PÁVA ZOLTÁN, az MSZP képviselõcsoportjának vezérszónoka: Elnök Úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyûlés! Kedves sportszeretõ képviselõtársaim! Végre ezt is megértük. Kétévi lelkes, kemény munkával, ellenzéki és koalíciós összefogással végre a sporttörvényrõl, a valamennyiünk által tisztelt és kedvelt sportról tárgyalhatunk ebben a Házban.
Amikor a sportról beszélünk, legtöbbször a mozgás, a sport öröme jut eszünkbe. Ha elolvassuk Pierre de Coubertin báró Óda a sporthoz címû versét, talán ennél több is. Hisz milyen szavakat használt az olimpiai mozgalom kiemelkedõ személyisége, amikor a sportot jellemezte? "Istenek ajándéka, a szépség, igazság, bátorság, tisztesség, az öröm, a termékenység, a haladás és a béke vagy te, sport" - mondta Coubertin báró. És ha ezeken a szavakon elgondolkodunk, az évek múlásával is egyetértünk a költõ- sportvezetõvel.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezzel a sporttörvénnyel egy mulasztását pótolja a parlament, hisz szinte valamennyi párt választási programjában feladatául tûzte ki, amennyiben kormányzati tényezõként szerepelni fog, minél elõbb napirendre tûzi és az Országgyûlés elé terjeszti a sporttörvényt. Az 1994 nyarán elkészült kormányprogramban többek között a következõ mondatok szerepelnek a sport és a testnevelés címszó alatt: "A Magyar Köztársaság kormánya a testnevelést és a sportot nemzeti ügynek tekinti. Nagyra értékeli a testnevelés és a sport szerepét a lakosság egészségének megõrzésében, életmódjának változásában. Támogatja a diáksport, valamint a versenysport fejlesztésére irányuló törekvéseket, a sportegyesületek és a sportszövetségek mûködését. Ennek érdekében javaslatot tesz a testnevelés és a sport fontos anyagi erõforrásaként Nemzeti Sportalapítvány közalapítvány formában történõ létrehozására, az állami tulajdonban levõ sportlétesítmények sportcélokat szolgáló használatára és hasznosítására, a nemzeti válogatottak és az olimpiai csapat felkészülésének a gazdasági lehetõségekkel összhangban történõ segítésére és az ország igazgatási, gazdasági és kulturális adottságainak, hagyományainak megfelelõ sporttörvény megalkotására, amely tisztázza az állami szerepvállalás mibenlétét, körét és mértékét.
Ahhoz, hogy véleményt mondhassunk a sporttörvénytervezetrõl, tisztázni kell, hogy milyen elvárás fogalmazódott meg a törvénnyel kapcsolatban. Ha röviden akarom megfogalmazni a célt, akkor ez az volt, hogy kialakuljon a sport egészséges mûködéséhez nélkülözhetetlen biztonság az irányításban, biztonság a pénzügyi támogatásban, biztonság a létesítmények tulajdonlásában és mûködtetésében. Mindezek ismeretében kell választ adni arra, hogy milyen ez a sporttörvénytervezet.
A szocialista frakció egyetért azzal, amit a belügyminiszter úr nyilatkozott, hogy óriási várakozás elõzi meg a törvényt, és ennek a várakozásnak ez a jogszabály nem fog megfelelni. Nem fog megfelelni, hiszen ez a tervezet egy kerettörvény, amely alkalmatlan arra, hogy megoldja a sport minden gondját, baját. Sajnos, a legnagyobb gond itt szerepel, mert az egyesületi vezetõk, sportolók, különösen a kis egyesületek vezetõi elsõsorban itt vártak volna konkrét segítséget. Reméljük, majd a végrehajtási utasításokban ezt a konkrét segítséget is megkapják.
Alapvetõ hiányossága, hogy az elõkészítést nem elõzte meg egy olyan társadalmi vita, amelyet hellyel-közzel megelõzött az OTSH által elkészített elsõ tervezet. Az elõterjesztõ nem kérte ki, illetve csak részben a települési és megyei önkormányzatok, a sportegyesületek, a megyei sportigazgatóságok, az egyesületi vezetõk, edzõk, sportolók, a létesítményt vezetõk véleményét, akik nap mint nap küzdenek a fennmaradásért és akik napi problémájukkal azért általános célkitûzéseket is megfogalmazhattak volna e törvénytervezetben.
Ezen igyekeztünk segíteni azzal, hogy az országban számos helyen tartottunk sportfórumot, több szövetség vezetõjétõl, sportigazgatótól, sportolótól kértünk véleményt, amelyek összegezését a ma benyújtandó módosító indítványaink tartalmazzák.
