PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Kedves Képviselõtársaim! A mindenkori magyar kormányzatnak a kialakítandó gazdaságpolitikát illetõen, kitekintve a világ állapotára és folyamataira, szükséges számolnia a következõ agrárgazdasági helyzettel. A Világbank felmérései szerint a Föld szárazföld készletének 78% teljesen alkalmatlan bármilyen jellegû agrártevékenységre. A maradék 22%-ból 13% csak nagyon extenzív, legeltetésre alapozott állattartásra alkalmas, mint például Mongólia területén. A Föld szárazföld területeinek mindössze 9%-án képzelhetõ el közepes, vagy nagy intenzitású mezõgazdasági termelés. Magyarország egy fõre esõen 7-8-szor akkora mezõgazdasági termelésre alkalmas területtel rendelkezik, mint a világátlag. Ez az adottság nagymértékû agrárstratégiai rugalmasságot biztosít országunknak. A magyar talajok igazoltan, fele annyi mûtrágya és egyéb tápanyag felhasználásával biztosítanak egységnyi hozamot, mint például Hollandia, vagy Dánia talajain. Utóbbi tény számottevõ versenyelõnyt jelent számunkra. Talajaink a mezõgazdasági eredetû környezetterhelés szempontjából tisztának bizonyulnak, összehasonlítva a nagy európai agrárexportõr országokkal, így például Hollandiával, Dániával, vagy a Po-völgyével.
Így például, talajaink átlagos mûtrágya és trágyaterheltsége csupán nyolcada-tizede Hollandiáénak. Utóbbi adottságunk rendkívüli stratégiai jelentõségû a közeljövõ szempontjából. A legújabb amerikai elõrejelzések mutatják, hogy a következõ évtized agrárfeleslegeit egymaga, Kína belsõ fogyasztásának növekedése fel fogja szívni, egyúttal fizetõképes keresletet is biztosíthat.
Összefoglalva e néhány tényezõt, joggal állítható, hogy Magyarország gazdasági fejlõdése szempontjából agrártermelésünknek jelentõs szerepe lesz, és kell, hogy legyen a nemzetgazdaságban. A tudomány, a tudománypolitikának, az elõbbiekbõl kiindulva, megfelelõ súllyal szükséges kezelnie az agrártudományi politikát. Az agrártudomány-politikának szerves része az oktatás is, ezen belül a felsõoktatás-politika. Nemzetközileg kiemelkedõen a legmagasabb színvonalú és legsokoldalúbb agrárképzés azokban az országokban van, ahol az agrár-felsõoktatás számtalan szállal kapcsolódik az agrárgazdasághoz és a földmûvelésügyi kormányzathoz, mint például Hollandiában.
Alapvetõen különbözõ módon kezelendõ az agrár-felsõoktatás azokban az országokban, ahol az agrártermelés, a GDP töredékét képviseli, mint például Németországban, Ausztriában. És alig haladja meg a 2-3%-ot, mint azokban, ahol az agrobiznisz a nemzetgazdaság számottevõ része. Az, hogy hazánkban az agrár- felsõoktatási intézmények érdemi kapcsolata, a felsõoktatási törvény életbe lépésével megszûnt, a Földmûvelésügyi Minisztériummal, súlyos következményekkel járhat. A jelenlegi helyzetben ugyanis többek között rendezetlen a kutatás, a gyakorlati oktatás és a szaktanácsadás is. A színvonalas egyetemi munka elképzelhetetlen az agrárterületeken intenzív alap- , alkalmazott, fejlesztési és speciális regionális kutatási tevékenység nélkül.
Általánosságban elfogadható alapelv az, hogy az egyetemek legyenek az alapkutatások bázisai. Az agrárszférában azonban, elengedhetetlen az alkalmazott kutatások mûvelése az agrár-felsõoktatási intézményekben, így az egyetemeken is. Magyarországon ugyanis nem beszélhetünk széles körû alkalmazott agrárkutatási hálózatról, amely azokat az országokat jellemzi, amelyekben az agráriumnak stratégiai súlya van a gazdaságban, a már említett Hollandia, Dánia, Franciaország, Egyesült Államokat sorolhatnám. Sok esetben az alkalmazott kutatást végzõ intézmények betelepültek az egyetemi területekre és tevékenységük összefonódik az egyetemekével. Magyarországon a korábbiakhoz képest rendkívüli mértékben meggyengült az agrárkutató intézményi hálózat mind személyi, mind finanszírozási, mind infrastrukturális értelemben. Ugyanakkor, Európa gazdag részéhez csatlakozásunk óhaja különös mértékben megkövetelné az elõttünk álló idõszakban az alkalmazott kutatási szféra megerõsítését, financiális alapjainak újrateremtését. Az agrár-felsõoktatásnak sok szálon kell kapcsolódnia az agrárágazathoz, egyúttal a hazai és nemzetközi tudományossághoz is.
