BÁRSONY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Én megértem Katona Tamás érzelmeit. Magam egy más generációhoz tartozom. Azonban úgy gondolom, hogy megtisztulni mindenkinek úgy kell és olyan mértékben, amennyiben a saját lelkiismeretével kell elszámolnia. Nem hiszem, hogy létezik olyan igaz és tiszta szellem, amely a megtisztulást parancsba tudja adni másoknak. Ha ez így van, akkor valószínûleg az az alapeszme követhetõ csak, hogy az embernek saját lelkiismeretével kell elszámolnia, és saját magának kell tudnia, hogy van-e szüksége megtisztulásra vagy sem. Én úgy gondolom, és bízom benne, hogy sok olyan képviselõtársam van a Magyar Szocialista Párton belül is, akik koruknál, elkötelezettségüknél fogva ma nem érzik úgy, hogy ez a törvényjavaslat a megtisztulás szándékával, sokkal inkább az emlékek vállalásával függ össze. Én nem érzem úgy, képviselõtársam, és ha megengeded ezt a hangot ebben a Házban, barátom, nem érzem úgy, hogy nekem meg kéne tisztulnom. Sokkal inkább úgy érzem, hogy nekem kimaradt valami az 1956 emlékét megörökítõ törvénybõl, abból az 1990-es törvénybõl kimaradt valami, vagy pontosabban fogalmazva, kimaradt valaki, ez a valaki pedig Nagy Imre volt. Köszönöm szépen a figyelmet. (Általános taps.)