DR. NÁDORI LÁSZLÓ, az SZDSZ képviselõcsoportjának vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Felmerül a kérdés, lehet-e az 1923. évi LIII. törvényt a testnevelésrõl a jelenleg tárgyalt sporttörvény jogelõdjének tekinteni. Vagyis a második vagy az elsõ sporttörvényt tárgyalja-e a Ház? Az 1921. évi testnevelésrõl szóló törvény tartalmában honvédelmi elõkészítésrõl, 21 éves korig kötelezõ, fõként szabadtéri gyakorlatozásról, a gyakorlóterek kialakításáról, a szükséges létesítmény és intézmény létrehozásáról szól. A törvényben nincs utalás a sportra.
A sport fejlesztését, képviseletét az 1921. évi törvényben felállított Országos Testnevelési Tanács vállalta fel, amikor a sport fejlesztésére 23 millió pengõt javasolt megszavazni egy sokoldalúan, átfogóan kialakított sportprogram alapján.
Ha tehát az 1921. évi testnevelésrõl szóló törvény és az Országos Testnevelési Tanács memorandumát együttesen kezeljük, amire van tartalmi alapunk, akkor felfogás kérdése, hogy ma az elsõ vagy a második sporttörvényt tárgyaljuk-e. A kérdés eldöntése legyen a sporttörténészek feladata.
Tisztelt Országgyûlés! Milyen garanciákkal szerezhet e sport magának megfelelõ támogatottságot? Sokan azt mondják, hogy az alkotmányban rögzített jog képviseli e legbiztosabb garanciális hátteret. Általánosítható-e ez az állítás?
Németország alkotmányában nem található meg a testneveléshez és sporthoz való jog, mégis, Németország magasan fejlett szabadidõ- és versenysportkultúrával rendelkezik. A lakosság létszámát illetõen optimális a létesítmény-ellátottsága. Nincs a kormánynak sportminisztere, a belügyminisztert még sportot felügyelõ miniszternek sem nevezik. Mi a titka a magas színvonalú sportéletnek? Szerintem az országban uralkodó közfelfogás - amely szerint a sport a kulturális autonómia része - egyértelmûen a sport támogatását írja elõ, mind szövetségi, mind tartományi szinteken. Errõl egy parlamenti látogatás alkalmával a helyszínen magam is meggyõzõdtem.
Vajon a kormányzati struktúra, valamint a sport helye ebben a struktúrában döntõ tényezõje lehet-e a sport elfogadottságának, támogatottságának? Egy európai szintû áttekintés szerint Luxemburg, Görögország és Franciaország rendelkezik csupán önálló sportminisztériummal. Franciaországban néhány év óta a sportot az ifjúsági ügyekhez társították. Törökország az oktatási, ifjúsági ügyeket, Olaszország a turizmust, Hollandia az egészséget, az Egyesült Királyság a környezetvédelmet kapcsolja össze a sporttal. Dániában, Finnországban, Izlandon, Írországban, Spanyolországban és Portugáliában a kulturális és oktatási tárca integrálja a sportügyeket. Németország, Svájc és Magyarország a belügyminisztérium, míg Svédország a földmûvelési minisztérium ernyõje alá vonja a sportot, megjegyzem, itt a legnagyobb a támogatás Európában viszonylagos támogatás.
Összefoglalóan megállapítható, hogy nincs egységesen bevált, nincs meggyõzõ érvekkel javasolható helye a sportnak az európai államok kormányzati struktúrájában. Milyen lehetséges szövetségesek, érték- és érdektársak erõsíthetik a sport támogatottságát?
Egyet emelek ki a sok valószÍnûsíthetõ közül. Megfigyelhetõ, hogy az utóbbi néhány évben a sport kapcsolata a környezetvédelemmel alakul a legdinamikusabban, nem véletlenül. Az Európai Sport Charta, amit az európai sportminiszterek a brüsszeli konferencián fogadtak el 1975-ben, a következõket tartalmazza a dokumentum hetedik cikkelyében: Intézkedéseket, adott esetben jogi intézkedéseket kell hozni, hogy biztosítsuk a természetbe való kijutást szabadidõs tevékenység céljából.
