DR. SZILI KATALIN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Azt hiszem, hogy külön aktualitását adja az alkotmány szabályozási elveinek környezetvédelmi, ökológiai, társadalmi, gazdasági szempontból is fenntartható fejlõdés biztosításával kapcsolatos hozzászólásom, hiszen ma június 5-e van, a Környezetvédelem Világnapja. Az új alkotmány elõkészítésének több olyan alapvetõ oka van, amelyik a környezetvédelemmel, a természeti erõforrásokkal való hatékony gazdálkodással, a természeti értékek megõrzésével és a környezeti és a környezeti hatásokra visszavezethetõ egészségi károkkal kapcsolatos alapvetõ jogok és kötelességek egyértelmûbb rögzítésére vonatkozik.
(9.50)
Ezen okok között mindenekelõtt az emberi, illetve állampolgári jogok teljesebb és világosabb megfogalmazásának, valamint a nemzetközi együttmûködésbe, különösen az európai integrációba való bekapcsolódásunk igényérõl van szó. Átfogó jellegük, össztársadalmi jelentõségük miatt a fenntartható fejlõdés alapvetõ elvei és szabályai lényegesen meghaladják a környezetvédelem területét. Emiatt új alkotmányunk leglényegesebb rendelkezéseinek megfogalmazásakor figyelembe kell venni ezeket az elveket és szabályokat is.
Az elmúlt évtizedekben a nemzetközi együttmûködés keretében a környezeti katasztrófákkal, határokon át terjedõ környezeti hatásokkal, környezetszennyezésbõl eredõ egészségi károkkal, a természeti erõforrások egyre gyorsuló ütemû kiaknázásával kapcsolatban számos egyezményt, megállapodást, direktívát, tervezetet dolgoztak ki. Ezek a nemzetközi dokumentumok többek között az emberi jogok úgynevezett harmadik nemzedékére, azokra a globális jogokra vonatkozóan tartalmaznak rendelkezéseket, amelyek az egész emberiséget érintik. Különösen az ENSZ és az Európai Unió keretében e tárgyban kidolgozott nemzetközi jogi eszközök figyelembevétele fontos az új alkotmány koncepciója megfogalmazása s megalkotása során.
E körben elsõsorban azt kell vizsgálnunk, mit tartalmaz a koncepció. Az alkotmány koncepciója több ponton közvetlenül vagy közvetve érinti az említett kérdéseket, világosan utal az állam kötelezettségeire és az egyetemes és állampolgári jogok védelmében, ezek tényleges érvényesülésének támogatásában, az állampolgárok gazdasági és szellemi jólétének biztosításában.
Nyilvánvalóan, e jogok gyakorlásának többek között egészen alapvetõ környezeti, természeti feltételei vannak. Ugyane fejezet a külpolitikai államcélokat említi. A nemzetközi béke és biztonság fenntartásában való részvétel általános említése körében az ország számára is alapvetõen fontos biztonság szavatolásának egymással szorosan összefüggõ külpolitikai, gazdasági, kereskedelmi, biztonságpolitikai, honvédelmi, környezetvédelmi és más vetületei vannak. Ezek sorában a környezetvédelmi szempontok mind jelentõsebbek, a társadalmi-gazdasági tevékenységek következtében a határokon át terjedõ környezeti hatásai, illetve az esetlegesen bekövetkezõ ipari katasztrófák határokon át terjedõ hatásai miatt.
A koncepció szerint a nemzetközi jog legfontosabb okmányai alapján tartalmazza majd az emberi, állampolgári jogok szabályozását. Ezek között az élethez való jog együtt jár többek között a polgári, politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogok gyakorlásának s azok feltételeinek biztosításán keresztül a megfelelõ életminõséghez való joggal. Ez utóbbi azonban értelemszerûen nem alanyi jogként fogalmazható meg, hanem állami kötelezettségvállalásként, amely az állam teherbíró képességének függvényében fokozatosan biztosítható. A megfelelõ életminõséghez való jog biztosítása tehát egy folyamatot jelent, s ez szorosan összefügg a fejlõdéshez való joggal.