Elengedhetetlen emiatt, hogy a mûvelõdésügyi tárca és az agrártárca vezetõi, a ma még számtalan nyitott kérdést hosszú távon, megnyugtatóan rendezzék. Meggyõzõdésem, hogy Magyarország az Európai Unióhoz csak úgy lesz képest, nagy hátrányok nélkül csatlakozni, ha újra erõs és versenyképes termelõ agrárágazata, és ezt magas szinten kiszolgálni képes tárgyi és humán infrastruktúrája lesz. Alapvetõ hiányosság, hogy a tervezet egyáltalán nem tükrözi vissza a szakemberképzés sajátosságait, az olyan gyakorlati igényes képzési területeken, mint például, az agrármérnök-képzés. Véleményem szerint az agrárképzésnek továbbra sem szabad elszakadni az agrárvertikumtól, sõt ezen belül azon régióktól sem, ahol az intézmények mûködnek. Ezért elengedhetetlennek tartom, hogy a Földmûvelésügyi Minisztérium a törvényben is tükrözõdõen érdemi szerepet kaphasson az agrár-felsõoktatást érintõ kérdésekben, beleértve a gyakorlati képzést, a kutatást, a szaktanácsadást, sõt a térségfejlesztést is.
(21.40)
Az elmúlt rövid idõszak igazolta, hogy 1993-as törvény 116. § (1) bekezdésében kodifikáltak messze nem elegendõek ahhoz, hogy betöltsék azt a funkciót, amely az agrárintézmények mûködésével kapcsolatos, az FM és az MKM- et érintõ értelmes és hosszú távon racionális hatáskör- és munkamegosztást körvonalazzák. Nem tartom elfogadhatónak azt sem, hogy az illetékes szaktárcák ne kapjanak érdemi szerepet a hallgatói keretszámok és a képzés szakterületenkénti megoszlását illetõen. E kívánalom teljesítését és érvényesülését a Felsõoktatási Tudományos Tanácsban a Földmûvelésügyi Minisztériumot képviselõ személy aligha szavatolhatja, hiszen csupán egy a 29 tagból. Ideális gondolatnak az tûnne, ha az agrár felsõoktatási intézmények költségvetési elõirányzata visszakerülne az FM fejezetébe. Átmeneti megoldást jelentene az, ha az MKM költségvetésében maradna a hallgatói elõirányzat, a képzési elõirányzat, az oktatási létesítmény fenntartás, a tudományos mûhely támogatása, a központilag pályázható programfinanszírozás, a 116. § pedig tételesen tartalmazná az agrárképzés szakmai sajátosságaihoz kötõdõ specifikumokat, így: az FM költségvetési elõirányzata tartalmazza a gyakorlati oktatás feltételrendszerének mûködtetését és fejlesztését szolgáló forrásokat, például kísérleti tanüzemek esetében.
Másodszor: az FM költségvetési fejezete tartalmazza a kutatási feladatok elvégzését és a kutatási infrastruktúra fejlesztését szolgáló forrásokat. Például az alapozó alkalmazott fejlesztés, tájékoztatás területén.
Harmadsorban az FM költségvetésében tervezendõ meg a felsõoktatási intézmények szaktanácsadási tevékenységének központi forrásból támogatandó része. Úgy gondolom, hogy a törvénytervezet alapjában véve jó irányú, elõre mutat, de meggyõzõdésem, hogy amennyiben hosszú távon gondolkodunk, az agrár felsõoktatás továbbfejlõdésének érdekében szükséges az általam elmondottakat figyelembe venni. Köszönöm meghallgatásomat. (Gyér taps a kormánypártok soraiban.)