Az Európa Tanács ezért ajánlást küldött a kormányok felé. Az ajánlás arra buzdítja a helyi és regionális önkormányzatokat, nemzeti hatóságokat és magántulajdonosokat, hogy a természet által nyújtott lehetõségekhez hozzájuthassanak a fiatalok, felnõttek, függetlenül attól, hogy köz-, illetve magántulajdonról van-e szó. Alsó-Szászország tartományi sportszövetségének kongresszusán 1985-ben elfogadtak egy törvényt, amely a természetben követendõ magatartásról szól. A törvény egyik pontja szerint a sportoktatóknak környezetvédelmi ismereteket is be kell iktatni oktatási-edzési programjaikba. A svájci sportszövetség az erdõkkel szembeni megértõ magatartást várja el tagjaitól. Hasonló felhívás kiadását tervezi a Magyar Sportszövetség is.
A tulajdonosok és a természetet használó turisták között tehát összhangot kell teremteni. Az elõbbiek szabad átjárást biztosítanak, az utóbbiak pedig vállalják a flóra és a fauna védelmét.
Az említett példák jelzik, hogy a sport sokdimenziós közegben él, élhet meg igazán. Szociális, egészségnevelési kapcsolatai éppen olyan értékesek lehetnek, mint a környezetvédelmi összefüggések. Szeretném hangsúlyozni, a sport nem tud önmagában elszigetelten létezni, fejlõdni. A sportnak fel kell ismernie kapcsolati lehetõségeit, a kapcsolatok sokrétûségét, jól el kell helyezkednie az értékek és az érdekek metszéspontjain. Ebben az esetben a gazdasági háttér, az anyagi források is könnyebben feltárhatók.
Németországban például az elmúlt évben a szponzorálásra fordított összegekbõl 55%-ban részesedett a sport. Ehhez az arányhoz közel áll a magyarországi 42%-os részesedés. A különbség azonban nemcsak az arányokban van, hanem a szponzori pénzek útjának követhetõségében. Nagyon nehéz követni nálunk a támogatásra nyújtott pénzeket. Megismerni azok hasznosulását szinte lehetetlen, még az állami pénzekét is.
A kutatások szerint erõs riválisokkal kell a sportnak a jövõben megküzdenie. A prognózisok szerint Németországban a környezetvédelem és a mûvészetek, hazánkban az oktatás és a tudomány lesznek a sport legnagyobb riválisai a szponzori pénzek elnyerésében.
A sport garanciális támogatottságát érintõ gondolatmenetem lényege az, hogy a sportért vállalt felelõsség, a sport támogatása, a kulturális autonómiához kapcsolódó társadalmi szerzõdésbõl egyfajta kontra-szociálból, társadalmi elvárásokból, közmegegyezésbõl eredeztethetõ. Nem képzavar tehát azt mondani, hogy a sport fejlesztését íratlan szabály írja elõ mind a kormányok, mind a civil szféra számára.
Tisztelt Országgyûlés! Nagyon fontosnak tartom keresni és megadni a választ a következõ kérdésre. Hogyan illeszkedik sportunk, ezen belül a benyújtott törvényjavaslat az euro-integrációs folyamatokhoz? "A sport ideális katalizátora a polgárok Európáját érintõ folyamatoknak" - mondotta az Európai Sportszövetség fõtitkár asszonya az Európa Parlament kormányközi konferenciájának nyilvános meghallgatásán ez év februárjában, Strasbourgban. Majd így folytatta beszédét: "Jóllehet, a sport az Európai Unió legszélesebb mozgalma, 100 millió sportegyesületi taggal. Formálisan, törvényi referenciával mégsem létezik európai uniós szinten. Hiányzik ugyanis a maastrichti szerzõdésbõl egy törvényi háttér, amire az európai sportfejlesztési törekvések hivatkozhatnának. Megjegyzem, sporttörvényünk referencia funkciója alig felbecsülhetõ értékû, ha meghozzuk.