A legnagyobb hiányossága a törvénytervezetnek, hogy az általunk felsorolt elvárásokkal szemben nem teremti meg a biztonságot a pénzügyi támogatásban, a finanszírozásban. Számításaink szerint a szintentartáshoz éves szinten mintegy 3-3,2 milliárd forintra lenne szükség, ami hiányzik, és amit egyrészt a totó, másrészt a sorsolásos játékok, harmadrészt pedig az egyéb szerencsejátékok játékadójának egy bizonyos százalékából tevõdne össze. Örülnénk egy normatív rendszerû támogatásnak, de tudomásul vesszük, hogy az ország jelenlegi helyzetében csak arra van lehetõség, hogy a költségvetési vitában vívjuk meg újból a magunk harcát. Ehhez pedig kisebb ellenállást kérünk a Pénzügyminisztériumtól. Ugyanis joggal tarthatunk attól, ha nem kap megfelelõ finanszírozást a magyar sport, újratermelõdnek az adó- és tb- tartozások, amit viszont valamennyien szeretnénk elkerülni.
A költségvetési vitában részletesen szóltam már arról, hogy amíg a sport 0,43 százalékkal járul hozzá az adóbevételekhez, addig az állam fajlagosan kevesebb támogatást ad az állami költségvetésbõl, hisz ez a támogatás csak 0,27 százalék, ez forintálisan 3,1 milliárd forintot jelent.
És ha a hibáknál tartunk, hadd említsem meg azt is, hogy ez a két törvénytervezet akkor került volna ideális keretbe, ha azt együtt tárgyalja a tisztelt Ház a nonprofittörvénnyel.
Miért? Engedjék meg, hogy visszatérjek újból a kormányprogramhoz, ahol még ez is szerepel, idézem: "Javaslatot tesz a kormány a nonprofittörvény megalkotására, ezzel is segíteni kívánva a sportszervezetek biztonságos gazdálkodását, a civil önszervezõdések megalakulását és mûködését." Hát többek között ezért is.
Lényeges és pozitív eleme a törvénytervezetnek az, hogy az értelmezõ rendelkezések részében egyértelmûen fogalmazza meg a sporttevékenység, a versenysport, a sportoló, ezen belül az amatõr sportoló, a hivatásos sportoló és a nem amatõr sportoló, valamint a sportszervezet tartalmát, jelentését.
Sajnálatos ugyanakkor, hogy ez utóbbi fogalom nincs összhangban a sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetével foglalkozó törvénytervezet 2. §-ának (b) pontjában leírt sportszervezet jelentésével. Módosító javaslatainkban erre is kitérünk. Jól szabja meg az állam és az önkormányzatok feladatait, meghatározza az OTSH, annak elsõ számú vezetõje teendõit, a MOB feladatát és kizárólagos jogosultságát, a sportági szakszövetségek mûködési, szervezeti feltételeit, feladatait és rögzíti ezek törvényességi felügyeletét.
(8.10)
Van egy új eleme a tervezetnek, ez pedig a sporttanács, amely nagy vitát váltott ki közöttünk is. Sokan vélekedtek úgy, hogy szükséges az állami feladatok társadalmi segítése, összehangolása, de sokan voltak, akik úgy vélték, maradjon meg az OTSH e körben jelentkezõ feladata és mielõbb alakuljon meg egy önálló bizottság, sportbizottság, illetve az ifjúságügyek átvállalásával egy sport- és ifjúsági bizottság a parlamentben. Erre már Rusznák Miklós kollegám tett egy elõterjesztést, amelyet teljes mértékben támogatni tudunk.
Jó gondolat, és frakciónk támogatja a két közalapítvány létrehozására irányuló törekvéseket, azonban az a véleményünk, hogy túlontúl is illuzórikus elvárás a bevételi forrásként megjelölni külön a támogatói befizetéseket, külön az adományokat, külön a magánszemélyek hozzájárulásait. Ugyanis az adótörvények változtatása nélkül itt nem várhatunk jelentõs befizetésekre, sõt örülhetünk, ha az egyesületek, szakosztályok, sportolók vagy egyes sportrendezvények szponzorálása az idei év szintjén marad a magánszféra részérõl. Ugyanis az olimpia évében - az a tapasztalatunk - ilyenkor mindig megemelkedik a támogatóknak a száma és az adott összegnek a mennyisége is.
Összességében az a véleményünk, hogy annak az elvárásnak, amit a biztonságos irányításban fogalmaztunk meg, a törvénytervezet megfelel.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az elõbb már említett, az egyes sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezésérõl szóló törvénytervezet alapvetõ célja, hogy rendezze a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, illetve az ÁPV Rt. kezelésében levõ sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetét. Elsõ olvasatban jónak találtuk azt a változatot, amely szerint elsõsorban az egyesületek részére juttat tehermentesen vagyont a törvénytervezet. Azonban általánosan fogalmazódott meg az a vélemény, hogy az önkormányzatok részére kell ugyanolyan feltételekkel, megszorításokkal felajánlani, mivel az önkormányzatoknak jobbak a lehetõségei a mûködtetésre, a fenntartásra, illetve az esetleges felújításra. Ezen módosító javaslatunkkal együtt kívánjuk módosítani a sporttörvénytervezet 33. §-ának (3) bekezdését, ahol a sportcélú ingatlanok értékesítésébõl származó bevételt elsõsorban a sportlétesítmények felújítására, korszerûsítésére, illetve építésére javasoljuk fordítani, nem pedig a sportegyesületek adósságtartozásának rendezésére.