Mindkét jog elválaszthatatlan a biztosításukhoz nélkülözhetetlen környezeti feltételekhez való jogtól, de ezek szoros összefüggésére nem utal a jelenlegi tervezet. Az egészséges környezethez való jog csak önmagában, a hatályos alkotmány szellemében jelenne meg a tervezet szerint az új alkotmányban is. De még ebben az értelemben sem utal egyebek mellett az államnak a külsõ hatásokkal szembeni kötelezettségeire, természeti erõforrások ésszerû felhasználására vonatkozó kötelezettségekre, a káros környezeti hatások megelõzésére.
Ugyancsak nyitott kérdés a közérdekû adatok és információk nyilvánosságának alanyi jogként történõ biztosítása mellett az egyéneket érintõ adatok biztosításának joga, illetve az ezekkel kapcsolatos döntés-elõkészítésben és döntésekben való részvétel joga.
Szólnunk kell arról, hogy melyek a környezettel kapcsolatos alapvetõ jogokkal és kötelezettségekkel megjelenõ nemzetközi fejlemények. Az elmúlt néhány évtizedben a biztonság fogalomköre kitágult, súlypontjai megváltoztak. A szuverenitás, az ország területi épségének megõrzése mellett lényegessé vált a kiterjedt külsõ környezeti hatásokkal való számvetés és az azok megakadályozására, illetõleg korlátozására vonatkozó felelõsség is, amely az állam számára is újszerû kötelezettségeket vetett fel.
Hasonlóképpen merül fel az országok területérõl eredõ, az országhatáron átterjedõ környezeti hatásokért való felelõsség viselése. A gazdasági tevékenységekbõl eredõ környezeti károk, esetenként visszafordíthatatlan környezeti folyamatok, állapotváltozások, a nem megújuló természeti erõforrások ésszerûtlen felhasználásának, a biológiai sokféleség csökkenésénk következményei mind nagyobb területet érintenek.
Az említett külsõ és belsõ hatások miatt lényegesen változnak az ország természeti értékei, erõforrásai, és módosulnak, illetve módosulhatnak a jelen és következõ nemzedékek életének környezeti, természeti feltételei. E kérdéskörben az ENSZ fórumain az elmúlt mintegy két évtizedben számos dokumentumot, egyezményt, deklarációt, ajánlást fogadtak el, s ezek lényegesen kibõvítik az úgynevezett klasszikus nemzetközi joganyagot, mint amilyen az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya vagy a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Egyezségokmánya.
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata meghatározza az élethez való jogot, s nyilvánvalóan ennek alapvetõ feltétele között van az egészséghez, a megfelelõ munkakörülményekhez - sorolhatnánk tovább - való jog mellett az egészséges környezethez való jog is. Hasonlóképpen számos emberi jog, amelyet az említett nemzetközi egyezmények tartalmaznak, nem juttatható érvényre a megfelelõ környezeti, természeti feltételek nélkül.
Az ENSZ mellett az olyan jeles nemzetközi szervezetek is megfogalmazták általános álláspontjukat ebben a témakörben, mint az OECD, az Európai Unió vagy az Európa Parlament. Eszerint minden embernek alapvetõ joga van a megfelelõ környezeti feltételekre, s az államok, az érintett nemzetközi intézmények egyik fõ kötelezettsége a környezet megõrzése, védelme és javítása.
Az elmúlt két évtized legfontosabb fejleménye a környezet ügyeinek kezelésében annak elfogadása, hogy rendkívül átfogó összefüggésrendszerrõl van szó. Ez azt jelenti, hogy egyfelõl a környezet ügyei a közvetlen környezettõl a munkahelyi környezeten keresztül a nagy léptékû, illetve globális környezeti problémákig terjednek, másfelõl a legtöbb emberi tevékenység feltételezi a megfelelõ környezeti és természeti feltételek meglétét, illetve hatással vannak azok alakulására.
(Az elnöki széket dr. Füzessy Tibor, az Országgyûlés alelnöke foglalja el.)
1992 óta napirenden van egy föld charta, egy ökológiai Magna Charta elfogadása, amelynek alapelveit elfogadták az ENSZ Környezet és Fejlõdés Konferenciáján, és azt jóváhagyta az ENSZ közgyûlése is. Ezek az elvek egyértelmûvé teszik a nemzetek és egyének közös felelõsségét a földi környezet állapotáért, s az azt veszélyeztetõ társadalmi-gazdasági tevékenységekért.
