PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Arany János írta Széchenyirõl, hogy nõttön nõ tiszta fénye, amint idõben, térben távozik. Nem hinném, hogy túlzás, ha azt mondom, hogy Nagy Imrére vonatkozóan is igazak a költõ szavai, mert az azóta történtek így vagy úgy, de összefüggenek Nagy Imre eszmekörével, s egyik-másik jelenség vagy gondolat egyenesen belõle fakad.
Napjainkban Nagy Imre történelmi személyisége a szó igazi értelmében éltetõ eszmévé finomult. Az 1956-os forradalom és szabadságharc miniszterelnöke egyike volt a XX. századi magyar történelem kiemelkedõ agrárpolitikusainak. Olyan államférfi volt, aki éppen az agrártársadalom történetének és helyzetének elmélyült tanulmányozása alapján volt képes gyakran az ideológiai, politikai korlátokat is feszegetve, sõt, azon túllépve, felismerni a magyar nép valóságos igényeit és törekvéseit. Származásának és annak a somogyi agrárkörnyezetnek, amelyben felnevelkedett, s amelyhez élete végéig szorosan kötõdött, meghatározó szerepe volt ennek a politikai attitûdnek a kialakulásában. Õ maga így ír az 1957-es romániai fogsága idején a szülõföldhöz való kötõdésérõl: "Somogyot, a tájat, a népet, a szokásait, beszédét nagyon szeretem, somogyi származásomra, rokonságomra, fajtámra nagyon büszke leszek, lettem, s az is maradok, minden, ami somogyi, nagyon a lelkemhez nõtt, és ma is szívem mélyéig megmarad és vonz."
Joggal állíthatjuk azt is, hogy azon kevés baloldali politikusok egyike volt a XX. századi Magyarországon, aki tudományos alapossággal és a parasztság valós érdeke iránti érzékenységgel foglalkozott a magyar agrárgazdaság és a társadalom kérdéseivel. Amikor a társadalmi körülmények erre lehetõséget teremtettek, akkor bizonyította is rátermettségét, és ha kellett, szembefordult saját pártja vezetõinek elhibázott agrárpolitikájával.
Az 1930-as, '40-es években folytatott elméleti munka tette felkészültté arra a kiemelkedõ politikai szerepre, amelyet betöltött az 1945-ös földreform elõkészítésében és mint földosztó miniszter, annak végrehajtásában. Hogy ezzel a munkájával milyen tekintélyt vívott ki magának, azt kellõen igazolják annak a Vidovics Ferencnek az elismerõ szavai, aki Somogy kisgazdapárti fõispánjaként a kommunisták politikai ellenfele volt.
A helyi újság beszámolója szerint, az 1945-ös nemzetgyûlési választási kampány során, amikor is október 27-én, egy napon, természetesen nem együtt rendezte az utolsó választási gyûlését a két párt, a fõispán a következõket mondotta a gyûlés szónokáról, Nagy Imrérõl: "Üzenetet küld a Kaposvár szülöttjének, aki elõtt a Kisgazdapárt minden tagja mélyen emelheti meg kalapját, Nagy Imre földmûvelésügyi miniszter elõtt. Mélységes hódolattal köszönti õt, mert az õ beszédébõl mély, lelkiismeretes felelõsségérzet szól." Politikai bölcsesség és mindeneken túl a magyar népnek és hazának féltése csendül ki szavaiból. Köszöni Nagy Imrének, hogy megmentette a magyar föld népe számára nagy bálványát. Visszaadta Nagyatádi becsületét, mert elismeréssel beszélt róla, amikor így nyilatkozott: Nagyatádi Szabó Istvánt szent, tiszta szándék vezette, de elbuktatták a Bethlenek és a többi hozzá hasonló politikusok.
A földosztás utáni új politikai és agrárviszonyok között Nagy Imre alaposan foglalkozott a paraszti jövendõ kérdéseivel, s amikor 1948-49-ben a kizárólagos politikai hatalom birtokában Rákosiék kitûzték a magyar mezõgazdaság gyors és erõszakos kollektivizálását, akkor - éppen a korábban megszerzett elméleti felkészültsége alapján - kritika alá vonta az általa elhibázottnak és a mezõgazdaság jövõjét tekintve károsnak tartott új politikai kurzust.
Nézeteinek részletes bemutatására itt és most nincs lehetõség, de vállalva a néhány mondatos összegzés kockázatait, érdemes felvillantani azok legfontosabb vonásait. Az adott és általa is vallott szocialista alternatíva keretei között egy olyan paraszti jövendõt körvonalazott, amely a magántulajdonhoz ragaszkodó magyar parasztság számára vonzóvá tehette a szocializmust. Felfogásában meghatározó szerepe volt annak, hogy az egyéni gazdaságok csak akkor léphetnek a gazdasági modernizáció és a társadalmi felemelkedés útjára, ha különféle értékesítõ, géphasználati, fogyasztási, tehát egyszerû szövetkezetek egységes hálózata jön létre, amelyben a parasztság egyúttal fokozatosan megbarátkozik a szövetkezet gondolatával, és ha ezt a folyamatot az állam a maga gazdasági eszközeivel maximálisan támogatja.
Tehát egy hosszú gazdasági és társadalmi átalakulás eredményeként a valódi, önkéntes szövetkezeti mozgalom megvalósítja a kis- és középparaszti birtokos rétegek érdekegyeztetését és együttmûködését az egész társadalom hasznára. Az '50-es években éppen ezzel ellentétes politikai irányzat valósult meg, amely nemcsak hogy súlyosan sértette a parasztság érdekeit, hanem az ország egész gazdasági és társadalmi életére súlyos kihatással járt.
Nyilván nem a történelmi véletlen körébe sorolható, hogy éppen Nagy Imrének jutott 1953-ban az a történelmi szerep, hogy miniszterelnökként vezérelje azt a korrekciót, amely a hibás politikai következményeinek felszámolását célozta. Lehetõség teremtõdött, hogy a kormányzati politikában érvényre jussanak agrárpolitikai elképzelései. Intézkedései egyértelmûen igazolták, hogy fogékony volt az agrártársadalom igényei iránt.
A korábban megszerzett reputációját gazdagította azzal, hogy megszabadította a parasztságot az erõszakos kollektivizálás kötöttségeitõl. Számos intézkedést vezetett be a gazdálkodók támogatására. Az elmondottakból érthetõvé válik, miért idézte hozzá a következõ szövegû táviratot a Kaposvárott 1956. október 19-én megrendezett agrárfórum közönsége: "Innét kívánjuk, hogy Nagy Imre elvtárs minél elõbb megkapja méltó helyét az ország politikai és gazdasági vezetésében, hazafisága és magas mezõgazdasági szaktudása, minél elõbb hasznot hajtson népünknek."
(19.10)
A forradalom és szabadságharc rövid, kéthetes idõszaka nem adott lehetõséget agrárpolitikai intézkedések sorozatára. Igazából az 1960-as évek végétõl megvalósult agrárpolitika gazdasági és szociális eredményei adták bizonyítékát, hogy a Nagy Imre által felvázolt szövetkezeti forma néhány lényeges elemének bevezetése milyen jótékony hatással volt a magyar parasztság gazdálkodására.
Tisztelt Képviselõtársaim! Magam is, bár nem kisgyermekként éltem meg - hétévesen - '56 eseményeit, de mint az agrártársadalom egyik tagja, egyik mezõgazdasági szakember így ítélem meg többedmagammal Nagy Imrét, és éppen ezért javaslom a törvény elfogadását. Köszönöm figyelmüket. (Általános taps.)