Nagyon jónak tartjuk azt a javaslatot, hogy tizenöt évig elidegenítési tilalom keletkezik, illetve felügyelõ miniszter engedélyével el lehet adni, ha azt hasonló, sportcélú ingatlan szerzése, illetve építése érdekében kérik. Ugyanakkor javasoljuk, hogy sem az önkormányzatot, hanem két közalapítványt illesse meg elõvásárlási jog, így biztosítottnak látjuk, hogy hosszú távra a sport rendelkezésére álljanak ezek a létesítmények.
Ebben a törvénytervezetben kellene foglalkozni a volt MHSZ- repülõterek sorsával is. A repülõterek állami, illetve egyesületi tulajdona nem indokolt, mivel ezek önkormányzati tulajdonba való adása esetén megfelelõ jogi biztosítékkal, garanciákkal az általuk ellátandó feladatok mindegyike megoldható.
Nem foglalkozik a tervezet a Sportlétesítmények Rt-vel, amely egy jelentõs állami vagyont foglal magában, egy jelentõs sportvagyont foglal magában. Véleményünk szerint szükséges, hogy ez is kerüljön vagy a közalapítványok tulajdonába, vagy a Népstadionhoz és intézményeihez, hogy továbbra is a magyar sport élvezzen belõle elõnyöket.
Ugyanakkor nem foglalkozik egyik tervezet sem az önkormányzati sportlétesítmények védelmével - igaz, nem is ez volt a feladatmeghatározás -, ugyanakkor szükséges lenne ezeknek a létesítményeknek a védelmével foglalkozni, illetve a Hotel Stadion sorsával. Az a javaslatunk, hogy a Stadion Szálló kerüljön ki a HungarHotels-csomagból és kerüljön a Népstadion sportintézményeihez, hogy továbbra is a magyar sport érdekeit szolgálja. Alátámasztjuk mindezt azzal, hogy amikor a BS épült 15 évvel ezelõtt, vele együtt épült meg a Hotel Stadion. Az elektromos ellátás, a fûtési rendszer, a hûtési rendszer teljes egészében a Népstadionhoz és intézményeihez kapcsolódik, és nincs még a világon egy olyan sportobjektum, amely ilyen kedvezõ feltételekkel rendelkezik, ahol a Népstadion, a Nagycsarnok, a Budapest Csarnok, a Körcsarnok, az Olimpiai Csarnok, a Kisstadion mellett ott van még egy nagyszerû kiszolgáló létesítmény, a Hotel Stadion.
Tisztelt Országgyûlés! Összességében az a véleményünk, hogy szükség van a két törvényre, de az általunk felvetett gondok, javaslatok megoldásával együtt különben a sporttörvény nem éri el a célját. Hajlamosak vagyunk arra, hogy Magyarországot, hazánkat sportnemzetként tüntessük fel. Ha az ország lakosságának egészségi, lelkiállapotát vizsgáljuk, akkor egész biztos, hogy nem így van. Ha az eredményeket nézzük, akkor más a helyzet.
Valamennyiünk elõtt ismeretes: 44 nap múlva kezdõdik az olimpia, engedjék meg, hogy néhány számmal illusztráljam eddigi szereplésünket. Csak néhány adat: 134 olimpiai aranyérmet nyertünk. Ebbõl 101-et egyéniben, 228 fõ csapat van - ez annyit jelent, hogy 33 csapataranyat szereztünk -, összessen 329 aranyérmet akasztottak 242 versenyzõnk nyakába. Ha ehhez hozzávesszük még a 141 ezüstöt és a 121 bronzérmet, akkor erre méltán büszkék lehetünk. A téli olimpiák négy ezüst- és két bronzérme jön még ehhez hozzá, és a 134 aranyérem tekintetében, ha csak a nyári olimpiákat számítva a népesség arányához viszonyítjuk, az elsõk vagyunk.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ezen eredmények mellett ajánlom figyelmükbe Coubertin báró szavait: "Tisztesség vagy te, sport, ha tõled jõ, igaz kincs a dicséret, mert csak derék munkával nyerhetõ." Ilyen derék munkát kívánok valamennyiünknek ahhoz, hogy próbáljunk meg egy jó sporttörvényt alkotni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps mindenhonnan.)