Az ENSZ közgyûlése 1995-ben ismételten felhívta a figyelmet ezen alapelvek betartására. E folyamat kezdetének az 1972-es stockholmi ENSZ-konferencia tekinthetõ, az ott elfogadott és az ENSZ közgyûlése által jóváhagyott deklaráció általánosságban fogalmaz. Így: az embernek alapvetõ joga van a szabadságra, az egyenlõségre és a megfelelõ életfeltételekhez egy olyan környezetben, amelynek a minõsége biztosítja számára azt, hogy méltóságban és jólétben éljen, ugyanakkor nemes kötelessége a környezet védelme és javítása a jelenlegi és jövõ nemzedékek számára.
Az 1992-es dokumentum ezeket az egyetemes jogokat és kötelezettségeket még egyértelmûbben és részletesebben tárgyalta. Az ENSZ alapokmányának és a nemzetközi jog elveinek megfelelõen az államok szuverén joga, hogy saját környezeti és fejlesztési politikájukat követve hasznosítsák saját erõforrásaikat, és biztosítsák, hogy a saját fennhatóságuk vagy ellenõrzésük alatt álló tevékenységek ne okozzanak kárt más államok környezetében vagy a nemzeti fennhatóság határain túli területeken.
A fejlõdéshez való jogot úgy kell érvényesíteni, hogy a ma élõ és jövõ nemzedékek fejlõdési és környezeti szükségletei egyaránt kielégítést nyernek. A környezeti ügyeket - fogalmaz tovább a dokumentum -, a megfelelõ szinten a legjobban az összes érdekelt állampolgár részvételével lehet megoldani. Nemzeti szinten minden egyénnek biztosítani kell a megfelelõ hozzáférést a környezetre vonatkozó információkhoz, amelyekkel a közhivatalok és a hatóságok rendelkeznek, beleértve az egyes közösségeket érintõ veszélyes anyagokra, tevékenységekre vonatkozó információt, továbbá lehetõvé kell tenni a döntéshozatali folyamatban való részvételt.
(10.00)
Ugyancsak az ENSZ keretében széles körû egyeztetések folynak a fejlõdéshez való jog kibontására, megfogalmazására, s az erre vonatkozó nemzetközi eszközök elfogadására. E folyamat fontos állomása volt az ENSZ közgyûlés 1986- ban hozott határozata, eszerint az egészséges, biztonságos és fenntartható környezet az élethez való joggal szoros kapcsolatban lévõ, a fejlõdésre vonatkozó alapvetõ emberi jog érvényesítésének nélkülözhetetlen feltétele.
Külön kell szólni a rendkívüli helyzetekrõl. Az esetleges katasztrófák okai között számolni kell szélsõséges természeti jelenségekkel, folyamatokkal, illetve olyan ipari balesetekkel, amelyek következményei a természeti elemek közvetítésével terjednek. E megközelítés érvényesítése a nemzeti alkotmányok szintjén még esetleges, azon egyszerû oknál fogva, hogy az alkotmányokat természetüknél fogva általában hosszú évtizedekre alkotják meg. Azon fejlõdõ államok esetében, amelyeknél különbözõ történelmi okokból az elmúlt egy-két évtizedben új alkotmányt fogadtak el, már általában helyet kaptak a környezeti és társadalmi-gazdasági fejlõdés kapcsolatára, a környezettel kapcsolatos átfogó jogokra és kötelezettségekre vonatkozó rendelkezések.
(A jegyzõi széket Boros László foglalja el.)
Az 1983-ban elfogadott holland alkotmány például már a többi között szól az állami kormányzati felelõsségrõl a környezet védelméért és a környezeti feltételek javításáért. Más fejlett országokban újabb keletû kiegészítõ jogszabályok tartalmaznak alapjogi szintû rendelkezéseket. Kanadában pl. rendelkeztek a fenntartható fejlõdéssel kapcsolatos alapvetõ jogok, s ennek elõsegítésére a közelmúltban bevezették a fenntartható fejlõdés biztosának intézményét.
