BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Én igazából csak egy kétperces reagálást szeretnék tenni, mert elhangzott az elõbb - sajnos - Gyõriványi képviselõtársam részérõl is egy durva állítás, amit nem szívesen hagynék szó nélkül. Mégpedig az az állítás, hogy az elõterjesztõ szándéka szerint az a jó, hogyha a munkavállaló nyugdíjba menésére ugye már sor sem kerül, mert meghal mielõtt nyugdíjas lenne.
Én szeretném ezt az állítást visszautasítani, hiszen itt biztosításról van szó, arról, hogy biztosítási matematikai logika alapján valahogy arányát kéne megtalálni a járulékfizetéssel fedezett idõnek és aztán a járadékos idõnek. Hogy ennek a két idõnek kell valamilyen módon viszonyulnia egymáshoz, hogy finanszírozható legyen a rendszer. Manapság nagy számban tapasztaljuk tekintve, hogy a jelenlegi szabályozás a 20 éves szolgálati idõt köti, írja elõ minimális szolgálati idõként, nagy számban elõfordul, hogy korengedménnyel 53 éves korban úgy mennek el nõk nyugdíjba, hogy utána 27, 30 évig jár nekik a nyugdíj.
(21.30)
A várható átlagos élettartamot figyelembe véve. Tehát az arány az teljesen fölbillent az ellenkezõ irányba. Egy sokkal rövidebb járulékfizetési idõ alapján válnak jogosulttá, egy sokkal hosszabb járadékos állomány tagjaiként. Úgy gondolom, hogy akkor, amikor az elõterjesztõnek az a szándéka, hogy a biztosítási matematikai logika alapján korrigáljon valamit ezen a rendszeren, az nem interpretálható úgy, ahogy ezt a sajnálatos módon, Gyõriványi képviselõtársunk hozzászólásában is lehetett hallani. Köszönöm a figyelmet.