Szabó Iván Tartalom Elõzõ Következõ

DR. SZABÓ IVÁN (MDNP): Tisztelt Miniszter Úr! A nyugdíjak szintje, a nyugdíjasok életszínvonala, a forráshiány miatt szükséges korhatáremelés társadalmunk egyik különleges jelentõségû kérdése. Ezért kiemelten fontos, hogy avval a valóban szûkös kerettel, amely ilyen értelemben figyelmet kap, a kezelõk az elõírások messzemenõ betartásával és takarékosan gazdálkodjanak.

Az 1996. február 12-ei napirend elõtti felszólalásomban felhívtam a figyelmet a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat nyíregyházi székházépítése körüli anomáliákra. A dr. Mészáros Tamás által aláírt, február 13-án kelt és nekem címzett válaszlevél a felvetett kérdések jórészére nem tér ki, és nem tájékoztat semmilyen tárgyi vizsgálatról. Tehát a vezetés egyetért mindavval, ami a beruházás terén történik. Így például nem kaptam választ arra, hogy miért nem felelt meg az önkormányzat tulajdonában lévõ - egyébként üres - nyíregyházi épület, miért növekedett meg az építkezés költsége az eredeti több mint kétszeresére, mikor hagyta jóvá az önkormányzat közgyûlése ezt a módosítást, hogyan számolták el a telekárat, miért fizették ki a kalkulált költségek 97 százalékát az alapozás elkészültekor, hogyan számolták el a kamatbevételeket stb.

Gondolom, ha azóta történt volna bármilyen vizsgálat, kellett volna kapnom tájékoztatást annak eredményérõl. Mivel ilyet nem kaptam, nem okozott meglepetést, hogy a helyszíni tájékozódásunk során újabb, most már tényszerûen, szerzõdések alapján is igazolt visszaélés ügyében vagyok kénytelen beszámolni.

A vásárolt debreceni székház felújításával kapcsolatos tervezési feladatokra, a megrendeléskor érvényes versenytörvény értelmében, versenytárgyalást kellett volna kiírni. Ez nem történt meg. Helyette megbontották az összeget két szerzõdésre. Ezek azonos idõpontban, szó szerint azonos feladatra, de eltérõ, összesen a versenytárgyalási határt meghaladó összegre szólnak. Kínossá teszi az ügyet, hogy mindkét szerzõdést több vezetõ jóváhagyólag szignálta, közte a Népjóléti Minisztérium jelenlegi helyettes államtitkára, aki akkor még a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat gazdasági ügyeiért volt felelõs.

Az elõírások intézményesen laza kezelését igazolja, hogy ugyanez az eljárás megismétlõdött az ózdi épületfelújítás esetében is.

Én nem hiszem, hogy tovább kellene folytatnom a dolgot. A miniszter úr részére mindkét szerzõdésbõl adtam egy-egy példányt, hogy maga is vizsgálja meg, milyen visszaélések folynak a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatnál, és ezek után kíváncsian várom azt a választ, hogy milyen ellenõrzés folyhat itt, és nem szeretném, ha a parlament vizsgálóbizottságát kellene kezdeményezni ennek az ügynek a kivizsgálására, a minisztérium felügyeleti jogkörében megtenné a szükséges lépéseket. (Taps a jobb oldalon.)

Tartalom Elõzõ Következõ

Eleje Homepage