Tisztelt Képviselõtársaim! Milyen következtetések vonhatók le számunkra az alkotmány koncepciójának kialakításakor ebben a kérdéskörben? Mindezek alapján az egészséges környezethez való jog kimondása már csak rendkívülien szûk, és ezzel együtt nem kellõen definiált megközelítését jelentené a modern alkotmányos jogok és az ezzel összefüggõ kötelezettségek legmagasabb szintû jogi intézményesítésének. Ezért a következõ konkrét javaslatok tehetõk, amelyeket az alkotmányozás folyamatában célszerû figyelembe venni:
1. Az ország minden lakosának alapvetõ emberi jogként joga van az egészségét, a biztonságát és a jólétét biztosító környezetben élni. Az egészséges, biztonságos, kedvezõ környezeti körülmények biztosítása egyúttal az élethez való alapjog, s ezen túlmenõen megfelelõ életminõségre, gazdasági, szociális, kulturális jogok érvényesítésére, valamint a fejlõdésre vonatkozó jog érvényesítésének is egyik alapvetõ elõfeltétele.
(A jegyzõi széket dr. Trombitás Zoltán foglalja el.)
2. Az ország területén található természeti értékek, természeti erõforrások, a biológiai sokféleség, az ország és egyes térségeinek környezeti állapota az országnak olyan alapvetõ adottságai, amelyek megõrzése, védelme, ésszerû felhasználása, javítása, illetve helyreállítása fontos kötelezettségeket jelentenek az állam, a helyi közösségek, illetve az önkormányzatok, valamint az állampolgárok számára.
3. Az ország természeti környezetének védelme, megóvása és javítása a jelen, és a következõ nemzedékek számára az állam felelõssége, és ezzel a felelõsséggel összhangban az állam köteles kidolgozni a maga integrált környezetvédelmi és fejlesztési politikáját.
4. Az állam, a helyi közösségek, illetve az önkormányzatok, valamint az állampolgárok kötelezettsége a környezet védelme, az ökológiai egyensúly megõrzése, s a természeti értékek és a biológiai sokféleség megõrzése, azok fenntartható használatával mind a jelen, mind a jövõ nemzedékek számára.
5. Az állam alapvetõ kötelezettsége, hogy tegye lehetõvé minden állampolgár számára a megfelelõ tájékozódást a környezet állapotában esetlegesen lényeges változást eredményezõ bármely folyamatról, tervezett tevékenységrõl, s adjon minden érintett állampolgár számára egyenlõ hozzáférési és részvételi lehetõséget az ilyen folyamatokkal, tevékenységekkel kapcsolatos döntésekben, az ezekkel összefüggõ igazgatási és jogi eljárásokban.
6. Az állampolgárok alapvetõ joga, hogy jogorvoslatot és kártérítést kaphassanak egészségüknek a környezeti, vagy a környezet által közvetített ártalmakból adódó károsodása esetén.
7. Az állam, illetve az önkormányzatok alapvetõ kötelezettsége, hogy megelõzzék, megakadályozzák a komolyabb környezeti szennyezõdéseket, veszélyhelyzetek kialakulását, a környezet minõségének romlását, az ezekkel járó károsodásokat, illetve enyhítsék azokat.
8. Az állam alapvetõ kötelezettsége az állam fenntarthatósága alatt folytatott tevékenységekbõl eredõ, az ország területébõl kiindulva, és az ország határain kívül esõ területek környezeti állapotát károsan érintõ folyamatokért, esetleges katasztrófákért a felelõsség viselése, a megfelelõ intézkedések megtétele, az ilyen események, károk megelõzése, illetve enyhítése érdekében.
A tág értelemben vett alkotmányos ökológiai környezeti jogoknak és kötelezettségeknek, azaz az ökológiai és társadalmi-gazdasági értelemben vett fenntartható fejlõdésre vonatkozó jogoknak és kötelezettségeknek következetesen, s konkrétabb módon kell tükrözõdniük az alacsonyabb szintû jogszabályokban.
Különösen azokra az alapelvekre kell tekintettel lenni, amelyek a legegyértelmûbben jellemzik e megközelítés lényegét, nevezetesen és mindenekelõtt a megelõzés és az elõvigyázatosság elvének, a tájékoztatás és a döntésekbe való bevonás kötelezettségének. A mások területét érintõ környezeti károkért viselendõ felelõsség érvényesítésének, a természeti erõforrások fenntartható használatára vonatkozó elv figyelembevételérõl van szó.
Köszönöm tisztelt képviselõtársaimnak, hogy meghallgattak, és remélem sikerül hozzájárulni hozzászólásommal ahhoz, hogy az alkotmány koncepciója még teljesebb legyen. Elnök úr, köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a Fidesz padsoraiban.)