SZABÓ GYÖRGY népjóléti miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Két héttel ezelõtt megköszöntem egyik képviselõtársának a kérdését, aki az alkohol-szenvedélybetegek gondjait vetette föl szabályozásért kiáltva, és önnek is hadd köszönjem meg elöljáróban az interpellációját, mert magam is azt hallom, hogy nem lehet a magyarországi szenvedélybetegségekrõl, beleértve a dohányzást, az alkoholizmust és a sajnos valóban egyre inkább terjedõ drogfogyasztást. Annyiszor emlegetni fölösleges lenne és az ezzel kapcsolatos egyéni felelõsséget, csoportos felelõsséget és kormányfõi felelõsséget unos-untalan szóvá tenni.
Ami a kérdés konkrét tartalmát illeti, talán képviselõ úr is emlékszik - hiszen érdeklõdése alapján ezt joggal feltételezhetem -, tavaly õsszel volt egy egészségpolitikai vitanap itt a Házban. Akkor nagyon sokan, sokféle oldalról, az egészségmegõrzés, egészségfejlesztés fontossága kapcsán szóvá tették a szenvedélybetegségek riasztó mértékû terjedését, és egyúttal megemlékeztek azokról a szervezetekrõl, amelyek ez ellen az utóbbi idõben egyre eredményesebben, egyre komolyabb hatással lépnek föl. A magam részérõl akkor nagy örömmel hallottam, hogy az 1995 márciusában létrehozott országos mentálhigiénés programiroda, amelynek miniszteri biztosként Veér András irányítja az ezzel kapcsolatos tárcafeladatokat - illetve miután ez egy tárcaközi feladat is egyfajta koordinációt is ellát -, nagyon sok pozitív jelzést kapott, nagyon sok olyan visszajelzést kapott a szervezet, amelyik arra utalt, hogy már egy fél év alatt is tudott érdemi eredményeket felmutatni.
És ez így igaz, hiszen alig pár hónap alatt (Közbeszólás jobb oldalon: Nem hallani!) kiépült a mentálhigiénés programirodák országos hálózata (Közbeszólás az MSZP oldalon: Mi halljuk!), és ma eljutottunk oda, hogy most már az ország öt vidéki egyetemén, fõiskoláján posztgraduális képzés keretében oktatják azokat a trénereket, képzõtanárokat, akik az oktatás-nevelés hatását nagymértékben hasznosítva megelõzés a mentálhigiénés gondozás és kezelés képviselõi lesznek a jövõben. Én azt hiszem, hogy az a felfogás, amit Veér András képvisel, az semmiféleképpen sem valamifajta olyan liberalizmus, amit ön ostoroz. Miután felhívta a figyelmemet a cikkre, magam is elolvastam, hogy a Vas Népében megjelent. Engedje meg, hogy szó szerint idézzem: "A kérdés úgy vetõdött föl, hogy az ön liberalizmusába mennyire férne bele mondjuk a marihuana engedélyezése?" A miniszteri biztos úr így válaszolt: "A legalizálást senki sem akarja, csak a dekriminalizálást, én is ennek a híve vagyok. A dekriminalizálás szó pedig azt takarja, hogyha valaki kábítószerfüggõ, még nem követ el büntetendõ cselekményt." Ez a felfogás egyébként nem liberális, hanem tökéletesen megfelel annak, amit a Ház 1993-ban az ENSZ-konvenciók alapján a büntetõ törvénykönyv módosításával egyébként törvénybe is iktatott.
Tegyem hozzá, hogy én a magam részérõl rendkívül éles különbséget tennék aközött, hogy valaki, valamely szenvedélynek a rabja - az orvosok úgy mondják, hogy szenvedélybeteg -, és ezért egyfajta toleranciára, megértésre, gondozásra, adott esetben orvosi beavatkozásra szorul, és aközött, hogy valaki gátlástalanul terjeszti például a kábítószereket. Azt lehet tûzzel-vassal irtani, a szenvedélybetegeket, azokat gyógyítani kell, de még inkább, ha lehetséges, akkor meg kell elõzni ezt a fajta tevékenységet. Úgyhogy mondhatnám azt is, hogyha a mentálhigiénés miniszteri biztos úr munkáját kellene megítélni, akkor a tettei alapján ítélje meg, és a tettei egyértelmûen mutatják, hogy a szenvedélybetegek és általában a mentálhigiénés problémák mindenfajta kezelésének, ezek kialakulása megelõzésének az éllovasai, az elsõ vonalbeli harcosai közé tartozik. De a szavai alapján sem lehet azt a következtetést levonni, tisztelt képviselõ úr, amit ön megfogalmazott. Ennek alapján semmi okom nincs arra, hogy kételkedjek a miniszteri biztos úr alkalmasságában, és én azt hiszem, tisztelt képviselõ úr, hogy önnek sincs igazából arra oka, hogy megkérdõjelezze azt a fajta toleráns magatartást, amit - ismétlem - hazánkban tulajdonképpen törvénnyel és ENSZ-konvenciók alapján elfogadhatónak, sõt, követendõnek tartanak. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)