A fõtitkár asszony az Európa Parlament kormányközi konferenciáján EU- szintû törvényi garanciát javasolt a következõkre:
Elõször: a sport érdekeit és jogait az európai politikai építkezés és törvénykezés fõmérnökeinek az eddiginél lényegesen jobban figyelembe kell venniük. Ez a javaslat a magyar társadalmi építkezés folyamatára is érvényes, aktualitása egyértelmû. Másodszor: a kormányzati és a nem kormányzati sportszervezeteknek és hatóságoknak a sportot érintõ kérdésekben döntés elõtt párbeszédet kell folytatniuk. Szó szerint illik ez a javaslat a magyar helyzetre is. Harmadszor: az európai szintû döntések érvényessége, mértéke nem irányulhat egységesítésre, harmonizációra. Maradjanak érvényben a helyi nemzeti sajátosságok a sport területén is. Megnyugtató javaslat az európai sport jövõbeli fejlõdése számára.
(8.40)
Tisztelt Országgyûlés! A törvényjavaslat számos ponton elõremutató. Kiemelkedõ fontosságú, eurokonform a sportolás létrehozása és az állam feladatainak meghatározása. A törvényjavaslat finanszírozással, bevételi forrásokkal foglalkozó fejezete ugyanakkor bizonytalanságot gerjesztenek, egyetértek Páva Zoltán képviselõ úrral. Nem lehet a sportot tervezni, fejlesztésre, fenntartásra vonatkozó tervezésbe fogni a többségében alkukra épülõ bevételi forrásháttérrel. A myugat-európai országok nemcsak azért támogatják a sportot, mert a sportolás segít az egészségmegõrzésben, a munkaképesség fenntartásában, helyreállításában, hanem azért is, mert a sportipar munkahelyet ad, adót fizet.
Ezeken a piacokon másfél millióan dolgoznak a sportszektorban. Nálunk, egy 1995-ös felmérés szerint, minden harmadik családnak van sporttal kapcsolatos kiadása, ami évi 22-24 milliárd forintot tesz ki. Ennek adótartalma 3,5-4 milliárd forint. Nem jelent túl merész kérést az, hogy a sport annyi támogatást kapjon amennyivel hozzájárul az állami bevételekhez. Ez az összeg megbízható becslés szerint évi 10 millárd forint. Megjegyzem, ezzel a támogatásal jóval Portugália mögött vagyunk, ahol a kormányzati fogyasztásban 0,8%-ot tesz ki a sportkiadás, ami magyar viszonyokra átszámítva kb. 15 milliárd forintot tesz ki.
El kell ismerni azonban azt is, hogy a sport finanszírozásában mutatkoznak biztató jelek is. Az államháztartás tervezet reformájával, a sportot támogató gazdálkodószervezetek érdekeltségének erõsítésével, a sport eddig követhetetlen finanszírozását felválthatja egy átlátható, hatékonyabb finanszírozás, pénzgazdálkodás.
Tisztelt Országgyûlés! Néhány gondolat erejéig kitérek a sport különbözõ területeinek helyzetére és a törvénybõl fakadó intézkedések várható következményeire.
A szabadidõsport területén az állam szerepe a következõ években sem szorítkozhat csak szemléletformálásra. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a létesítményfejlesztést, a meglévõk karbantartását. Ha valamelyik megyében az egy úszodára esõ lakossági létszám 100 ezer fõ, ott nem lehet elvárni hatékony iskolai úszásoktatást. A szabadidõsport és versenysport az elmúlt évek tapasztalatai alapján jelentõs segítséget kaphat a helyi, megyei, megyei jogú városi és a fõvárosi önkormányzatoktól. Van arra példa, hogy a lakosság sportolási igényeinek határozott megfogalmazása esetén az önkormányzatok erõforrásainak egy részét erre a területre fordították. A verseny- és élsport területén, a törvényjavaslatnak megfelelõen, az állam továbbra is támogatja a nemzeti válogatottak felkészülését, szereplését, kiemelten az Európa- és világbajnokságokat és az olimpiai szereplést. Támogatja továbbá az állami feladatokat átvállaló, tehát a szubszidialitás elve alapján dolgozó Magyar Olimpiai Bizottságot, a sportszövetségeket, beleértve a Magyar Sportszövetséget.
Tisztelt Országgyûlés! Meggyõzõdésem, hogy a sportról és a sportingatlanok tulajdoni helyzetérõl szóló törvényjavaslat alapján megfelelõ módosító indítványokkal jó törvényt alkot a Ház. Ezt a feltételezést valószínûsíti a kormánypárti és az ellenzéki képviselõk túlnyomó többségének tetten érhetõ közremûködési készsége. Köszönöm szépen a figyelmet. (Általános taps.)