DR. SZILI KATALIN környezetvédelmi és területfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Képviselõ Úr! Igyekszem, amit a képviselõ úr elhasznált azt betudni és röviden válaszolni, és sajnos meg kell hogy mondjam képviselõ úrnak, hogy figyelemmel a többi tárca álláspontjára is, hiszen ez nem kizárólag a környezetvédelmi tárcát érinti, nem lesz egészen bõkeblû az én válaszom sem a következõk miatt.
Az árak megállapításáról szóló többször módosított '90. évi LXXXVII. törvény értelmében az önkormányzati tulajdonú vízi közmû által biztosított szennyvízelvezetés, szennyvíztisztítás és kezelés díját a települési önkormányzat képviselõtestülete állapítja meg. A hivatkozott törvény 9. §. (2) bekezdése elõírja, hogy a hatósági árat alkalmazási feltételeivel együtt kell megállapítani. Természetesen ennek a csatornadíjnak a fizetési alapja a felhasznált teljes vízmennyiség. Ez a képviselõ úr által is kifogásolt gyakorlat valóban sokat vitatott kérdés, erre azonban megnyugtatóbb módszert a nemzetközi gyakorlat sem tudott kialakítani.
Az európai országok többségében is a felhasznált vízmennyiség képezi a csatornahálózati díj kiszámításának alapját. Ha a csatornahasználati díj megállapításakor a mért vízmennyiségtõl, vagy a felhasznált teljes vízmennyiségtõl eltérõ, kisebb mennyiséget jelentõ díjfizetési alapot vennénk figyelembe, ez önmagában a csatornahasználati díj növekedéséhez, városi lakosság hátrányosabb helyzetbe kerüléséhez vezetne. Másként megfogalmazva megítélésünk szerint nem célszerû a csatornahasználati-díj fizetési alapjának megváltoztatásán keresztül sem az ivóvízzel való öntözést és egyéb olyan tevékenységeket támogatni, amelynek végzéséhez nem szükséges az ivóvízminõségû vízfelhasználás.
Képviselõ úr által elmondott probléma valós, ma az Európában ismert jobb megoldás híján én sem tudok önnek más választ adni. Köszönöm, hogy meghallgatott. (Taps a bal oldali padsorokból. A válasz után Szabad György még szólni kívánt, de az elnök erre nem adott lehetõséget.)