjai állapítják meg, hogy milyen fizetést rónak saját magukra. Ha úgy ítélik meg, hogy az a díj a kamara által nyújtott szolgáltatásokhoz képest magas, akkor megállapíthatnak alacsonyabb mértéket is.
Tehát én úgy látom, hogy alapvetõen a rendszer megfelelõ. Az egy más kérdés, és errõl nyilván lehet majd a késõbbi vitákban a '97-es változások kapcsán beszélni, hogy a most kialakított mértékek - most maximum mértékekre gondolok - jók-e, esetlegesen ennek valamilyen módosítását kezdeményezzük. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)